„Ti nem algoritmusok vagytok” – XIV. Leó beszéde a római Sapienza Egyetemen
Somogyi Viktória – Vatikán
A Szentatya május 14-én lelkipásztori látogatást tett a római Sapienza Egyetemen. XIV. Leó pápa délelőtt fél 11-kor autóval érkezett a felsőoktatási intézménybe, ahol elsőként a „Divina Sapienza” (Isteni bölcsesség) egyetemi kápolnában csendesen rövid imát mondott, majd találkozott egy csoport diákkal. Ezt követően a rektori palotában magánbeszélgetést folytatott az egyetem rektorával és aláírta a vendégkönyvet. A program részeként leleplezték a pápai látogatás emléktábláját, majd a Szentatya köszöntötte az egyetem szenátusának tagjait és az alkalmazottakat. XIV. Leó pápa ezt követően megtekintette a „Sapienza és a pápaság” című kiállítást, majd az Aula Magnában találkozott az oktatókkal és a hallgatókkal, ahol beszédet mondott. A találkozó végén a monumentális lépcsősorról üdvözölte az összegyűlt diákokat, majd délután 1 óra körül visszatért a Vatikánba.
Az egyetem számos tudományterületen a kiválóság központja
Leó pápa beszéde elején örömét fejezte ki, hogy találkozhat a Sapienza egyetemi közösségével, és külön kiemelte az intézmény társadalmi érzékenységét: „Egyetemük számos tudományterületen a kiválóság központja, ugyanakkor elkötelezett a tanuláshoz való jog mellett is, különösen azok számára, akik kevesebb anyagi lehetőséggel rendelkeznek, a fogyatékkal élők, a fogvatartottak és a háborús övezetekből menekülők számára.” Külön megemlítette azt a humanitárius folyosót is, amelyet a Római Egyházmegye és az egyetem közösen nyitott a Gázai-övezetből érkező diákok számára.
A fiatalok reménye és nyugtalansága
A Szentatya először a hallgatókhoz fordult. Felidézte az egyetemváros útjait, amelyeket nap mint nap bejárnak a fiatalok: „Úgy képzellek el benneteket, hogy néha gondtalanok vagytok, örültök saját fiatalságotoknak, amely még egy gyötrelmekkel és súlyos igazságtalanságokkal terhelt világban is lehetővé teszi számotokra, hogy érezzétek: a jövő még nincs megírva, és senki sem veheti el tőletek.” A pápa hangsúlyozta, hogy a tanulmányok, a barátságok és a mesterekkel való találkozás képesek megváltoztatni az embert és rajta keresztül a világot is: „Amikor az igazság utáni vágy kutatássá válik, tanulmányaitok bátorsága egy új világ reményéről tesz tanúságot.”
A fiatalok szenvedése és a teljesítménykényszer
A pápa ezután a fiatalok lelki nehézségeiről beszélt, különösen a mai társadalom nyomásáról: „Nem szabad eltitkolnunk, hogy sok fiatal rosszul érzi magát.” Rámutatott, hogy a teljesítménykényszer és az elvárások sokakat szorongásba taszítanak: „Ma ez egyre inkább az elvárások zsarolásából és a teljesítmény nyomásából fakad.” A Szentatya kemény szavakkal bírálta azt a rendszert, amely az embert számokká redukálja: „Ez egy torz rendszer mindent átható hazugsága, amely az embereket számokká alacsonyítja a versenyképesség végsőkig fokozásával és magunkra hagyva bennünket a szorongás spiráljában.” Ezután egy rendkívül erős mondatban fogalmazta meg az ember méltóságát: „Mi nem annak összege vagyunk, amink van, és nem is egy néma kozmosz véletlenszerűen összeállt anyaga. Mi vágy vagyunk, nem algoritmus!” Ebből kiindulva két kérdést fogalmazott meg a pápa.
„Ki vagy?” – az identitás kérdése
A Szentatya szerint a fiatalok szenvedése egy alapvető kérdést tesz fel: „Ez a rossz érzés arra a kérdésre ösztönzi a fiatalokat: Ki vagy?”. Majd hozzátette: „Önmagunkká válni minden ember életének sajátos feladata.” A Szentatya hangsúlyozta, hogy erre a kérdésre senki sem tud teljesen egyedül válaszolni: „Mi a kapcsolataink, a nyelvünk és a kultúránk vagyunk.” Ezért nevezte alapvető fontosságúnak az egyetemi éveket: „Létfontosságú, hogy az egyetemi évek a nagy találkozások ideje legyenek.”
A háború és a fegyverkezés kritikája
A pápa ezután a jelen világ drámai helyzetére irányította a figyelmet. Rámutatott, hogy a fiatalok szenvedése az idősebb generációkban is kérdést vet fel: „Milyen világot hagyunk rátok?” Majd világosan fogalmazott: „Egy olyan világot, amelyet háborúk és háborús kifejezések torzítottak el. Az értelem beszennyezéséről van szó, amely geopolitikai szinten minden társadalmi kapcsolatba behatol. Ezért korrigálni kell az ellenségeket teremtő leegyszerűsítést, különösen az egyetemeken, a komplexitásra és az emlékezet bölcs gyakorlására összpontosítva” – hívta fel a figyelmet a pápa.
