Pápai üzenet a bangladesi vallásközi találkozóra: a béke a legbecsesebb álmunk
Edoardo Giribaldi / Gedő Ágnes - Vatikán
A párbeszéd igazán kézzelfogható módon legkedvesebb álmunkban, a békében fejeződik ki. A békét pedig egy közös úton építhetjük, együtt, mint egy család, a kertészek odaadásával, akik a testvériség kertjét gondozzák: táplálják az osztozást, kiirtják az előítéletek gyomnövényeit. Ez XIV. Leó pápa üzenetének magva, amelyet a kultúra harmóniájának előmozdításával foglalkozó vallásközi találkozóra küldött. Gondolatait George Jacob Koovakad bíboros tolmácsolta a jelenlévőknek.
Egyetlen közösséget alkotunk
A pápa a béke jókívánságával köszönt mindenkit, emlékeztetve rá, hogy a béke csak Istentől jöhet, a fegyvertelen és lefegyverző béke, mely alázatos és kitartó, amely mindig a szeretetet keresi, és közel áll a szenvedőkhöz. Dicséretes a témaválasztás, mivel a testvéri nyitás szellemét tükrözi, melyet a jóakaratú emberek igyekeznek ápolni a más vallási hagyományokhoz tartozókkal. Ez a döntés abban a meggyőződésben gyökerezik, miszerint az emberiség egyetlen közösséget alkot, eredete és sorsa Istenhez köti, amint azt a Nostra Aetate - k. zsinati nyilatkozat kimondja a katolikus egyház és a nem keresztény vallások közötti kapcsolatokról.
“Az összes nemzet ugyanis egy közösség, közös az eredetük, hiszen Isten népesítette be az emberi nemmel a föld színét, ugyanaz a végső céljuk is, tudniillik Isten, akinek gondviselése, jósága és üdvözítő terve mindenkire kiterjed, s végül a választottak összegyűlnek a szent városba, melyet Isten ragyogása fog megvilágítani, s ahol a nemzetek az Ő világosságában fognak járni”. (Nostra Aetate, Bevezetés 1.)
Leó pápa megállapítja: mint egyetlen család osztozunk a lehetőségben és a felelősségben, hogy továbbra is a harmónia és a béke kultúráját építsük.
Kertészként ápoljuk a párbeszédet
A kultúra fogalmát tágabb jelentésében kell felfognunk: nem pusztán a művészetek, eszmék és intézmények örökségeként, hanem olyan környezetként, amely elősegíti a fejlődést. Úgy, ahogy egy egészséges ökoszisztéma elősegíti, hogy a különböző növények egymás mellett virágozzanak, úgy egy egészséges kultúra is lehetővé teszi, hogy a különböző közösségek összhangban együtt éljenek. Ezt a kultúrát úgy lehet ápolni, ha biztosítjuk hozzá az igazság világosságát, a szeretet vizét, valamint a szabadság és igazságosság talaját. Amikor elhanyagolják a harmóniát, növekszik a gyanakvás, megerősödnek az előítéletek, a szélsőségesek kihasználják a félelmet, hogy megosztást szítsanak. Együtt, társakként a vallásközi párbeszédben olyanok vagyunk, mint a kertészek, akik ápolják a testvériségnek ezt a mezejét, segítve abban, hogy termékeny maradjon a párbeszéd és kiirtsuk az előítéletek gyomjait – írja üzenetében a pápa.
Bizalom és megértés
A pápa kiemeli, hogy az eltérő hit vagy származás nem szabad, hogy megossza az embereket. Éppen ellenkezőleg, a barátok közötti találkozás és a párbeszéd gyakorlása konkrét eszközöket ad a kezünkbe ahhoz, hogy ellenálljunk a megosztás, a gyűlölet és az erőszak erőinek. Ahol mások a bizalmatlanság magvait hintik el, ott mi válasszuk a bizalmat. Ahol mások a félelmet táplálják, mi munkálkodjunk a megértésen. Ahol mások a különbözőségben akadályt látnak, mit azt a kölcsönös gazdagodás lehetőségeként fogjuk föl – tanácsolja a Szentatya.
Építsük együtt a békét
A harmónia kultúráját építeni úgy lehet, ha az eszméken túl megosztjuk egymással konkrét tapasztalatainkat. Ahogy Szent Jakab mondja, „a tiszta és szeplőtelen vallás Isten előtt... abban áll, hogy meglátogatjuk a szenvedő árvákat és az özvegyasszonyokat”. Bangladesben több konkrét példát is láttunk az egységre – mutat rá a pápa: különböző hitű emberek együttműködtek és imádkoztak a természeti csapások és tragédiák idején, a közösség hídjait építették elmélet és gyakorlat között. Ezek a gesztusok segítenek leküzdeni az előítéleteket, és megerősítik az ellenállást a megosztó hangokkal szemben. Amikor a köztünk lévő párbeszéd konkrét cselekedetekben nyilvánul meg, akkor hathatós üzenetet közvetítünk: a béke, nem pedig a konfliktus a legkedvesebb álmunk, és a béke építése olyan feladat, amivel együtt nézünk szembe.
A szeretet civilizációjának építőkövei
Leó pápa emlékeztet rá, hogy a katolikus egyház kiveszi ebből a részét a helyi közösségekkel együtt is. A párbeszéd minden gesztusa – a csoportmegbeszélésektől a közös segítőprojektekig, egészen a legapróbb udvariassági gesztusokig, melyet egy másik vallás irányában teszünk – egy-egy tégla, mellyel Szent II. János Pál pápa szavaival a szeretet civilizációját építjük. XIV. Leó végül testvéri szeretetéről és imáiról biztosítja a bangladesi vallásközi találkozó résztvevőit, majd békét, harmóniát és testvériséget kíván nemcsak az ázsiai ország, hanem az egész világ számára.
