Leó pápa: Azt hittem, nyugdíjba fogok menni, de megadtam magam Istennek
Gedő Ágnes és Somogyi Viktória - Vatikán
A vendéglátó ország médiamunkatársa tehette fel az első kérdést a Szentatyának, az LBC International libanoni csatornától: „Amerikai pápaként vezeti a békefolyamatot. Használni fogja-e kapcsolatait Donald Trump elnökkel és Benjamin Netanjahu miniszterelnökkel? A repülőn azt mondta, hogy a Vatikán Izrael barátja. Fölveti majd a kérdést, hogy Izrael állítsa le a Libanon elleni erőszakot? Lehetséges tartós béke a térségben?”
Lehetséges a béke a Közel-Keleten
XIV. Leó pápa leszögezte, hogy a fenntartható béke lehetséges. Amikor reményről és békéről beszélünk, amikor a jövőbe tekintünk azért tesszük, mert lehetséges, hogy a béke egyszer eljöjjön a térségbe és Libanonba is. A pápa már beszélt néhány vezetővel az említettek közül és szándékában áll ezt folytatni személyesen vagy a Szentszéken keresztül, ugyanis tény, hogy a térség legtöbb országával diplomáciai kapcsolatban állnak, és reményeik szerint továbbra is a békére akarnak szólítani, ahogyan azt a bejrúti szentmise végén is tette a pápa.
A Vatikán a színfalak mögötti diplomáciával keresi a békét
A Sky News Arabia munkatársa hasonló témakörben kérdezte a Szentatyát. A bejrúti repülőtéren mondott búcsúbeszédében egyértelmű volt az üzenet a libanoni vezetőkhöz a tárgyalásokra, a párbeszédre az építkezésre. Tesz-e valami konkrétat a Vatikán ebben az értelemben? Leó pápa előző este találkozott egy síita vezetővel. Apostoli útja előtt a Hezbollahtól kapott egy üzenetet, mit mondana ezzel kapcsolatban? „Nagyon köszönöm, hogy meglátogatta Libanont, erről álmodtunk” – tette hozzá az újságíró.
A Szentatya elmondta, hogy nem ez volt utazása fő célja, mert az alapvetően ökumenikus dimenzióban született a niceai téma kapcsán, találkozó a katolikus és ortodox pátriárkákkal, az egyházon belüli egységet keresve. De az út során személyes találkozókra is lehetőség nyílt különböző csoportokkal, akik politikai vezetőket képviselnek, vagy olyan személyekkel, csoportokkal, akik a belső konfliktusokkal vagy akár a térségben zajló nemzetközi konfliktusokkal függnek össze. A pápa rámutatott, hogy alapvetően nem nyilvános munkát végeznek, amit az utcán szétkürtölnek, ez inkább a színfalak mögött zajlik. Ezt tették eddig is és ezt fogják továbbra is folytatni, hogy meggyőzzék a feleket a fegyverek és az erőszak feladására, arra, hogy leüljenek a tárgyalóasztalhoz. Olyan válaszokat és megoldásokat keressenek, amelyek nem erőszakosak, mégis hatékonyabbak lehetnek. A Hezbollah üzenetét látta a Szentatya, amivel kapcsolatban nem kívánt reagálni, csupán annyit, hogy az egyház egyértelműen a fegyverletétel és a párbeszéd útját javasolja.
Minden Isten kezében van
Az USA Katolikus Püspöki Konferenciájának hírügynöksége, a Catholic News Service újságírója tehette föl a következő kérdést: „Szentatya, Ön néhány hónapja azt mondta, hogy még sokat kell tanulnia arról, mit jelent pápának lenni. Amikor tegnap Harisszába érkezett, meleg fogadtatásban részesült és meglepettnek tűnt, mint aki azt mondja: Hűha! Elmondaná nekünk, mit tanult? Mi a legnehezebb a pápaságban?” – kérdezte az újságíró, majd a konklávé részleteiről faggatta a Szentatyát, arról, hogy érezte magát, amikor kezdett világossá válni a helyzet.
Leó pápa elmondta, hogy éppen egy-két éve ő is azt gondolta, hogy egy nap majd nyugdíjba megy (mint ahogy a kérdező kolléga megkapta ezt az ajándékot, hiszen decemberben nyugdíjazzák). A konklávét illetően a pápa teljes mértékben hisz a titoktartásban, még ha meg is jelent néhány interjú, amiben egyes dolgokat nyilvánosságra hoztak. Mielőtt megválasztották volna, az előző nap egy újságíró megállította az utcán, miközben az Ágoston-rendiekhez igyekezett ebédre. „Ön lett az egyik jelölt! Mit gondol erről?” Mire egyszerűen így válaszolt: „Minden dolog Isten kezében van”. „És ebben mélyen hiszek” – erősítette meg most a repülőgépen Leó pápa.
