Leó pápa az ostiai Béke Királynője plébánián: Legyetek fénysugár egy ólomszürke égen!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Február 15-én, vasárnap délután fél öt órakor kezdte meg látogatását az ostiai Béke Királynője plébánián a Szentatya, ahol – még éppen az utolsó napsugarak mellett – először a sportpályán találkozott az egyházközség gyerekeivel és fiataljaival, majd a lelkipásztori tanács tagjaival. Öt órakor Leó pápa a Regina della Pace plébániatemplomban szentmisét mutatott be Baldo Reina római helynök bíborosnak és a templom papjainak a koncelebrálásával. Örömmel jött a pápa az ostiai hívek közé az Úr napján, miként az Egyház őrzi a Feltámadott „látogatását” az apostoli közösségben, hogy Ő most is szóljon hozzánk, tápláljon minket és küldetést adjon nekünk. A napi evangéliumban Jézus bejelenti „a boldogságok új törvényét” és hozzá erőt is ad azok megvalósításához.
Az Úr parancsolatai az emberiség pedagógiájaként az élet teljességére és szabadságára vezetnek
Isten az egyiptomi kivonulás után a Tízparancsolat által szövetséget kötött népével, mely az élet tervét és üdvösségre vezető utat kínálta neki. Isten „Tíz Szava” a megszabadulás útjaként érthető, mely a megosztott és elnyomott törzsek csoportjait egységes és szabad néppé formálta. E parancsolatok betartása nem annyira formális végrehajtásukban áll, hanem inkább a szeretet cselekedeteként érthetőek, hiszen így fejezik ki a szövetség Ura iránti hálájukat és bizodalmukat. Ezek a parancsolatok nem ellentétesek a szabadságukkal, hanem éppen annak a feltételét adják, hogy kibontakozzon a szabadság. A szentmise olvasmányai is arról tanúskodnak, hogy az Úr parancsolatai nem elnyomó törvények, hanem az emberiség pedagógiájaként az élet teljességére és szabadságára vezetnek. Leó pápa ennek kapcsán a II. Vatikáni Zsinat „Gaudium et Spes” lelkipásztori konstitúciójából idézett: „Korunk embereinek, különösen a szegényeknek vagy bármilyen módon szenvedőknek az örömei és reményei, bánatai és szorongásai egyben Krisztus tanítványainak örömei és reményei, bánatai és szorongásai is. Nincs semmiféle igazán emberi dolog, ami ne találhatna visszhangra a szívükben” (GS1).
Az emberi kiteljesedés útja az Isten iránti hűség
Az Úr a Hegyi beszédben szereplő „Én pedig azt mondom nektek” formulával az emberi kiteljesedés útjának az Isten iránti hűséget jelöli meg, amely a másik fél sérthetetlen szentségének tiszteletén és a róla való gondoskodásán keresztül valósul meg és amit még a gesztusok és a szavak előtt már a szívben kell ápolni. Ott születnek ugyanis a legnemesebb érzések, de a legfájdalmasabb gyalázatok is: a bezárkózás, az irigység, a féltékenység, a másik iránti rossz gondolat és rossz érzés. Nem véletlen mondja János evangélista: „Aki gyűlöli testvérét, az gyilkos” (1Jn 3,15). Amikor mi is ítélkezünk, emlékezzünk arra, hogy a világban látott gonoszság gyökerei pontosan ott vannak, ahol a szív hideggé, keménnyé és irgalmatlanná válik – intett a Szentatya, majd bátran megnevezte a konkrét helyi problémát: Itt Ostiában is megtapasztaljuk, hogy sajnálatos módon gyökeret ver az itteni kamaszok és fiatalok soraiban a kábítószerek használata, amit bűnszervezetek forgalmaznak, amelyek kihasználják az embereket, bevonva őket bűncselekményeikbe, amelyek illegális és erkölcstelen módszerekkel igazságtalan érdekeket követnek.
Bátran legyetek evangélium magvetői utcáitokban és otthonaitokban!
