Leó pápa az egyházi mozgalmak felelőseihez: Mindig a közösség javát tartsák szem előtt!
Gedő Ágnes – Vatikán
Örömmel köszöntötte az új szinódusi aulában megtartott audiencián a Szentatya a mozgalmak nemzetközi moderátorait, akik ezekben a napokban gyűltek össze, hogy megerősítsék a szeretetközösség szálait egymás között, és az egyházi közösségek kormányzásáról gondolkodjanak. Minden társadalmi csoportban szükség van megfelelő személyekre és struktúrákra a közösség életének irányításához és koordinálásához. Biztos irányt kell mutatni ahhoz, hogy a közösség tagjai fejlődhessenek, ezért az egyházban is szükség van irányító személyekre.
Az egyház szentségi természete
Mindazonáltal az egyházban a kormányzás nemcsak tagjai vallási igényeinek koordinálását jelenti – mutatott rá Leó pápa. Az egyházat Krisztus hozta létre mint az egyetemes üdvösség szándékának jelét és Isten akaratából azt a helyet, ahol az emberek minden korban megkaphatják a megváltás gyümölcseit, megtapasztalhatják az új életet, amit Krisztus nekünk ajándékozott. Ebben az értelemben az egyház szentségi természetű. Külső és intézményes dimenziója mellett annak a közösségnek a hatékony jele, amelyen keresztül részt veszünk magának a Szentháromságnak az életében.
Ezek az egyházon belüli kormányzáshoz is szükséges jegyek, ugyanakkor az nem pusztán technikai jellegű, mert magában hordozza az üdvözítő jelleget, vagyis a hívek lelki javára irányul. A világi társulatok és egyházi mozgalmak kormányzását általában világiakra bízzák, kifejezve a keresztségben kapott részvételt Krisztus királyi papságában. A felelősök a többi hívőt és a társulati életet szolgálják, szabadon választják meg őket egy közösségi megkülönböztetés eredményeként, hogy mindenki hangja szabadon érvényesüljön.
Közérdek, szabad választás, lelkipásztori felügyelet
Ha a kormányzás a Szentlélek különleges ajándéka, melyet a közösségek tagjai felismernek egyik hittestvérükben, akkor ebből legalább három következtetés vonható le – fejtette ki beszédében a pápa. Az első az, hogy mindenki hasznára kell válnia, a közösség, a társulat, az egész egyház javára. A kormányzást soha nem szabad egyéni érdekekre felhasználni, presztízs és hatalom keresésére. A második következtetés az, hogy sohasem felülről érkező utasítás eredménye a vezető személye, hanem a közösség szabad választása érvényesül. A harmadik következtetés pedig az, hogy amint minden karizma, úgy a társulati vezetés is a lelkipásztorok megkülönböztetése alá esik, akik őrködnek a karizmák megfelelő és rendezett használata felett. Bizonyos tulajdonságoknak mindig jelen kell lenniük a kormányzásban. Ilyen a kölcsönös meghallgatás, a közös felelősség, az átláthatóság, a testvéri közelség, a közösségi megkülönböztetés. Leó pápa ezen túl emlékeztetett rá, hogy a jó vezetés nem koncentrál mindent egy kézbe, hanem előmozdítja a szubszidiaritást és a felelős részvételt a közösség minden tagja bevonásával.
Élő örökség és prófétai szerep
A különböző eredetű, történelmi hátterű, identitású és eszmeiségű társulatok és mozgalmak vezetőire kényes feladat vár: egyfelől meg kell őrizniük és érvényre kell juttatniuk az élő örökséget. Másfelől prófétai szerepük van, ami azzal jár, hogy odafigyelnek az aktuális lelkipásztori igényekre, és így válaszolnak az új kihívásokra, kulturális, társadalmi vagy lelkiségi érzékenységre, mely korunkat jellemzi. Csak így lehetünk ugyanis keresztények, tanítványok és misszionáriusok a mai társadalomban és egyházban – jelentette ki a Szentatya. A felelősök prófétai feladatának egy része tehát az, hogy elősegítsék a társulat vagy mozgalom nyitottságát a történelmi helyzetekre. A hiteles és termékeny tagság ugyanis nem merül ki a csoporton belüli aktivitással, hanem értelmezi az idők jeleit és kifelé irányul, mindenkihez fordul, nyitott a kor kultúrájára és a még felfedezetlen missziós területekre.
Mindig a közösség javát tartsák szem előtt
A kormányzással megbízottak számára a másik nagyon fontos elem a szeretetközösség, amelyet meg kell óvni, fejleszteni és megerősíteni az adott csoporton belül és azon kívül is, a különböző egyházi valóságokhoz kapcsolódva.
Az egyházon belüli irányítás küldetését gyakorlóknak meg kell tanulniuk meghallgatni és elfogadni az eltérő véleményeket, a különféle kulturális és spirituális irányultságot, a más-más személyes temperamentumot, és mindig a közösség főbb javát kell keresniük főként a nehéz döntések meghozatalakor. Ez megköveteli a szelídség, az elfogulatlanság és az önzetlen szeretet tanúságtételét a testvérek és a közösség iránt, hogy az példaként szolgáljon mindenki számára.
A mozgalmak legyenek egységben a püspökkel és az egyházzal
Leó pápa aláhúzta az egész egyházzal való szeretetközösség dimenziójának fontosságát. Időnként olyan csoportokkal találkozunk, amelyek önmagukba zárkóznak és azt gondolják, hogy az ő saját valóságuk az egyetlen, vagy hogy ők „az egyház”. Ezzel szemben az egyház mi vagyunk mindnyájan, sokkal több annál. A mozgalmaknak tehát szeretetközösségben kell élniük az egész egyházzal egyházmegyei szinten. A püspök ebben nagyon fontos támpont, ezért nem jó, ha egy csoport nincs szeretetközösségben egy püspökkel, és úgymond másikat akar. Egyházmegyei és egyetemes szinten is szeretetközösségre kell törekednünk – magyarázta a Szentatya.
Hűség a karizmához, nyitás a jelen felé
Ennek fényében jobban megérhetjük az alapító karizma iránti hűség értelmét, ami elengedhetetlen egy egyházi valóság kormányzásához. Minden hiteles karizma magában foglalja az egyház iránti hűséget és nyitottságot. Az alapító karizma iránti hűségben való kormányzás azt jelenti tehát, hogy abból ihletet merítve nyit az egyház jelenlegi valósága felé, nem szürkül bele a múlt mégoly pozitív modelljeibe, hanem hagyja, hogy megszólítsák az új kihívások, párbeszédben az egyház testének más összetevőivel.
Evangelizálni az élet minden területén
Leó pápa köszönetet mondott a világi társulatok és egyházi mozgalmak felelőseinek, akik felbecsülhetetlen kincset jelentenek az egyház számára. Sok jól képzett és evangelizáló személy van köztük, számos fiatal, és hivatás a papi és a házassági életre. A karizmák, ajándékok és az apostolkodás módszerei, melyek az elmúlt években kifejlődtek, lehetővé teszik, hogy a kultúra, a művészet, a társadalom és a munka területén mindenhová elvigyék az evangélium világosságát. Isten kegyelmével növeljék ezeket az ajándékokat! Az egyház támogatja őket és mellettük áll – mondta a Szentatya, majd Szűz Mária, az Egyház Anyja közbenjárásáért fohászkodva apostoli áldását adta rájuk.
