„Válasszuk az életet, szolgáljuk az életet!” – A pápa Acerra térség lakóihoz

Somogyi Viktória – Vatikán

A pápa a jelenlévő hatóságokat és híveket köszöntve háláját fejezte ki mindazoknak, akik előkészítették a találkozót, majd külön hangsúlyozta, hogy örömmel tér vissza egy olyan vidékre, „amelynek szépségét semmilyen igazságtalanság nem tudja eltörölni”. Már beszéde elején világossá tette látogatásának fő üzenetét: „Az életben megértjük, hogy minél törékenyebb egy szépség, annál inkább gondoskodást és felelősséget kíván.” Majd így folytatta: „Ez, kedveseim, jelenlétem fő oka ma Acerrában: megerősíteni és bátorítani azt a méltóságból és felelősségből fakadó belső megmozdulást, amelyet minden becsületes szív érez, amikor az élet sarjadni kezd, de azonnal a halál fenyegeti.”

Köszöntik a Szentatyát

A „Tüzek földjének” fájdalma

A pápa felidézte, hogy röviddel előtte a székesegyházban találkozott azokkal a családokkal, akik elveszítették szeretteiket a környezetszennyezés következményei miatt. Rámutatott arra, hogy a „Terra dei fuochi” elnevezés ugyan nem tükrözi a térség valódi értékeit, mégis hozzájárult ahhoz, hogy széles körben tudatosuljon „a bűnözés és a közöny súlyossága, amely teret adott a bűncselekményeknek”. Külön köszönetet mondott azoknak az egyházi személyeknek és világi híveknek, akik meghallották Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű környezetvédelmi enciklikájának felhívását: „Szerettem volna megköszönni püspököknek, papoknak, diakónusoknak, szerzetesnőknek, szerzeteseknek és világi híveknek, hogy készségesen fogadták a Laudato si’ enciklika üzenetét.” Majd hangsúlyozta: „Együtt járni, legyőzni az önmagunkba zárkózást, és vállalni a próféciát az ellenállások és fenyegetések ellenére is: ezt kéri tőlünk az Úr”.

„Az élet jelen van és szembeszáll a halállal”

A Szentatya reménnyel telve szólt a térségről: „Ezen a földön jelen van az élet, és szembeszáll a halállal; létezik az igazságosság, és érvényre fog jutni.” Ugyanakkor világosan figyelmeztetett arra, hogy ehhez döntésekre van szükség: „Az életet kell választani, és meg kell szabadulni a halál kötelékeitől.” A pápa élesen bírálta a közönyt és a beletörődést: „Mindig van valamilyen rejtett érdek a beletörődésben, a kompromisszumokban és a szükséges, bátor döntések halogatásában.” Majd hozzátette: „A fatalizmus, a panaszkodás és a másokra hárított felelősség az illegalitás táptalaja és a lelkiismeret elsivatagodásának alapelve.” Ezért határozott felhívást intézett mindenkihez: „Vállaljuk mindannyian a saját felelősségünket, válasszuk az igazságosságot, szolgáljuk az életet!” És kijelentette: „A közjó előbbre való kevesek üzleténél és részérdekeinél, legyenek azok kisebb vagy nagyobb méretűek.”

A Laudato si’ üzenete

„Ez a föld súlyos árat fizetett, oly sok gyermekét eltemette, gyermekek és ártatlanok szenvedésének volt tanúja. Ennek a fájdalomnak az értéke és súlya arra késztet minket, hogy együtt törekedjünk egy új egyesség tanúságtételére. Ti az újjászületés ideje felé haladtok, amely nem az elfojtás, hanem az etikus cselekvés és az aktív emlékezés ideje” – emlékeztette a jelenlévőket a Szentatya. Beszéde jelentős részében Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájára épített. Idézett egy figyelmeztetést a dokumentumból: „Az ökológiai kultúra nem redukálható sürgős és részleges válaszok sorozatára.” Majd folytatta: „Másfajta tekintetre, gondolkodásra, politikára, nevelési programra, életstílusra és spiritualitásra van szükség, amelyek ellenállást formálnak a technokratikus paradigma előretörésével szemben” (Laudato sì’, 111).  A pápa szerint a technokrata szemlélet ma is uralkodó: „Ez áll a konfliktusok sokasodásának hátterében, amelyek mögött az erőforrások felhalmozásáért folytatott verseny húzódik meg. Minden alkalommal látjuk, hogy a politikai és intézményi hatalomban lévők túl gyengék az erősekkel szemben.” Ezután Leó pápa rámutatott: „Aktívnak találjuk ezt az olyan technológiai fejlődésben, amely néhányak hatalmas profitját keresi, miközben vak az emberek, munkájuk és jövőjük tekintetében.” Ezért hangsúlyozta: „Ha változásra vagyunk hivatva, azt mindenekelőtt a tekintetünk megváltoztatásával kell kezdenünk.”

