A túrázótól a zarándokig, a ferences protomártírok ösvényén
Paolo Ondarza / Somogyi Viktória – Vatikán
A válladon lógó hátizsák annak a képe, amiről gyakran nem tudsz lemondani. Mielőtt elindulnál, nehéz megválni a mindennapi életedet kísérő tárgyaktól. Minden nélkülözhetetlennek tűnik. Útközben a nézőpontod megváltozik. Kilométerről kilométerre a súly lelassítja a tempódat, és rájössz, hogy néha a felesleges messze felülmúlja a szükségeset.
Ez az egyik legerőteljesebb kép, amelyet Alessandro Corsi, a Cammino dei Protomartiri francescani (A ferences protomártírok ösvénye) kötet egyik megalkotója használt egy olyan élmény leírására, amely messze túlmutat a túrázáson. „A hátizsákod lesz az otthonod a hatnapos gyaloglás során. És megérted, mi a fontos és mi a felesleges az életben.”
Az első ferences vértanúk nyomdokaiban
A sietéssel jellemzett korunkban a zarándoklat arra hív, hogy lassítsunk le, fedezzük fel újra az emberibb tempót, és adjunk helyet a lényegnek. Ez a szellem élteti a zarándoklatot, egy hat szakaszból álló körutat, amely Dél-Umbrián halad keresztül, érintve Ternit, Stronconét, Calvi dell'Umbriát, Narnit és San Geminit.
Az útvonal a ferences rend első öt vértanújának – Szent Berárd (Berardo da Calvi), Ottó (Ottone da Stroncone), Péter (Pietro da San Gemini), Akkurz (Accursio) és Adjutus (Adiuto da Narni) – szülőhelyét járja végig. Assisi Szent Ferenc küldte őket 1219-ben Marokkóba prédikálni, majd a következő évben megölték őket. Vértanúságuknak olyan következményei voltak, amelyek meghatározták az egyház történetét: az öt szerzetes tanúságtétele annyira ékesszóló volt, hogy Lisszaboni Fernando ágoston-rendi kanonokot a ferencesség felvételére késztette, aki a későbbi Páduai Szent Antal lett.
Egy utazás, amely megváltoztatja a tempódat és a szemléletmódodat
A 2010-ben megálmodott és 2015-ben felavatott ferences protomártírok útja még mindig kevéssé ismert más útvonalakhoz képest, de rendkívül gazdag természeti, művészeti és spirituális örökséget őriz. Erdei ösvények, ősi apátságok, ferences remetelakok és történelemmel átitatott falvak kísérik a zarándokot egy olyan úton, amely egyben lelkigyakorlat is. „Az utazás során újra felfedezed a lassú tempót, ami lehetővé teszi, hogy megvizsgáld önmagad” – mondja Corsi. „Rájössz, milyen az élet: vannak napsütéses napok, vannak esős napok, vannak emelkedők, vannak lejtők. Ez történik a mindennapi életben.”
A hátizsák és a legszükségesebb dolgok
A hat szakasz megtétele fizikai felkészülést is igényel. A hátizsák közel egy hétre a zarándok otthonává válik, és pontosan emiatt egy kis egzisztenciális iskolává alakul. Hat napig mindent magaddal viszel, amire szükséged van, arra kényszerít, hogy szembenézz egy egyszerű, de kulcsfontosságú kérdéssel: mire van valójában szükségem?
A teremtett világról való elmélkedés, amely Assisi Szent Ferenc számára oly kedves volt, így összefonódik a bejárt helyekről való szemlélődéssel: a fundisi Szent Benedek apátság romjaitól a Sant'Urbano szent barlangjáig, a Romita di Cesi-től a ferences kolostorokig, amelyek az egyes szakaszok végén fogadják a zarándokokat. Minden megálló lehetőséget ad a csendre, a találkozásra és az imára.
Amikor a turista zarándokká válik
A kalaúz térképekkel, gyakorlati információkkal, valamint történelmi, művészeti és spirituális adalékokkal kíséri a túrázót. De célja mindenekelőtt az, hogy segítsen az olvasónak belső élményként megtapasztalni az utazást. Ezért, vonja le a következtetést Corsi, az útvonal mindenki számára nyitott. „Sokszor turistaként indul az ember, és zarándokként végzi.” Ez talán a ferences protomártírok útjának leghitelesebb szintézise: egy utazás, amely Umbrián, és sok esetben azoknak a szívén halad keresztül, akik úgy döntenek, hogy elindulnak és megnyílnak a belső megtérés lehetőségének.