Isten jelenlétében élni
Amikor egy német újságíró azt kérte tőle, hogy Szent Ágostonon kívül ajánljon olyan könyvet, amiből megérthetik, milyen ember ő, a sok közül az „Isten jelenlétének gyakorlata” – címűt választotta. Tényleg nagyon egyszerű könyv, egy bizonyos Lawrence testvér írta sok évvel ezelőtt. De egy olyan fajta imát és spiritualitást ír le, amivel egyszerűen az Úrnak ajándékozza az életét, és megengedi, hogy az Úr vezesse őt. „Ha meg akartok valamit tudni rólam, arról, hogy milyen volt a lelkiségem sok éven át, a nagy kihívások közepette, Peruban élve a terrorizmus éveiben, olyan helyeken szolgálva, ahova sosem hittem, hogy szolgálni hívnak. Bízom Istenben és ezt az üzenetet osztom meg minden emberrel”. A megválasztásáról szólva elmondta: „Megadtam magam, amikor láttam, hogyan alakulnak a dolgok és azt mondtam, hogy ez megvalósulhat. Vettem egy mély levegőt, azt mondtam: Itt vagyok, Uram, te vagy a főnök, te vezetsz az úton”.
Az emberek Jézus Krisztust akarják látni
Ami a meglepődést illeti a harisszai találkozón, Leó pápa kifejtette: nagyon kifejező az arca, de gyakran mulattatja, ahogy az újságírók értelmezik az arckifejezését, ugyanis nem mindig találják el, mit jelent. „Ott voltam a fiatalok jubileumán, több mint egymillió fiatal volt jelen. Tegnap este egy kisebb tömeg volt. Ez mindig csodálatos számomra. Belül azt gondolom, hogy ezek az emberek azért vannak itt, mert látni akarják a pápát, aztán azt mondom magamnak: Azért vannak itt, mert Jézus Krisztust akarják látni, a béke hírvivőjét, különösen ebben az esetben. Tehát érezni a lelkesedésüket, hallani a válaszukat erre az üzenetre már önmagában inspiráló. Csak azt remélem, hogy soha nem fáradok bele abba, hogy értékeljem mindazt, amit ezek a fiatalok mutatnak”.
NATO, Oroszország, Európa
A Corriere della Sera – c. olasz napilap képviselője kapott szót ezután, aki a NATO és Oroszország közötti nagy feszültségről kérdezte a pápát. Hibrid háborúról beszélnek, kibertámadásokról és hasonlókról. A pápa szerint fennáll-e egy olyan konfliktus kiterjedésének veszélye, amit olyan új eszközökkel folytatnak, amiket a NATO vezetői bejelentettek? És ebben a légkörben lehetséges-e tárgyalni egy igazságos béke érdekében Európa nélkül, amit az amerikai vezetés az elmúlt hónapokban rendre kihagyott a tárgyalásokból?
XIV. Leó pápa megerősítette, hogy ez fontos kérdés a világbéke számára, de a Szentszék nem vesz részt benne közvetlenül, hiszen nem tagja a NATO-nak és az eddigi párbeszédnek. Még ha gyakran kérték is a tűzszünetet, a párbeszédet a háború helyett. „Ez egy olyan háború most, aminek sok vetülete van, a fegyverek növekedésével, az egész fegyvergyártással, a kibertámadásokkal, az energiával. És most jön a tél, ami ott komoly gondot jelent. Nyilvánvaló, hogy egyrészről az Egyesült Államok elnöke azt gondolja, hogy előmozdíthat egy olyan béketervet, amit szeretne és ami legalábbis az első pillanatban Európa nélkül van. De fontos az európai vezetés jelenléte és ezt az első javaslatot módosították aszerint, amit Európa mondott” – magyarázta Leó pápa, majd rámutatott, hogy Olaszország ebben fontos szerepet vállalhatna. „Kulturálisan és történelmileg is megvan Itáliának ez a közvetítői képessége egy olyan konfliktusban, ami több fél között zajlik. Ukrajna, Oroszország, az USA is...” A Szentatya azt javasolja, hogy a Szentszék bátorítsa ezt a közvetítést és igyekezzenek együtt találni olyan megoldást, ami valóban békét, igazságos békét nyújthat ebben az esetben Ukrajna számára.
