Leó pápa a jezsuita elöljárókhoz: A frontokon az Alapító lelkületével!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A világ 122 országában müködő mintegy 16 ezer jezsuita szerzetes képviselői gyűltek egybe
A világ 122 országában müködő mintegy 16 ezer jezsuita szerzetes képviseletében gyűltek egybe Rómában a Vatikán melletti központi anyaházukban a Jézus Társasága rendtartományainak provinciálisai, akik az október 17-e és 25-e közt tartott tanácskozásukon Arturo Sosa jezsuita legfőbb elöljáró és közvetlen munkatársai irányításával áttekintették és kiértékelték a Társaság helyzetét. A magyar jezsuita rendtartományt András Attila provinciális atya képviselte. Az elöjárók e közös munka keretében találkoztak pénteken délben Leó pápával, aki kihallgatáson fogadta őket, melynek során a Szentatya angol nyelvű hosszú beszéddel fordult a jezsuita elöljárókhoz.
Loyolai Szent Ignác és társai sem féltek a bizonytalanságtól
A pápa beszéde kezdetén felvázolta a jelenkor kihívásait, melyek a gyors változások a kultúra, a gazdaság, a technológia és a politika világában. Krisztus mégis továbbra is küldi tanítványait ebben a világban. Jézus Társasága régóta jelen van mindenhol, ahol az emberiség szükségletei találkoznak Isten üdvözítő szeretetével: lelki útmutatás, intellektuális képzés, a szegények szolgálata és a kulturális határokon tett keresztény tanúságtétel által, ahogy kezdetben Loyolai Szent Ignác és társai sem féltek a bizonytalanságtól vagy a nehézségektől, bátran elmentek a perifériákra. Ahogy VI. Pál pápa mondta: „Az Egyházban mindenhol, még az ideológiák nehéz kereszteződéséiben is ott voltak és vannak jezsuiták”, XVI. Benedek pápa pedig „mély hitű és kultúrájú, valóban emberi és társadalmi érzékenységű embereket szólított arra, hogy ezeken a „határvidékeken” szolgáljanak, rámutatva a hit és az ész harmóniájára, feltárva Krisztus arcát azoknak, akik még nem ismerik őt.
Az Egyháznak szüksége van rátok a határvidékeken
Leó pápa ebben az értelemben ismételte: Az Egyháznak szüksége van rátok a határvidékeken, legyenek azok földrajzi, kulturális, intellektuális vagy lelki jellegűek. Ezek kockázatos helyek, ahol a megszokott térképek már nem elegendőek. Ott, Ignáchoz és az őt követő jezsuita vértanúkhoz hasonlóan, az a hivatásotok, hogy megkülönböztetést tegyetek és újítsatok meg a Krisztusba vetett bizalmat. Napjainkban a küldetésünk egyik fő határterülete a szinodalitás útja az Egyházban, ami mindannyiunkat arra hív, hogy mélyebben figyeljünk a Szentlélekre és egymásra, hogy struktúráink és szolgálataink rugalmasabbak, átláthatóbbak és fogékonyabbak legyenek az evangélium iránt – szólt Leó pápa és megköszönte a jezsuiták hozzájárulását a szinodális folyamathoz. Egy másik lényeges határterületként a megbékélés és az igazságosság szolgálatát jelölte meg a mai világban, melyet számtalan konfliktus, egyenlőtlenség és bántalmazás sújt. Újabb kihívást jelent a technológia, különösen a mesterséges intelligencia. Ez lehetőséget kínál az emberi jólétre, de magában hordozza az elszigetelődés, a munkahelyek elvesztésének és a manipuláció új formáinak kockázatát is. Az egyháznak etikusan kell irányítania ezeket a fejlesztéseket, védve az emberi méltóságot és előmozdítva a közjót – jelezte a pápa.
A rend a Lelkigyakorlatok és a megkülönböztetés képessége által mutasson utat Istenhez
A jezsuita rend 2019-ben megfogalmazott és Ferenc pápa által jóváhagyott preferenciái közül a Szentatya első helyen említette, hogy a rend a Lelkigyakorlatok és a megkülönböztetés képessége által mutasson utat Istenhez, így válaszolva az emberi szív mély vágyára, hiszen a mai szekularizált társadalmakban sokan keresik az élet értelmét, gyakran anélkül, hogy azt észrevennék. A pápa Szent Ágoston híres szavaira utalt: „Magadnak teremtettél minket, Uram, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik benned”. Ezért arra buzdította őket, hogy találkozzanak ezekkel a nyugtalanságban élő emberekkel ott, ahol a keresők összegyűlnek. Alázattal és meggyőződéssel hirdessék az evangélium örömét és maradjanak továbbra is „szemlélődők a cselekvésben”.
Törődjetek a szegényekkel és a fiatalokkal!
A Társaság második preferenciája arra hív, hogy járjanak együtt a szegényekkel, a világ kitaszítottjaival és azokkal, akiknek a méltóságát megsértették. Ne engedjék, hogy a mai profitvezérelte gazdasági rendszerek áldozatai legyenek, amely a haszont a személy méltósága fölé helyezi. Jézus igazi tanítványsága egyszerre követeli meg az igazságtalanság elítélését és a szolidaritáson illetve a közjón alapuló új modellek javaslatát. A harmadik sürgős prioritás a fiatalok kísérése a reményteljes jövő felé. A mai fiatalok sokfélék, de ennek ellenére él bennük a hitelesség és az átalakulás iránti szomjúság. „Úton” vannak, értelmet és igazságosságot keresnek. Az Egyháznak meg kell találnia és beszélnie kell a nyelvüket, tettekkel, jelenléttel és szavakkal egyaránt. Ezért fontos olyan tereket teremteni, ahol találkozhatnak Krisztussal, felfedezhetik hivatásukat és az ő Országáért dolgozhatnak. A Koreában megrendezésre kerülő következő Ifjúsági Világtalálkozó kulcsfontosságú pillanata lesz ennek a küldetésnek.
A közös otthonról való gondoskodáshoz szükséges ökológiai megtérés mélyen spirituális jellegű
A Társaság negyedik preferenciája a közös otthonról való gondoskodás, mely egyszerre válasz egy emberi és isteni kiáltásra. Az ehhez szükséges ökológiai megtérés mélyen spirituális jellegű, mert magában foglalja az Istennel, az egymással és a teremtéssel való kapcsolatunk megújítását. Ehhez elengedhetetlen feltétel az alázatos együttműködés, mert egyetlen intézmény sem tudja egyedül kezelni ezt a kihívást. Legyenek közösségeitek az ökológiai fenntarthatóság, az egyszerűség és az Isten ajándékai iránti hála példái – kérte Leó pápa a jezsuita rend vezetőitől, hozzátéve, segítsék a világot a hit és szeretet újdonsága felismerésében, hogy reményt vigyenek oda, ahol a kétségbeesés uralkodni látszik és fényt oda, ahol a sötétség honol. Az Úr vezessen benneteket a jelenkor határaira és azon túlra, megújítva az Egyházat és építve az igazságosság, a szeretet és az igazság országát! – szólt végül Leó pápa majd hálával szolgálatotukért apostoli áldását adta a jezsuita rend elöljáróira.