E torz jelenségek kezelése érdekében a Szentatya arra kérte a plébániai közösséget, hogy a környék egyéb erényes szervezeteivel együtt továbbra is nagylelkűen és bátran szenteljék magukat az evangélium jó magvainak elvetésére utcáikban és otthonaikban. Ne nyugodjanak bele a bántalmazás és az igazságtalanság kultúrájába. Ellenben terjesszenek tiszteletet és harmóniát, kezdve a nyelv lefegyverzésével, majd pedig fektessenek energiát az oktatásba, különösen a gyermekek és a fiatalok oktatásába. Tanuljanak őszinteséget, elfogadást és határokon átívelő szeretetet a plébánián; tanuljanak meg nemcsak azoknak segíteni, akik viszonozzák, és ne csak azokat üdvözölni, akik viszont-üdvözölnek, hanem szabadon forduljanak mindenki felé. Tanulják meg a hit és az élet közötti összefüggést, ahogyan Jézus tanít minket, amikor ezt mondja: „Ha ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el; békülj ki előbb testvéreddel, és csak akkor térj vissza, és vidd fel ajándékodat” (Mt 5,23-24). Tegyék mindezt a közeliekkel és távoliakkal is, hogy még a gonosz rabjai is találkozhassanak éppen rajtuk keresztül a szeretet Istenével.
Az alapító pápa úgy gondolt rátok, mint fénysugárra a háború ólomszürke egén
Száztíz évvel ezelőtt, 1916-ban XV. Benedek pápa a Béke Királynőjéről nevezte el ezt a plébániát. Az első világháború tetőpontján tette ezt, amikor az itteni közösségre úgy gondolt, mint fénysugárra a háború ólomszürke egén. Sajnos még ma is sok felhő sötétíti el a világot, az evangéliummal ellentétes logikák terjedésével, amelyek az erősebbek felsőbbrendűségét magasztalják, arroganciára ösztönöznek, és a bármi áron való győzelem csábítását táplálják, közben pedig nem hallják meg a szenvedők és védtelenek kiáltásait. A szelídség lefegyverző erejével szálljunk szembe ezzel az irányzattal, továbbra is kérve a békét, melyről Szent Ágoston azt tanította, hogy „nem nehéz békét birtokolni, hiszen, ha akarjuk, ott van, elérhető közelségben, és minden erőfeszítés nélkül birtokba vehetjük” (Sermo 357, 1). Mindez azért, mert a mi békénk Krisztus, amelyet úgy érhetünk el, ha hagyjuk, hogy Ő győzzön le és alakítson át minket, ha megnyitjuk szívünket Előtte, és ha kegyelmével megnyitjuk azt azok előtt is, akiket Ő maga helyez az utunkra. Tegyétek ezt ti is napról napra, együtt, közösségként, Mária, a Béke Királynője segítségével. Ő, Isten Anyja és a mi Édesanyánk, mindig őrizzen és védelmezzen minket – zárta homíliáját Leó pápa az ostiai plébánián bemutatott vasárnap délutáni szentmisén.
Leó pápa szavai a plébánia betegjeihez és az idős hívekhez: Itt Ostiában ágoston-rendi gyökerekkel rendelkeztek
A Szentatya látogatása kezdetén, miután a gyerekeket és a fiatalokat köszöntötte a plébánia sportpályáján, a plébánia egyik közösségi termében találkozott az idős és beteg hívekkel. Rögtönzött beszédében így szólt hozzájuk: Ugye tudjátok, hogy nemcsak az én imáim, hanem az egész Egyház és az egész keresztény közösség imái is elkísérnek benneteket. Legyen bátorságotok igent mondani az Úrnak! Minden ember élete nagy értéket képvisel: akár fiatal vagyok, akár idős, akár küzdök az életért, akár nem, az emberi élet Isten ajándéka. Köszönjük, hogy ezt a tanúságtételt adtátok nekünk. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy ebben a látogatásban, ezekben a pillanatokban, amelyeket megosztunk, ahogy minden nap tesszük, segítsen minket Lelkével, életével, lelkesedésével, hitével, és hogy mindig a remény jelei lehessünk a világunkban. Ekkor a Szentatya a betegekkel együtt elimádkozta az Üdvözlégy Mária imádságot, majd az áldás után így zárta köszöntését: Mielőtt lezárnám ezt a találkozást, ugye tudjátok, hogy a pápa Róma püspöke, ezért nagyon örülök, hogy itt lehetek. Tudjátok, hogy ez az ostiai plébánia az első, amelyet meglátogatok, mióta Róma püspökévé választottak. Köszönöm! Azért is nagyon boldog vagyok, mert Ostia ágoston-rendi gyökerekkel rendelkezik. A ti egyházközségetek közel áll az ágostonosokhoz, és én is ennek a családnak a tagja vagyok. De a pápa nemcsak a saját egyházmegyéjével törődik, hanem az egész Egyházzal is.