Következő pápai utak
A La Nación újságírója a pápát a jövő évi nemzetközi útjairól kérdezte, illetve a venezuelai helyzettel kapcsolatban kérte véleményét. Leó pápa válaszában hangsúlyozta, hogy Afrikába, Algériába szeretne ellátogatni, hogy felkeresse azokat a helyeket, amelyek Szent Ágostonhoz köthetők. Ugyanakkor azért is, mert a párbeszéd folytatása, a hidak építése a keresztény és a muszlim világ között fontos. „Szent Ágoston alakja sokat segít hídként, mert Algériában nagy tisztelet övezi őt, mint a haza fiát. Aztán van még néhány ország, de ezeken még dolgozunk. Nyilvánvalóan szívesen meglátogatnám Latin-Amerikát, Argentínát és Uruguayt, amelyek várnak a pápa látogatására. Ha Peruba megyek, sok szomszédos országba is, de a terv még nem végleges” – válaszolta a Szentatya.
A venezuelai helyzet
Venezuelával kapcsolatban hangsúlyozta: „a Püspöki Konferencia szintjén és a nunciussal együtt igyekszünk megnyugtatni a helyzetet, mindenekelőtt az emberek javát keresve, mert ezekben a helyzetekben az emberek szenvednek, nem a hatóságok. Az Egyesült Államokból érkező hangok változnak, majd még meglátjuk... Egyrészt úgy tűnik, volt egy telefonbeszélgetés a két elnök között. Másrészt fennáll az a veszély, az a lehetőség, hogy valamilyen lépésre, valamilyen műveletre sor kerülhet, beleértve a venezuelai területek megszállását is.” A pápa nyomatékosította, hogy jobb párbeszédet keresni e nyomás alatt, beleértve a gazdasági nyomást is, de más módot is keresni a dolgok megváltoztatására, ha az Egyesült Államok úgy dönt.
Az iszlám veszély-e Európában
A La Croix tudósítója azzal kapcsolatban kérdezte XIV. Leót, hogy vannak katolikusok Európában, akik az iszlámot veszélynek tekintik a nyugati keresztény identitás szempontjából. A pápa válaszában kifejtette, hogy Törökországban és Libanonban is a béke és a különböző vallású emberek iránti tisztelet témájáról beszélt különböző muzulmán képviselőkkel. „Tudom, hogy sok félelem él Európában, de ezeket legtöbbször olyan emberek generálják, akik ellenzik a bevándorlást, és akik megpróbálják távol tartani azokat, akik más országból, más vallásból, más fajból érkezhetnek. És ebben az értelemben szeretném azt mondani, hogy mindannyiunknak együtt kell működnünk” – mutatott rá a pápa. „Ennek az útnak az egyik pozitívuma, hogy felhívta a világ figyelmét a muzulmánok és a keresztények közötti párbeszéd és barátság lehetőségére. Az egyik nagy lecke, amit Libanon taníthat a világnak éppen az, hogy megmutassa azt a földet, ahol az iszlám és a kereszténység egyaránt jelen van és tisztelik egymást, és ahol lehetséges együtt élni és barátoknak lenni. Az elmúlt két napban hallott történetek és tanúságtételek arról szólnak, hogy az emberek segítik egymást. Keresztények és muzulmánok, akiknek faluikat lerombolták, például azt mondták, hogy együtt tudnak élni és dolgozni. Szerintem ez egy fontos tanulság, amelyet Európában és Észak-Amerikában fontos meghallgatni. Talán egy kicsit kevésbé kellene félnünk, és meg kellene keresnünk a módját annak, hogy előmozdítsuk a valódi párbeszédet és tiszteletet” – állapította meg Leó pápa.
A német szinodális út
Az Ard Radio újságírója a német egyházban zajló „szinodális út” folyamatával kapcsolatban kérdezte a pápát, hogy szerinte ez megerősíti-e az egyházat vagy éppen ellenkezőleg, és miért? Leó pápa kiemelte: „A szinódális út nem kizárólag Németországban zajlik; az elmúlt években az egész Egyház ünnepelte a szinódust és a szinodalitást. Nagy hasonlóságok, de néhány markáns különbség is van aközött, ahogyan a szinodális utat Németországban folytatták, és ahogyan azt jobban lehetne folytatni az egyetemes Egyházban.” Rámutatott, hogy van helye az inkulturáció tiszteletben tartásának. „Az a tény, hogy a szinodalitást az egyik helyen bizonyos módon, a másikon pedig másképp élik meg, nem jelenti azt, hogy szakadásnak vagy törésnek kell lennie. Úgy gondolom, hogy ezt valóban fontos megjegyezni. Ugyanakkor attól tartok, hogy sok német katolikus úgy véli, hogy a Németországban eddig ünnepelt szinodális út bizonyos aspektusai nem képviselik az Egyházzal kapcsolatos reményeiket vagy az Egyház megélésének módját” – állapította meg a Szentatya.