Az oktatás elsődlegessége

A pápa különösen fontosnak nevezte a nevelés kérdését. Egy rendkívül erős mondatban így fogalmazott: „Lehet, hogy túl nagy ambíciónak tűnik jobb világot hagyni gyermekeinkre. De nem lehet túl nagy ambíció jobb fiúkat és lányokat hagyni a világra.” Majd hangsúlyozta: „A nevelés mindenki számára elsődleges feladat.”  „Mindannyiunknak van még mit tanulnunk.” És hozzátette: „Továbbra is tanulni – ez tesz bennünket közösséggé.” A keresztények számára ez azt jelenti, hogy „járják az utat” Jézussal: minden életkorban egyre inkább és egyre jobban az ő tanítványaivá válni.

Új gazdasági és társadalmi szemlélet

A pápa szerint valódi változás csak mély átalakulással lehetséges: „Valódi változás a gazdasági, a társadalmi, illetve a vallási mentalitás megújulásából születik.”  Köszönetet mondott azoknak a környezetvédőknek is, akik elsőként emelték fel szavukat: „Köszönöm azoknak az úttörőknek a bátor elkötelezettségét, akik elsőként leplezték le ennek a földnek a sebeit.” Majd kijelentette: „Őriznünk kell a teremtett világ egészségét úgy, ahogyan saját házunk ajtaját őrizzük és utasítsuk el a hatalom és a meggazdagodás kísértéseit, amelyek a földet, a vizet, a levegőt és az együttélést szennyező gyakorlatokhoz kapcsolják.” A fogyasztói szemlélet kritikájaként így fogalmazott: „Mennyi hulladék, mennyi pazarlás, mennyi méreg származott egy olyan növekedési modellből, amely szinte megbabonázott bennünket és betegebbé, valamint szegényebbé tett minket.” Ezért XIV. Leó új gazdagságfelfogásra hívott: „Tanuljunk meg másként gazdagnak lenni.” Majd részletezte: „Legyünk figyelmesebbek a kapcsolataink iránt, elkötelezettebbek a közjó iránt, hálásabbak földünkért és nyitottabbak azok iránt, akik közénk érkeznek.”

Jó közösségi gyakorlatok

A Szentatya rámutatott, hogy ebből a megtérésből kiindulva lehet jó közösségi gyakorlatokat építeni: „olyan embereken és vállalkozásokon keresztül, amelyek tudatában vannak a határoknak, a korlátoknak, nem pedig a felelőtlen jogsértést élik; amelyek a helyrehozatal, nem pedig az invázió logikájára épülnek; amelyek az igazságosságra vágynak a birtoklás helyett”. Kiemelte, hogy az emberi szívhez kell közel lenni, és így Istenhez is, aki teremtette, ami azt jelenti, hogy egy befogadóbb, egységesebb közösségre vágyunk, amelyet kevésbé érint a peremreszorulás és a polarizáció.

Közös fotó

Keskeny út

„De a követendő út keskeny, mert bennünk kezdődik, ott, ahol találjuk magunkat” – nyomatékosította a pápa. „Az, hogy képesek vagyunk korrigálni az irányt, minden nap tenni valamit a megszokott szokásaink és előítéleteink kapcsán, amelyekbe belekényelmesedtünk, túllátni a saját kerítéseinken, ami azt jelenti, hogy valóban találkozunk egymással. Ez néha egy emelkedő és rosszul kitáblázott út” – állapította meg a Szentatya. Egy konkrét példát hozott: a "tüzek földje" elnevezés a városok peremén gyújtott tüzekre utal, amelyeket néha elutasított és marginalizált kisebbségek gyújtanak, akiket kevesen ismernek és tisztelnek. A peremreszorulás mindig bizonytalanságot szül: a felfelé vezető út a marginalizáció elleni küzdelem, nem a marginalizáltak elleni küzdelem; az egész lánc megszakítása, nem csak az utolsó láncszem megtámadása. Ti jól tudjátok ezt!” – hangsúlyozta Leó pápa.

A béke a másik emberről való gondoskodásra és a testvériségre épül

Beszéde végén Assisi Szent Ferenc jubileumi évére utalva a béke üzenetét hangsúlyozta: „Assisi Szent Ferenc arra emlékeztet bennünket, hogy a béke a másik emberről való gondoskodásra és a testvériségre épül.” Majd így zárta gondolatait: „Az a feladatunk, hogy őrködjünk, mint az éjszaka őrszemei. Mi lehetünk azok, akik meglátják az új hajnalt.” A Szentatya végül a híveket és családjaikat a Boldogságos Szűz Mária oltalmába ajánlotta, és megköszönte a találkozást: „Ez a látogatás nagyon értékes a pápa számára. Imáimban hordozlak benneteket”.