Keresés

Ferenc pápa üdvözli a zarándokokat Ferenc pápa üdvözli a zarándokokat 

Ha követni akarjuk Jézust, járjunk a szolgálat útján – Ferenc pápa Úrangyala imája

Az évközi 25. vasárnap evangéliumi szakaszát elemezve Ferenc pápa a szolgálat elsődlegességéről szólt. Isten szemében egy személy értéke ugyanis nem attól függ, hogy mit birtokol, milyen sikere van, hanem nagyságának mércéje a szolgálat – fejtette ki a pápa, idézve Jézus szavait, aki nem azért jött el, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy szolgáljon.

Vertse Márta – Vatikán

Mindenekelőtt azokról kell gondoskodnunk, akik szükséget szenvednek és nem áll módjukba viszonozni törődésünket. Ezt fejezi ki az evangéliumi szakaszban Jézus gesztusa, aki egy gyermeket állít a középpontba, mondván, hogy aki egy kicsinyt befogad, Őt fogadja be. Minél többet szolgálunk, annál jobban érezzük Isten jelenlétét életünkben, részesülünk gyöngéd ölelésében, szeretetében. A szolgálat nem csökkent, hanem gyarapít bennünket, bensőnkben egyre szabadabbá válunk, mert egyre hasonlóbbá válunk Jézushoz – tanította Ferenc pápa.

Ha első akarsz lenni, állj a sor végére

A vasárnapi evangéliumi szakaszban (Mk 9,30-37) a Jeruzsálem felé vezető úton Jézus tanítványai arról vitatkoztak egymással, hogy „ki nagyobb közülük” – kezdte beszédét Ferenc pápa, majd idézte Jézus hozzájuk intézett erőteljes szavait, amelyek ma is érvényesek, ránk is vonatkoznak: „Aki első akar lenni, az legyen a legutolsó és mindenki szolgája”.  Ha az első akarsz lenni, akkor állj a sor végére, legyél az utolsó és szolgálj mindenkit – tette hozzá a pápa. Ezzel a tömör mondattal az Úr egy új fejezetet indít: megfordítja a kritériumokat, amelyek azt jelzik, hogy mi számít valójában. Egy személy értéke többé már nem attól függ, hogy milyen szerepet játszik, milyen sikere van, milyen munkát végez, mennyi pénze van a bankban; nem, nem attól függ – hangsúlyozta Ferenc pápa. A nagyságnak és a sikernek Isten szemében más mércéje van: a szolgálattal méri őket. Nem az számít, hogy mit birtokolsz, hanem az, amit adsz. Ki akarsz tűnni? Akkor szolgálj. Ez az útja – foglalta össze az evangéliumi szakasz tanításának a lényegét a pápa.

Jézus is azért jött, hogy szolgáljon

Ma úgy tűnik, hogy a „szolgálat” szó kissé elhalványodott, elkoptatta a használat. De az evangéliumban pontos és konkrét jelentése van. Szolgálni nem egy udvariassági kifejezés, hanem azt jelenti, hogy úgy teszünk, mint Jézus, aki néhány szóban összefoglalva életét azt mondta, hogy nem „azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon” (Mk 10,45). Ezt mondta az Úr – húzta alá a pápa. Tehát, ha követni akarjuk Jézust, akkor azon az úton kell végig haladnunk, amit Ő maga jelölt ki, vagyis a szolgálat útján. Az Úrhoz való hűségünk attól függ, hogy készen állunk-e a szolgálatra. És tudjuk, hogy ennek gyakran ára van, ez gyakran „kereszt ízű”. De miközben növekszik a mások iránti törődésünk és készségünk, bensőnkben egyre szabadabbá válunk, egyre inkább hasonlítunk Jézusra. Minél többet szolgálunk, annál inkább érezzük Isten jelenlétét. Főleg, amikor azokat szolgáljuk, akik nem tudják viszonozni, vagyis a szegényeket. Ha gyöngéd együttérzéssel átöleljük nehézségeiket és szükségleteiket, akkor mi is felfedezzük, hogy Isten szeret és átölel minket.

Jézus gesztusai erőteljesebbek szavainál

Jézus, miután szólt a szolgálat elsődlegességéről, éppen ennek a szemléltetésére egy gesztust hajt végre – folytatta beszédét Ferenc pápa, megállapítva, hogy Jézus gesztusai erőteljesebbek szavainál. Magához hív egy gyermeket és a tanítványok közé, a középpontba, a legfontosabb helyre állítja. Az evangéliumban a gyermek nem annyira az ártatlanságot, mint a kicsinységet jelképezi. Mert a kicsinyek, mint a gyermekek, a többiektől, a nagyoktól függenek, szükségük van arra, hogy kapjanak. Jézus magához öleli a gyermeket és azt mondja, hogy aki befogad egy ilyen kicsinyt, az Őt fogadja be. Ez a jelenet tehát megmutatja, hogy kit kell mindenekelőtt szolgálnunk: azokat, akiknek szükségük van arra, hogy kapjanak és nem tudják viszonozni. Ha befogadjuk a peremvidékre szorultakat, az elhanyagoltakat, Jézust fogadjuk be, mert Ő ott van. És egy kicsinyben, egy szegényben, akit szolgálunk, mi is részesülünk Isten gyöngéd ölelésében – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Gondoskodunk-e viszonzás nélkül a rászorulókról?

Kedves fivérek és nővérek - folytatta beszédét a pápa, - az evangélium megszólít bennünket, tegyünk fel magunknak kérdéseket: én, aki követem Jézust, érdeklődöm-e az elhanyagoltak iránt? Vagy mint a tanítványok azon a napon, személyes megelégedettségemet keresem? Úgy értelmezem-e az életet, mint egy versengést, hogy helyet csináljak magamnak mások kárára, vagy hiszem, hogy élen járni annyit jelent, mint szolgálni? És konkrétan: szentelek-e időt egy „kicsinyre”, egy olyan személyre, akinek nem áll módjában, hogy viszonozza a gondoskodást? Foglalkozom-e valakivel, aki nem tudja viszonozni törődésemet, vagy csak rokonaimmal és barátaimmal foglalkozom? – ezeket a kérdéseket feltehetjük magunknak – javasolta a pápa, majd Máriához fohászkodva zárta beszédét.

„Nagyobb boldogság adni, mint kapni”

Szűz Mária, az Úr alázatos szolgáló leánya segítsen nekünk, hogy megértsük: a szolgálat nem csökkent, hanem gyarapít bennünket – mondta a pápa, majd idézve az Apostolok Cselekedeteiből emlékeztetett Jézus szavaira: „nagyobb boldogság adni, mint kapni (vö. ApCsel 20,35).

20 szeptember 2021, 08:56