XIV. Leó fogadta a Pápai Teológiai Akadémia tanácskozásának résztvevőit
Christopher Wells / Somogyi Viktória – Vatikán
A „Teremtés, természet, környezet a világ békéjéért” című nemzetközi szeminárium résztvevői „sürgető kérdésekről elmélkednek, amelyek nagyon közel állnak a szívemhez” – mondta XIV. Leó pápa a szeptember 13-án, szombaton tartott audiencián. Miközben kiemelte a környezeti fenntarthatóság és a teremtett világ gondozása témáinak fontosságát, a Szentatya hangsúlyozta, hogy „a világunk környezeti és társadalmi körülményeinek javítására irányuló erőfeszítéshez mindenki elkötelezettségére szükség van”. A szeminárium résztvevői reményteljes jelet mutattak fel a konferencia „interkulturális és vallásközi perspektívájának” köszönhetően, amely megfelel a Pápai Akadémia Ferenc pápa által kívánt „megújult profiljának”. Ez késztette Leó pápát arra, hogy a „teológiai törekvések jövőre irányuló missziós és párbeszédet elősegítő lendületéről” elmélkedjen a tanácskozás résztvevőihez intézett beszédében.
A teológia előrehaladása a világban
A teológia „valóban az Egyház missziós és evangelizáló tevékenységének egyik alkotóeleme”. Ebből a szempontból szükség van egy „kifelé irányuló” teológiára, amely „ötvözi a tudományos szigorúságot és a történelem iránti szenvedélyt”, és amely teljes mértékben megtestesül – állapította meg Leó pápa. Arra buzdította a teológusokat, hogy munkájukat az „ókori nagy egyházatyák és tanítók” teológiája alapján modellezzék, „akik a Léleknek engedelmeskedve tudták, hogyan egyesítsék a hitet és az értelmet, az elmélkedést, az imádságot és a gyakorlatot”. A pápa kiváltképpen Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás, valamint Boldog Antonio Rosmini példájára mutatott rá, akik a teológiát a bölcsesség által mérsékelt tudományként értelmezték. „A teológia tehát ez a bölcsesség, amely szélesebb egzisztenciális horizontokat nyit meg, párbeszédet folytatva a tudományokkal, a filozófiával, a művészettel és az egész emberi tapasztalattal” – hangsúlyozta a pápa.
Ezután kiemelte az egyház társadalmi tanítását, mint „a hit ismeretének jelentős tanúságát az ember szolgálatában, annak minden dimenziójában: személyes, társadalmi és politikai téren. Rámutatott, hogy a mesterséges intelligencia „komplex világában” „szükség van arra, hogy egy antropológiai nézetre hivatkozzunk, amely megalapozza az etikai cselekvést”, hogy segítsen megválaszolni a kérdést: Mit jelent embernek lenni? Mi az ő végtelen méltósága?
A „megtestesült” teológia
A Szentatya ezután arra kérte a teológusokat, „hogy olyan teológiát műveljenek, amely a Krisztussal való személyes és átalakító találkozáson alapul, és amelynek célja, hogy megtestesüljön a mai emberiség konkrét körülményeiben”. Bátorította a párbeszédet, mind más tudományágakkal, mind belsőleg, reményét fejezve ki, hogy az Akadémia „a teológusok közötti találkozás és barátság helyévé válik, a szeretetközösség és az osztozás helyévé, ahol együtt haladhatunk Krisztus felé”.
Ebben az összefüggésben Leó pápa hangsúlyozta, hogy „ösztönzést kíván adni és megáldja az Akadémia három ’arcát’, vagyis dimenzióját, amelyeket a Ferenc pápa által jóváhagyott új Statútum vázol fel: az akadémiai-tudományos aspektust; a bölcs arculatát; és a szolidaritás dimenzióját, amelynek célja, hogy ösztönzést adjon és áthassa a szeretet konkrét gesztusait. „Isten igazi ismerete valójában a szeretet által átalakított életben valósul meg” - emlékeztetett Leó pápa. Beszéde végén megköszönte a teológusok elkötelezettségét, és arra buzdította őket, hogy „fejlesszék és testesítsék meg ezt a bölcs teológiát az Egyház és a világ szolgálatában”.
