Leó pápa a diákokhoz: Ne hagyjátok, hogy a technológia használjon benneteket
Kielce Gussie / Somogyi Viktória – Vatikán
A Nevelés világa jubileuma egyhetes eseménysorozatának részeként XIV. Leó csütörtökön a VI. Pál teremben találkozott a diákokkal. Beszéde elején örömét és várakozását fejezte ki az esemény iránt, mivel az emlékeztette arra az időre, amikor matematikát oktatott a diákoknak. A pápa először a nemrég szentté avatott olasz diák, Pier Giorgio Frassati példájára és két mottójára emlékeztetett: „Hit nélkül élni… nem élet, hanem egyszerűen vegetálás”, és „A magasságokba”. Leó pápa ezután hozzátette saját bátorítását a diákoknak: „Legyen bátorságotok teljes életet élni.” Hangsúlyozta, hogy ne elégedjenek meg a divathóbortokkal, a látszattal vagy a múlandó örömökkel. A Szentatya inkább arra buzdította őket, hogy „vágyjanak valami nagyobbra”. Ez a vágya azoknak a fiataloknak, akik egy jobb társadalomra vágynak és azt tervezik. Ezért arra ösztönözte őket, hogy törekedjenek a „magasságok felé” a remény jelzőfényeként. „Milyen csodálatos lenne, ha egy napon a nemzedéketekre úgy emlékeznének, mint a „plusz generációra”, arra a plusz lendületre, amelyet az Egyháznak és a világnak hoztatok” – mondta Leó pápa. Ugyanakkor óvott attól, hogy ez a vágy csak álom maradjon. A pápa kifejtette, hogy ennek elérésére a válasz a nevelésben rejlik, „a világ megváltoztatásának egyik legszebb és legerősebb eszközében”.
A nevelés új korszaka
A Szentatya felidézte, hogyan indította el elődje, Ferenc pápa 2020-ban a Globális Nevelési Megállapodás projektet, amelynek célja a fiatalabb generációk bevonása a globális testvériségbe. Emlékeztette a jelenlévő diákokat, hogy ők nem csupán a nevelés befogadói, „hanem annak főszereplői”. Ezért a pápa arra buzdította őket, hogy fogjanak össze „a nevelés új korszaka” érdekében, amelyben mindenki az igazság és a béke tanúságtevőjévé válik. De ezt nem egyedül kell megtenniük. Azt kérte, hogy vonják be barátaikat az igazság keresésébe és a béke építésébe. Hogy segítsen a diákoknak ebben a feladatban, Leó pápa Szent John Henry Newman egy gondolatára hivatkozott, aki egyszer azt mondta, hogy „a tudás akkor növekszik, ha megosztják, és hogy az elmék párbeszéde által gyullad fel az igazság lángja”. A Szentatya kifejtette, hogy a csillagokhoz hasonlóan az igazi béke akkor valósul meg, amikor sokan összefognak és közös tervet alkotnak. Együttműködéssel „nevelési konstellációkat alkothatunk, amelyek előre vezetik az utat”.
Tekintsetek a csillagokra!
A csillagokról elmélkedve a pápa elmagyarázta, hogyan használták az emberek a történelem során azokat útmutatóként – a tengerészektől a polinézekig, az andoki földművesektől a napkeleti bölcsekig Jézus születésekor. Ahogy őseinknek, nekünk is vannak csillagaink, amelyek vezetnek minket: szüleink, tanáraink, papjaink és barátaink. Segítenek nekünk a helyes úton maradni az élet kihívásai közepette. Cserébe mindannyian arra is vagyunk hivatottak, hogy „fénylő tanúk” legyünk a körülöttünk lévők számára. Egyedül egyéni csillagok vagyunk, de együtt egy csillagképet alkotunk. A nevelés egy olyan út, amely összehozza az embereket. Arra ösztönöz minket, hogy az ég felé, felfelé és magasabbra tekintsünk. A nevelés egy eszköz, amely segít nekünk túllátni a dolgokon, és meglátni azt, amit egyébként nem látnánk. Tehát ahelyett, hogy a telefonjaikra néznének, a Szentatya arra buzdította a diákokat, hogy inkább az égre, a magasságokba tekintsenek.
Sokkal többre vagyunk teremtve
Visszatérve a Globális Nevelési Megállapodásra, Leó pápa felidézte, hogy maguk a fiatalok javasolták az első új kihívást ebben a projektben: „Segítsetek nekünk a belső életünk nevelésében.” Megosztotta, hogy a hatalmas tudás nem elegendő, ha nem tudjuk, kik vagyunk, vagy mi az élet értelme. „Csend, meghallgatás, ima nélkül még a csillagok fénye is kialszik” – állapította meg a pápa. Egyesek talán üresség vagy nyugtalanság érzését tapasztalták meg különféle formákban, beleértve az erőszakot, a zaklatást, az elnyomást. De e mögött, hangsúlyozta a pápa, „egy olyan társadalom teremtette űr áll, amely elfelejtette, hogyan kell formálni az emberi személy spirituális dimenzióját, és csak az élet technikai, társadalmi vagy erkölcsi aspektusaira összpontosít”.
Szent Ágoston önéletrajza, a Vallomások, segíthet abban, hogy meglássuk, hogyan neveljük magunkat a belső életre. Figyelnünk kell a nyugtalanságunkra, és kerülnünk kell, hogy elmeneküljünk előle, vagy múlandó dolgokkal töltsük be az űrt. Leó pápa hangsúlyozta, hogy nem szabad megelégednünk, mert sokkal többre vagyunk teremtve.
Nevelés a digitális világban
Az új nevelési kihívások közül a második egy olyan mindennapi elkötelezettség, amelyben ezek a fiatal diákok valójában a tanárok: a digitális nevelés. A pápa itt óvatosságra intett. Digitális világban élünk, de nem szabad hagynunk, hogy a technológia írja meg a történetünket, vagy hogy használjon minket. A modern világ egy másik kihívására utalva Leó pápa a mesterséges intelligenciáról beszélt, hangsúlyozva, hogy bár „intelligens”, mégis úgy kell használnunk, hogy emberségesen cselekedjünk. „Meg kell tanulnunk humanizálni a digitális világot, a testvériség és a kreativitás terévé kell építenünk – nem pedig a bezárkózás, a függőség vagy a menekülés helyévé.” Itt Szent Carlo Acutis életére utalt, mint a technológia korában az életszentség példájára.
Béke és nevelés
Ferenc pápa projektjének harmadik kihívása a békére nevelés – a kihívás, amely „az új Globális Nevelési Megállapodás középpontjában áll”. Hatalmunkban áll megváltoztatni a háború, a gyűlölet és a megosztottság által fenyegetett jövőt. A válasz? „Egy lefegyverzett és lefegyverző békére nevelés.” De ez több, mint pusztán a fegyverek elhallgattatása – mutatott rá a pápa. „Le kell fegyvereznünk a szíveket, le kell mondanunk minden erőszakról és közönségességről.” A lefegyverzett és lefegyverző nevelés segít megteremteni az egyenlőséget és a növekedést mindenki számára, miközben elismeri mindenki méltóságát és elkerüli az emberek közötti megosztottságot.
Leó pápa végül arra buzdította a jelenlévőket, hogy először a mindennapi életükben váljanak béketeremtőkké. Kérte, hogy ne a hullócsillagokat keressék. Inkább „tekintsenek még magasabbra, Jézus Krisztusra, az igazságosság napjára, aki mindig vezet majd titeket az élet ösvényein”.
