A pápa arra buzdítja a Szent Sír Lovagrend tagjait, hogy „haladjanak előre a jóságban”

Somogyi Viktória – Vatikán

Leó pápa beszéde elején kiemelte, hogy a rend eredete a zarándoklatban és a szolgálatban rejlik. A Szent Sír védelmére és a zarándokokról való gondoskodásra alapított rend tagjai ma is „alázattal, odaadással és áldozatkészséggel” folytatják ezt a küldetést. A pápa háláját fejezte ki a rend által a jeruzsálemi latin patriarchátusnak nyújtott támogatásért is, amely kiterjed a szemináriumokra, iskolákra, egyetemekre és jótékonysági szervezetekre. Hangsúlyozta, hogy hozzájárulásuk különösen fontos a válságos időszakokban, beleértve a Covid-19 világjárványt és a régióban zajló konfliktusokat. „Jézus sírjának védelme egy élő kövekből álló egyház támogatását jelenti… amely továbbra is a húsvéti remény jele marad”.

A remény három dimenziója

Leó pápa ezután beszédében a remény három aspektusára összpontosított. Az első a reményteljes várakozás. Az Úr sírjánál a hívők megújítják bizalmukat Istenben, aki betartja ígéreteit. „Egy olyan világban, ahol az arrogancia és az erőszak gyakran győzedelmeskedik a szeretet felett, arra vagytok hivatva, hogy megmutassátok: az élet legyőzi a halált, a szeretet legyőzi a gyűlöletet, a megbocsátás legyőzi a bosszút, és az irgalom legyőzi a bűnt”. Arra buzdította a lovagrend tagjait, hogy tanúságtételüket erős lelki élettel támogassák, amely a szentségekben, a Szentírásban és az imában gyökerezik.

A második aspektus a szolgálatban lévő remény, amelyet azok az asszonyok szimbolizálnak, akik a sírhoz igyekeztek, hogy olajjal kenjék be Jézus testét. Állhatatos gondoskodásuk tükrözi a lovagrend saját jótékonysági tevékenységét a Szentföldön, amely „egy fénysugarat” hoz a nehézségekkel küzdőknek. „A ti szeretetetek felismeri az emberek szükségleteiben az idők jeleit és a remény jeleivé alakítja azokat” – mutatott rá XIV. Leó.

A harmadik aspektusról szólva Leó pápa a célra irányuló reményről beszélt. Péterre és Jánosra utalva, akik Húsvét reggelén a sírhoz szaladtak, a reményről, mint útról beszélt. „Ti is befejeztétek zarándoklatotokat, de az itt töltött időt ne úgy tekintsétek, mint megérkezést, hanem mint egy szakaszt a végső cél – az Istennel való teljes szeretetközösség – felé vezető úton”.

Kitartás a küldetésben

Beszédének végén XIV. Leó pápa felszólította a lovagokat és a dámákat, hogy elszántsággal és hittel folytassák munkájukat. „Legyetek Krisztus sírjának őrei a várakozás reménységével, a szeretet buzgalmával és a reményben járók örömével” – kérte a pápa. Végül Szent Ágostont idézve hozzátette: „Haladjatok előre a jóságban. Ne térjetek le az útról, ne forduljatok vissza, ne álljatok meg”.