Ezért további párbeszédre és meghallgatásra van szükség Németországon belül, hogy egyetlen hang se maradjon kizárva, hogy a hatalmasabbak hangja ne némítsa el azok hangját, akik talán sokan vannak, de akik számára nincs egy hely, ahol megszólalhatnának és meghallhatnák őket. Olyan módon kellene alakítani, hogy biztosítsák nekik, hogy az ő hangjuk is és az Egyházban való részvételük kifejeződései meghallgatásra kerüljenek – figyelmeztetett a pápa.
Ugyanakkor, ahogy biztosan tudják, a német püspökök csoportja az elmúlt években találkozott a Római Kúria bíborosainak egy csoportjával. Ott is zajlik egy folyamat, amelynek célja annak biztosítása, hogy a német szinodális út ne térjen el attól, amit az egyetemes egyház útjának kellene tekinteni. Biztos vagyok benne, hogy ez folytatódni fog. Úgy vélem, hogy Németországban mindkét oldalon lesznek majd kiigazítások, de őszintén remélem, hogy a dolgok pozitívan fognak megoldódni” – jelentette ki Leó pápa.
Mit adhat a közel-keleti egyház a nyugati egyháznak és világnak
A Sat-7 International tudósítója utalt a Szentatya mottójára „In Illo uno unum” (Őbenne, az Egyben egyek vagyunk), ami arról szól, hogy építsünk hidakat a különböző keresztény felekezetek, vallások és szomszédaink között, ami nehéz is lehet. Azt kérdezte a pápától, hogy milyen egyedülálló ajándékot nyújthat a közel-keleti egyház – minden könnyével, sebével, kihívásával és múltjával együtt – a nyugati egyháznak és a világnak? Leó pápa azzal kezdte válaszát, hogy az emberek ma egy nagyon individualista társadalomban nőttek fel. A fiatalok – akik a Covid-járvány idején sok időt töltöttek a számítógépen, és akik gyakran nagyon elszigetelt személyes kapcsolatokkal rendelkeznek, csak számítógép képernyőjén vagy okostelefonon keresztül kommunikálva – néha felteszik maguknak a kérdést: „Miért akarnánk eggyé válni? Én egy individuum vagyok, és nem érdekelnek mások.”
A pápa szerint van egy nagyon fontos üzenet, amit minden ember számára közvetítenünk kell: az egység, a barátság, az emberi kapcsolatok és az, hogy a közösség rendkívül fontos és rendkívül értékes. Elég arra gondolni, aki háborút élt át, vagy szenvedett és szenved, mit jelenthet számukra egy ölelés? Ez a személyes törődésnek ez a nagyon emberi, valódi és egészséges kifejezése, hogy meggyógyítsa valaki más szívét – jegyezte meg. Személyes szinten ez közösségi szintté válhat, amely mindannyiunkat egyesít, és segít kölcsönösen megérteni és tisztelni egymást, messze túlmutatva azon az egyszerű elgondoláson, hogy „Te maradj távol, én itt maradok, te maradj ott, és nem lépünk kapcsolatba”. Ehelyett olyan kapcsolatok építését jelenti, amelyek mindenkit gazdagítanak.
A pápai mottó
Ezzel az üzenettel természetesen a mottóm a Krisztusnak köszönhető, “in Illo” („benne”), és „Krisztusban, aki egy, mindannyian egyek vagyunk” – állapította meg XIV. Leó. „De ez nem csak a keresztényeknek szól” – tette hozzá. Valójában egy felhívás mindannyiunkhoz és másokhoz, hogy mondjuk ki: minél inkább előmozdítjuk a hiteles egységet és megértést, a tiszteletet, valamint a barátságon és a párbeszéden alapuló emberi kapcsolatokat szerte a világon, annál nagyobb az esélye annak, hogy félretesszük a háborús fegyvereket, félretesszük a bizalmatlanságot, a gyűlöletet és az ellenségeskedést, amelyek oly gyakran kialakultak, és megtaláljuk a módot az egységre, a hiteles béke és az igazságosság előmozdítására szerte a világon – zárta sajtótájékoztatóját Leó pápa kedden délután visszaúton Libanonból.