Különösen aggasztónak nevezte a fegyverkezést: „Az elmúlt évben óriási mértékben nőtt a katonai kiadások összege a világban, különösen Európában.” XIV. Leó figyelmeztetett: „Ne nevezzék ‘védelemnek’ azt az újra fegyverkezést, amely növeli a feszültséget és a bizonytalanságot.” A pápa szerint ez az út elveszi az erőforrásokat az oktatástól és az egészségügytől: „Elszegényíti az oktatásba és az egészségügybe való befektetéseket, meghazudtolja a diplomáciába vetett bizalmat, és olyan eliteket gazdagít, akiket mit sem érdekel a közjó.”
A mesterséges intelligencia felelőssége
A Szentatya külön figyelmeztetést fogalmazott meg a mesterséges intelligencia kapcsán: „Figyelemmel kell kísérni a mesterséges intelligenciák fejlődését és alkalmazását katonai és civil területen.” Majd hozzátette: „Nem szabad, hogy ezek mentesítsék az embert a felelősség alól, vagy még tragikusabbá tegyék a konfliktusokat.” Az ukrajnai, gázai, libanoni és iráni helyzetet említve így fogalmazott: „A háború és az új technológiák kapcsolata az embertelenség spirálját írja le.” Ezért hangsúlyozta: „A tanulmányoknak, a kutatásnak és a befektetéseknek az ellenkező irányba kell haladniuk: radikális ‘igent’ kell mondaniuk az életre.” Majd erőteljes felkiáltással folytatta: „Igen az ártatlan életre, igen a fiatal életre, igen a békéért és igazságosságért kiáltó népek életére!”
Ökológia és remény
XIV. Leó Ferenc pápa Laudato si’ enciklikáját idézve beszélt az ökológiai válságról is, és arra bátorította a fiatalokat, hogy ne essenek kétségbe: „Ne adjátok át magatokat a lemondásnak, hanem alakítsátok nyugtalanságotokat próféciává.” Különösen a hívők tudják, hogy a történelem nem kerül reménytelenül a halál kezébe, hanem mindig oltalmat élvez, bármi is történik, egy olyan Isten által, aki a semmiből teremti az életet, aki ad anélkül, hogy elvenne, aki oszt anélkül, hogy fogyasztana. Ma éppen egy birtokló és fogyasztói paradigma összeomlása nyitja meg az utat egy új paradigma előtt, amely már kisarjadóban van: tanulmányozni, művelni és védelmezni az igazságosságot! Majd így buzdított: „Legyetek az igazi béke kézművesei: a fegyvertelen és lefegyverző békéé, az alázatos és kitartó békéé a népek közötti harmónián és a Föld védelmén munkálkodva.” Szükség van a fiatalok intelligenciájára és bátorságára. „A hermeneutikától a cselekvéshez kell eljutnunk: oly kevés figyelmet fordítanak rátok egy egyre kevesebb gyermekkel rendelkező társadalomban, mégis tegyetek tanúbizonyságot arról, hogy az emberiség képes jövőt teremteni, ha bölcsen építi azt” – kérte Leó pápa a fiataloktól.
Az oktatás, mint szeretetszolgálat
A beszéd végén a pápa az oktatókhoz fordult, utalva az egyetem nevére (sapienza – bölcsesség), amely isteni nevet visel, a tanulás és a kísérletezés helye, amely évszázadok óta képez a kritikai gondolkodásra. Hangsúlyozta a tanárok felelősségét. Kérte, hogy higgyenek a diákokban. „Tanítani a szeretet egyik formája” – nyomatékosította Leó pápa. Majd hozzátette: „A fiatalok szívéhez kell szólni, nem csupán az ismereteikhez.” A tanítás tehát az életen átívelő értékekről szóló tanúságtétellé válik: a valóság iránti törődés, a még meg nem értett dolgok elfogadásának érzése és az igazság kimondása. „Mi értelme lenne végül is egy olyan kutatót vagy szakembert képezni, aki nem ápolja saját lelkiismeretét, igazságérzetét és tiszteletét az iránt, amit nem lehet és nem is szabad kontrollálni?” – tette fel a kérdést a pápa. „A tudás valójában nemcsak a szakmai célok eléréséhez hasznos, hanem ahhoz is, hogy felismerjük, ki is vagyunk valójában. Az órákon, a szakmai gyakorlatokon, a várossal való interakciókon, a szakdolgozatokon és a doktori fokozatokon keresztül minden diák mindig új motivációt találhat, összeegyeztetheti a tanulmányokat és az életet, az eszközöket és a célokat. Végül a pápa hangsúlyozta, hogy látogatása a Sapienza közössége és a Római Egyház közötti új nevelési szövetség jele kíván lenni, és apostoli áldását adta a jelenlévőkre.
