Fekete Szabolcs segédpüspök: Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó püspöknek lenni!

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

Kedves Püspök atya, hogy érzitek magatokat, milyen itt a hangulat?

Úgy látom, mint minden ilyen sok nemzet találkozójánál, az első napok azzal telnek, hogy ismerkedünk egymással és a hangulat ezért úgymond „fokozódik”, egyre barátságosabb. Ez most már a harmadik nap, hogy együtt vagyunk, és ma már egészen oldottan, önfeledten tudtunk nevetgélni, beszélgetni, viccelődni  és megismerni egymást, hogy kik is vagyunk itt jelen. 190-en vagyunk együtt, megyéspüspökök és segédpüspökök. Nagy élmény egyébként, örülök, hogy el tudtam jönni és itt lehetek.

Gondolom, a többség megyéspüspök…

Így van, a többségünk megyéspüspök, ahogyan nézegetjük a névjegykártyáinkat és úgy látom, hogy a többség az megyéspüspök.

És területi elosztásban…

A zöme, ahogy számolgattuk, úgy kétharmada, spanyol nyelvterületről érkezett, tehát döntő többségben vannak a spanyol ajkúak.

Mi magyarázza, hogy köztük ennyi új püspök támadt?

Nem vagyok ebben biztos, hiszen két kurzus is van és meglehet, hogy az első az jobban megoszlott a nemzetek között és nem akarok ebből messzemenő következtetéseket levonni. Az biztos, hogy a dél-amerikai térség erősen képviselteti magát ezen a kurzuson.

Milyen nyelven folynak az előadások?

A nagy világnyelveken, zömében olaszul, de volt spanyolul és franciául is.

Ti hárman magyar püspökök, hogyan tudtok szót érteni az éppen folyó előadással?

Hála Isten, a modern technika segítségével. Megoldották azt, hogy kis csoportokban több nyelvre is lehet fordítást kérni. Mi egy szombathelyi újmisés atyát, Rácz Ágostont kértük meg (a római Német-Magyar kollégium növendékét) mi így hárman, hogy jöjjön ki velünk és segítsen rajtunk és nagyon szuperül, szinte szinkrontolmács szinten tud nekünk fordítani.

Az eddigi előadások közül mit említenél meg szívesen?

Mindegyik nagyon értékes volt. A posztmodern világban hogyan tudunk mi, katolikus egyház létezni, nagyon tetszett az a gondolat – hiszen megyünk lefelé, ezt beismertük, számban is ebben a posztmodern világban egyre inkább háttérbe szorul a kereszténység, ezt nyíltan kimondták – ugyanakkor az egyik előadó, a prágai egyetem egyik professzorának a nagyon bíztató gondolata volt, hogy Jairus leánya jeleneténél, mikor azt hiszik, hogy meghalt, Jézus azt mondta, hogy „nem halt meg, csak alszik”. Ezzel bíztatott bennünket, hogy ha vannak is térségek és benne plébániák, ahol „nagyon lent van a hit, a kereszténység”, már-már úgy látszik, hogy eltűnt, „nem halt meg”, ez volt az örömhíre: „alszik!”. Most ez ilyen periódus, amiben élünk és várjuk a föltámadást.

Lapozzunk most hátra, majd előre. A szombathelyi egyházmegye püspöki irodaigazgatója lett segédpüspökké. Ez óriási segítség, hiszen hatalmas nagy „terepismeretet jelent, a mások oldalról pedig egy bizonyos szempontból nehézség is. Te melyiket élted meg inkább?  

Én ennek örülök, hogy van egy ilyen előéletem, hogy nem „zöldfülűként” kezdtem meg a szolgálatomat, hanem ismertek volt számomra az egyes egyházközségeknek, plébánosoknak és káplán atyáknak a nehézségei, problémái és örömei. Én ezt előnyként élem meg, hogy van egy rálátásom és belelátásom a plébániák életébe.

Mik az első tapasztalatok, most főként a paptestvérekkel való kapcsolatra gondolok?

Meglepő, nem gondoltam, hogy ennyire jó püspöknek lenni! Nyilván ezek az első hónapok, a mézeshetek egy püspök életében, de nagyon nagy örömmel tölt el, hogy minden egyes látogatás öröm a plébánia ünnepein, ahová csak megyek, hiszen a naptáram az év végéig tele van és ennek örülök.

Hívnak szívesen…?

Természetesen!

Milyen szerepet töltesz be ilyenkor, túl a szokásos püspöki tevékenységen, mert gondolom van más jellegű elkötelezettséged is a bérmáláson túl?

Egyelőre ezek vannak, tehát az ünnepi arcait látom a plébániáknak, de ezek még nem vizitációk. Bár nyilván úgy megyek egy-egy helyre, hogy ha adódik, akkor félrevonulok a plébánossal, a káplánnal egy-egy adott ügyet megbeszélni, ezt kihasználva. De ezek az első hónapok alapvetően az ünnepi alkalmak.

Mit jelent segédpüspöknek lenni a megyéspüspök mellett? Mihez lehet hasonlítani ezt a kettős járatot?

Szokták hasonlítani a plébános és káplán viszonyára. Én nagyon szerettem káplán lenni, amikor a plébánosé volt mégis a felelősség a tárgyi ügyekben, a személyi ügyekben. Nyilván, hogy én – megyéspüspök mellet segédpüspökként – azért ebben is részt vállalok, tehát a személyi kérdésekben, a nehézségekben, a gazdasági ügyekben is. Egy kicsit tehát sántít ez a hasonlat, de mégiscsak kevesebb a felelősség, mint egy megyéspüspöknek és az azért örömmel tölt el.

Ti együtt laktok, egy püspöki palotában, gondolom sokszor találkoztok, sikerül-e a testvéri megosztás az ügyekben, az imádságban, a mindennapi együttlétben?  

Amit a legfontosabbnak tartok, az bár különböző karakterek vagyunk, de az ajándék, hogy egységben legyünk. Ennek az lényege, hogy ha van egy megyéspüspök és egy segédpüspök, akkor ne két dimenziójú legyen az egyházmegye a vezetésben, hanem egységben mozogjunk és hogy legyen kettőnk között folyamatos egyeztetés, megbeszélés. Nyilván vannak véleménykülönbségek, de ezeket megbeszélve, ütköztetve, tudjuk és én tudjak úgy a kormányzásban segíteni, hogy előre haladjunk és ne egyhelyben toporogjunk.

Egyik itteni előadásra hivatkozva említetted, hogy az egyház létszámában csökken, visszafelé megy. Ezt tapasztalod otthon is, a saját egyházmegyédben?

A COVID után nem tértünk vissza a régi kerékvágásba. Ez nem biztos, hogy rossz, de olyan szempontból, azt mindenképpen el kell mondani, hogy nem jöttek vissza úgy hívek a templomainkba. Tehát a gyümölcsöző lelkes plébániák sem nyerték vissza a régi formájukat. Tehát azt látom, hogy nagyon sokat kell dolgoznunk azért, hogy az emberek lelki éhségét újfajta ízekkel töltsük meg.

Püspök atya, sok további derűt és lelkesedést kívánok az éppen elindult segédpüspöki szolgálatodhoz!

Nagyon szépen köszönöm, Isten áldjon téged és a hallgatókat is.

Köszönöm a nevükben is, dicsértessék a Jézus Krisztus!

Mindörökké, ámen!