Leó pápa szombati jubileumi katekézise: A feltámadt Krisztus nevelgeti vaksi szemeinket
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Leó pápa jubileumi katekézisét éppen ezért Pál apostol rómaikhoz írt leveléhez kapcsolta: „Mert megváltásunk még reménybeli. Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk, többé nem remény. Amit valaki lát, azt reméli? Ha tehát reméljük, amit nem látunk, várjuk állhatatosan” (Róm 8,24-25).
A Jubileum a remény zarándokaivá tesz minket, mert a Feltámadás fényében látunk
Elértétek zarándokutatok célját – fordult a hívekhez Leó pápa beszéde kezdetén –, de Jézus tanítványaihoz hasonlóan most meg kell tanulnunk egy új világban élni. A Jubileum pontosan ezért tesz minket a remény zarándokaivá, mert immár mindent a Megfeszített feltámadásának fényében kell látnunk. Ebben a reményben üdvözülünk! Ám szemünk ehhez a látáshoz még nem szokott hozzá. Éppen ezért a Feltámadott a mennybemenetele előtt elkezdte nevelni a tekintetünket. És ezt még ma is teszi! Valóban, a dolgok nem olyanok, mint amilyennek látszanak: a szeretet győzedelmeskedett, és mégis oly sok ellentmondás van a szemünk előtt, és sok ellentét összecsapását látjuk – állapította meg a Szentatya.
Nicolaus Cusanus a 15. század német teológusa a remény embere volt
Egy, a mostanihoz hasonló nehéz korszakban, a 15. században az Egyháznak volt egy mára már kevéssé ismert bíborosa, aki nagy gondolkodó és az egység szolgája volt. Miklósnak hívták és a németországi Kues-ben született és ennek latinos nevéből hívjuk őt Nicolaus Cusanusnak, magyarosan Cusai Miklósnak. Ő megtaníthat minket arra, hogy remélni annyit tesz, mint „nem tudni”. Ahogy Szent Pál írja: „hogyan remélheti az ember azt, amit már lát?” (Róm 8,24). Cusai Miklós nem látta az Egyház egységét, amelyet ellentétes áramlatok tépáztak meg a Kelet és Nyugat közötti megosztottsággal. Nem tudta meglátni a békét a világban és a vallások között, egy olyan korban, amelyben a kereszténység kívülről fenyegetve érezte magát. Pápai legátusként gyakori utazásai során mindig imádkozott és gondolkodott, ezért is az írásai fénytől áradnak – folytatta a pápa.
Miklós tudta azt, hogy nem tud, ezért egyre jobban megértette a valóságot
Számos kortársa félelemben élt, sokan fegyverkezni kezdtek, új keresztes hadjáratra készülve. Miklós azonban már kora ifjúságától kezdve azokat kereste, akikben remény élt és akik új tudományágakat tanulmányoztak, akik újraolvasták a klasszikusokat és visszatértek a forrásokhoz. Miklós hitt az emberiségben. Megértette, hogy a fennálló ellentéteket össze kell fogni és megsejtette, hogy Isten egy olyan misztérium, amelyben az egymásnak feszülő dolgok egységre lelnek. Miklós tudta azt, hogy nem tud, ezért egyre jobban megértette a valóságot. Micsoda nagy ajándék ez az Egyház számára! Micsoda felhívás a szív megújulására! Íme az ő tanítása: adj teret annak, hogy összefogd az ellentéteket, reménykedj abban, amit még nem láthat meg az ember! – szólt lelkesen Leó pápa.
Reménykedni tehát nem annyit tesz, mint tudni
Cusanus „tudott tudatlanságról” beszélt, mint az értelem jeléről. Néhány írásának főszereplője egy különös figura: az idióta. Ez az egyszerű, műveletlen ember olyan alapvető kérdéseket tesz fel a tanultaknak, amelyek megkérdőjelezik azok bizonyosságait. Ez a mai Egyházban is igaz – jegyezte meg a pápa. Hány kérdés teszi kérdésessé tanításunkat! Fiatalok, szegények, nők kérdései ezek, azoké, akiket elhallgattattak vagy elítéltek, mert a többségtől eltért a véleményük. Áldásos korban élünk, lám milyen sok a kérdés! Az Egyház akkor válik az emberiség szakértőjévé, ha az emberiséggel együtt jár, és szívében visszhangozza annak kérdéseit. Reménykedni tehát nem annyit tesz, mint tudni – foglalta össze tanítását Leó pápa. Nem minden kérdésre tudjuk a választ. De van Jézusunk! Kövessük hát Jézust! És reménykedjünk abban is, amit még nem látunk. Legyünk olyan néppé, amelyben az ellentétek egységbe forrnak. Lépjünk be felfedezők módjára a Feltámadott új világába. Jézus előttünk jár. Mi pedig tanulunk, lépésről lépésre haladunk előre. Ez nemcsak az Egyház, hanem az egész emberiség útja. A remény útja – zárta jubileumi katekézisét Leó pápa.
XI. Piusz pápa száz éve teremtette meg az új lengyel egyházszervezetet
A különféle csoportok köszöntésekor a Szentatya így üdvözölte a lengyel zarándokokat: Ezekben a napokban van XI. Pius pápa – aki korábban hősies varsói apostoli nunciusként szolgált – történelmi bullájának századik évfordulója, amely újjászervezte a lengyel egyház szervezeti igazgatását, és az ország felosztásai és a háborúk tragikus időszaka után számos új egyházmegyét hozott létre. A hit évszázadok óta őrzött kincse erősítse meg a lengyel papságot és a világiakat a buzgó apostoli elkötelezettség reményével. Teljes szívemből megáldalak benneteket! – zárta köszöntését XIV. Leó pápa.
