Leó pápa az idősek lelki ellátásáról: Senki ne érezze magát haszontalannak, és elhagyatva!
Gedő Ágnes - Vatikán
A Világiak, Család és Élet Dikasztérium szervezésében másodszor rendezték meg az idősek lelkipásztori ellátásával foglalkozó kongresszust október 2-4-e között Rómában, a Jezsuita Rendi Központban. A találkozó témája: „Véneitek álmokat álmodnak” (Jóel 3,1) Jóel próféta szavait idézi, mely kedves volt Ferenc pápának, aki gyakran beszélt a fiatalok és idősek közötti szövetségről. Ezt a szövetséget azoknak az álmai ösztönzik, akik hosszú életet éltek, és azoknak a látomásai táplálják, akik most kezdik az élet nagy kalandját. Jóel próféta az idézett szakaszban hírül adja a Szentlélek egyetemes kiáradását, mely egyesíti a nemzedékeket, és mindenkinek más és más ajándékokat ad.
A hosszú élet nem bűn, hanem áldás
Korunkban sajnos a generációk közötti kapcsolatot törések és szembenállások nehezítik, melyek egymás ellen fordítják az embereket – állapította meg Leó pápa. Az időseknek például a szemükre vetik, hogy nem hagynak teret a fiataloknak a munka világában, vagy hogy túl sok anyagi és szociális forrást emésztenek föl a többi nemzedék kárára, mintha a hosszú élet bűn lenne. Az élet pesszimista és konfliktusos felfogása helyett rá kell jönnünk, hogy az idősek ajándékot jelentenek számunkra, egy áldást. Az életkor meghosszabbodása pedig pozitív tény, sőt korunk reményteli jele a világ minden részén. Nyilván egyben kihívás is, mert az idősek növekvő száma teljesen új jelenség, ami új megkülönböztetést és megértést kíván tőlünk.
Törékenyek vagyunk
Az időskor jótékonyan emlékeztet minket az élet egyetemes dinamikájára. A ma uralkodó mentalitás hajlamos akkor tulajdonítani értéket a létezésnek, ha vagyont vagy sikert termel, hatalmat vagy tekintélyt gyakorol; miközben megfeledkezik arról, hogy az emberi lény mindig korlátozott és rászoruló teremtmény. Az időseknél mutatkozó törékenység erre a nyilvánvaló tényre emlékeztet minket, ezért inkább elrejtik vagy eltávolítják azok, akik világias illúziókat dédelgetnek, hogy ne kelljen szembesülniük azzal, ami elkerülhetetlenül vár ránk. Ezzel szemben jót tesz, ha számolunk azzal, hogy az idősödés részét alkotja a csodának, amik vagyunk. Ez a törékenység, ha van bátorságunk elismerni, elfogadni és gondozni híd lehet számunkra az ég felé. Ahelyett, hogy szégyenkeznénk emberi gyengeségünk miatt, kérjünk segítséget testvéreinktől és Istentől, aki Atyaként őrködik minden teremtménye fölött. Az idősek arra tanítanak minket, hogy az üdvösség nem az autonómiában rejlik, hanem abban, hogy képesek vagyunk alázattal elismerni saját szükségleteinket és ezt szabadon ki tudjuk fejezni. Emberségünk fokmérője ugyanis nem attól függ, hogy mit tudunk megszerezni, hanem attól, hogy hagyjuk magunkat szeretni, és amikor szükség van rá, elfogadjuk a segítséget is.
Az egyház segítsen helyesen élni az öregkort
Leó pápa megjegyezte: Bármennyire is furcsának tűnhet, az öregkor egyre gyakrabban hirtelen és váratlanul ér minket. Az egyháznak az a feladata, hogy segítsen helyesen és keresztényi módon megélni ezt az életkort, anélkül, hogy elvárná az örök fiatalságot az emberektől. Ferenc pápa 2022-ben értékes gondolatokat osztott meg az idősek lelkiségéről katekézis-sorozatában, melyből a lelkipásztorkodáshoz is hasznosan meríthetnek a kongresszus résztvevői.
Bevonni az időseket a hithirdetésbe
Manapság sokaknak megadatik, hogy a munkaévek végeztével egyre nagyobb időszakot töltsenek jó egészségben, anyagi jólétben, több szabadidővel. Ők a „fiatal idősek”: gyakran ők járnak rendszeresen a liturgiákra és aktívak a plébánián, a hitoktatásban és más lelkipásztori szolgálatban is részt vesznek. Fontos, hogy megfelelő nyelven és lehetőségekkel meg tudjuk szólítani őket, bevonni az evangelizálásba – de nem passzív célcsoportként, hanem aktív hithirdetőként, és velük együtt válaszoljunk azokra a kérdésekre, amelyeket az élet és az evangélium tesz föl nekünk.
Különböző helyzetekkel találkozhatunk: vannak, akik előrehaladott életkorban találkoznak először a hittel, mások fiatalon találkoztak Istennel és az egyházzal, de aztán eltávolodtak, megint mások kitartottak a keresztény életben. Valamennyiük számára olyan lelkipásztori ellátásra van szükség, mely evangelizál és missziós, mert az egyháznak mindig az a hivatása, hogy hirdesse Jézust, az üdvözítő Krisztust minden embernek, életük minden korszakában és állapotában – fejtette ki beszédében Leó pápa.
Senkit nem szabad magára hagyni
Az egyedül hagyott és leselejtezett időseknek el kell vinni az Úr gyengédségének örömhírét, és velük együtt legyőzni a magány sötétségét, mely az idősek életének nagy ellensége. Senkit nem szabad magára hagyni! Senki ne érezze magát haszontalannak! Akár egy egyszerű ima, amit hittel imádkoznak otthon, Isten népének javát szolgálja, és lelki szeretetközösségben egyesít minket. Ez a missziós feladat valamennyiünknek szól, a plébániáknak és főként a fiataloknak, akik tanúságot tehetnek a közelségről és a kölcsönös meghallgatásról a náluk idősebbekkel való kapcsolatban.
Más esetekben a missziós evangelizálás segíteni fogja az idős embereket abban, hogy találkozzanak az Úrral és igéjével. Az életkor előrehaladtával ugyanis sokakban újra felmerül a lét értelmének kérdése, ez pedig jó lehetőség arra, hogy hiteles kapcsolatra törekedjenek Istennel, és elmélyítsék az életszentségre való hivatásukat.
XIV. Leó pápa a második időspasztorációs kongresszus résztvevőitől végül azt kérte, hogy vonják be az időseket a hithirdetésbe és a missziós szolgálatba, hogy így ők is a remény tanúi legyenek, különösen bölcsességükkel, odaadásukkal és tapasztalatukkal.
