XIV. Leó pápa beszéde a FAO-ban: „Az éhínség legyőzése a békéhez vezető út”
Linda Bordoni / Somogyi Viktória – Vatikán
A Caracalla fürdői, az Aventinus-domb és a Circus Maximus, valamint az általuk képviselt magas római eszmék között található a FAO római székháza, ami a világot képviselő mikrokozmosz. Küldetése, hogy fenntartható módon legyőzze az éhínséget, az élelmiszer-bizonytalanságot és az alultápláltságot, minden emberi lény méltóságát fenntartva. Ez visszhangzik egy olyan világban, ahol a konfliktusok, a klímaválság, a kényszermigráció, illetve a gazdagok és szegények közötti egyre szélesedő szakadék kétségbe vonja a nemzetközi közösség jóakaratát, hogy az igazságosság és a béke nevében az embert a profit fölé helyezze. Ezt tette XIV. Leó pápa csütörtök délelőtt, amikor az ENSZ és a világ vezetőiből, valamint jószolgálati nagykövetekből álló sztárokkal teli közönség előtt szólt az FAO-ban az Élelmezési világnap és a szervezet 80. évfordulója alkalmából.
„Nem elégedhetünk meg az értékek hirdetésével; meg kell testesítenünk azokat” – mondta, és megújult etikai alapokat sürgetett: „A szlogenek nem emelik ki az embereket a nyomorból. Az embert a profit fölé kell helyeznünk, és garantálnunk kell az élelmezésbiztonságot, az erőforrásokhoz való hozzáférést és a fenntartható vidékfejlesztést.” Látogatása, 1970-től VI. Pál pápától kezdve minden elődje nyomdokaiban járva, alkalmat adott Leó pápának arra, hogy megújítsa a Szentszék régóta fennálló támogatását az ENSZ-szervezet iránt, és sürgesse a nemzetközi közösséget, hogy fokozza erőfeszítéseit az éhínség, az alultápláltság és az élelmiszer-bizonytalanság felszámolása érdekében – ezeket a bajokat „az egész emberiséget sújtó erkölcsi sebként” jellemezte.
„Aki éhezik, az a testvérem”
A pápa spanyolul és angolul is szólt beszédében, és rámutatott, hogy az éhínség elleni küzdelem „nemcsak politikai vagy gazdasági feladat, hanem mélyen emberi és erkölcsi kötelesség”. „Aki éhezik, az nem idegen” – állapította meg a pápa. „Ő a testvérem, és haladéktalanul segítenem kell rajta.” Emlékeztetett arra, hogy nyolcvan évvel a FAO létrehozása után emberek milliói továbbra sem jutnak megfelelő élelemhez és tápanyaghoz. „Ezeknek a bajoknak a megszüntetése mindenki hozzájárulását igényli: a kormányokét, az intézményekét, a civil társadalomét és minden egyes emberét.”
Kollektív erkölcsi kudarc
A jelenlegi adatokra hivatkozva, amelyek szerint több mint 673 millió ember fekszik le éhesen, és 2,3 milliárdnak nincs tápláló étrendje, a pápa hangsúlyozta, hogy ezek nem elvont számok, hanem „összetört életek és olyan anyák, akik nem tudják táplálni gyermekeiket”. Elítélte „a lélek nélküli gazdaságot” és az erőforrás-elosztás olyan rendszerét, amely hatalmas népességeket hagy nyomorúságban, az éhezés fennmaradását a bőség korában „kollektív erkölcsi kudarcnak és történelmi hibának” nevezve.
„Az étel soha nem lehet fegyver”
Leó pápa nagy aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az ételt ismét háborús fegyverként használják, és ezt „kegyetlen stratégiának” nevezte, „amely megtagadja a férfiaktól, nőktől és gyermekektől a legalapvetőbb jogukat – az élethez való jogot”. Emlékeztetett, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa korábban elítélte az éheztetést, mint háborús bűncselekményt. Sajnálkozott, hogy „ez a konszenzus elhalványulni látszik”. Az éhségtől haldoklók csendje „kiáltás az emberiség lelkiismeretében”, és minden nemzetet határozott cselekvésre buzdított. „Az éhezés nem az emberiség sorsa, hanem annak a bukása” – mutatott rá a pápa. „Ez nem csupán egy megoldandó probléma; ez egy kiáltás, amely az égbe száll.”
A politika etikus víziója
A pápa nem mulasztotta el megerősíteni azt a koncepciót, amely elődje, Ferenc pápa számára kedves volt, aki soha nem fáradt bele abba, hogy kiemelje: az étel kidobása azt jelenti, hogy embereket dobunk ki. Leó pápa is elítélte az élelmiszer-pazarlást, miközben mások éheznek, és arra sürgette a világ vezetőit, hogy vessenek véget a „felháborító paradoxonoknak”, és „ébredjenek fel abból a letargiából, amely eltompítja az együttérzésünket”.
„A víz élet, a víz étel”
Az idei Élelmezési világnap témájára utalva – „A víz élet, a víz étel. Senkit se hagyjunk hátra” – a pápa hangsúlyozta, hogy ez az üzenet minden embert arra hív, hogy közösen cselekedjen. „Egy megosztottság és közöny jellemezte időszakban az együttműködésen keresztüli egység nemcsak ideál, hanem kötelesség is” – figyelmeztetett. „Csak összefogva építhetünk olyan jövőt, amelyben az élelmezésbiztonság jog, nem pedig kiváltság.” Külön tisztelettel adózott a nőknek, akiket „a túlélés csendes építészeiként, a remény első elhintőiként és a teremtett világ gondos sáfárjaiként” jellemzett. Hozzájárulásuk elismerése „nemcsak igazságosság kérdése, hanem egy humánusabb és tartósabb élelmiszerrendszer garanciája is.”
A multilaterális együttműködés megújítása
Leó pápa megerősítette a multilateralizmus és a nemzetek közötti párbeszéd fontosságát, sürgetve, hogy közvetlenül hallani lehessen a szegények hangját. „Olyan jövőképet kell építenünk, amely lehetővé teszi a nemzetközi közösség minden szereplője számára, hogy hatékonyan reagáljon azok valódi szükségleteire, akiknek a szolgálatára hivatottak vagyunk” – figyelmeztetett a Szentatya. Szívből jövő felhívást intézett az Ukrajnában, Gázában, Haitin, Afganisztánban, Maliban, a Közép-Afrikai Köztársaságban, Jemenben és Dél-Szudánban éhezéstől és erőszaktól szenvedő számos nép érdekében is, hangsúlyozva, hogy „a nemzetközi közösség nem fordíthatja el a fejét”.
„Adjatok nekik enni”
Beszédének végén a Szentatya idézte Jézus tanítványaihoz intézett szavait: „Adjatok nekik enni” (Mk 6,37). Hozzátette, hogy ez az evangéliumi parancs „továbbra is sürgető kihívás a nemzetközi közösség számára”. „Ne fáradjatok bele abba, hogy Istentől kérjétek a bátorságot és az energiát, hogy olyan igazságosságért dolgozzatok, amely tartós és jótékony eredményeket hoz. Mindig számíthattok a Szentszék és az egész Egyház szolidaritására, amely készen áll arra, hogy a világ legszegényebbjeit és leghátrányosabb helyzetű embereit szolgálja” – zárta beszédét XIV. Leó a FAO alapításának ünnepén október 16-án.
