Leó pápa Lodigianóban: a migráció ma összetettebb, de éppúgy kihívás az Egyháznak
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Azért vagyok ma itt, hogy tiszteletemet fejezzem ki Cabrini anyának
Leó pápa örömmel köszöntötte Cabrini Szent Franciska földijeit, polgári és egyházi hatóságait. Azért vagyok ma itt – szólt a Szentatya –, hogy tiszteletemet fejezzem ki Cabrini anyának, a migránsok védőszentjének, az Amerikai Egyesült Államok első női szentjének, aki 1850-ban itt született Sant’Angelo Lodigiano-ban és Chicagóban – az én szülővárosomban – halt meg 1917-ben. Amikor megtudtam, hogy Sant’Angelo Lodigiano mindössze néhány kilométerre van Paviától, úgy gondoltam, megragadom az alkalmat... És most itt vagyok. Köszönöm a meleg fogadtatást! Így mutatja meg Lodigiano egyháza a pápa iránti szeretetét, egy olyan szeretetet, amelyet Cabrini anya egyedülálló odaadással és engedelmességgel táplált.
XIII. Leó pápa indíttatására nem keletre, hanem nyugatra indult
Amikor ugyanis elérkezett az idő, hogy szerzetesi intézménye végső döntést hozzon az ő küldetése „irányáról”, ő azt akarta, hogy a pápa irányítsa azt. XIII. Leó pápa pedig világosan fogalmazott: „Nem keletre, hanem nyugatra” menjen, hogy ott szolgálja az Amerikában élő több ezer olasz emigráns életét, ahogyan azt Piacenza püspöke, Scalabrini Szent János már korábban is tanácsolta neki. E két világosan látó pásztor hangján keresztül Cabrini anya értelmezte az idők jeleit, és megértette, hogy el kell engednie a Kínába szólító missziós álmát, ahol Xavéri Szent Ferenc példáját követte volna, de most hivatását ott kell megvalósítani, ahol abban a pillanatban a legnagyobb szükség volt rá. De, kedves testvéreim, ha a mai világra nézünk, mit is mondhatunk? – kérdezte Leó pápa. A „jel”, nevezetesen a migráció jelensége, most egy másik szakaszba lépett, amely minden bizonnyal összetettebb, de éppúgy kihívást jelent az Egyház számára.
Ferenc pápa a migránsok szolgálatát pápasága egyik kulcsfontosságú szempontjává tette
Tegyük fel magunknak a kérdést: ha Franciska anya ma élne, mit mondana neki az ő misszionárius lelkülete? És mit mondana Krisztus Szíve az ő szívének, aki szerzetesnőként az Ő Országának szolgálatára szentelte életét? És mit kért volna tőle egy olyan pápa, mint Ferenc pápa, aki olasz bevándorlók fia? A migránsok szolgálatát pápasága egyik kulcsfontosságú szempontjává tette. Ferenc pápa a Dilexit nos kezdetű negyedik és egyben utolsó enciklikáját, Krisztus Szíve „emberi és isteni szeretetének”, vagyis a végtelen szeretet misztériumának kívánta szentelni, amely Cabrini Szent Franciska életének és művének egyetlen igazi „hajtóereje” volt, de még inkább annak, ahogyan azt elérte – pontosított a Szentatya. Ebben az enciklikában Ferenc pápa ezt írja: „A Krisztus Szíve iránti áhítat időszerűsége különösen nyilvánvaló számos női és férfi szerzetesrend evangelizáló és oktató munkájában, amelyeket kezdeteiktől fogva ez a krisztológiai lelki tapasztalat jellemez” (DN 150).
Szent Franciska anyai szíve mindenhol megmozdult a bevándorlók felé
Leó pápa megörökölte és továbbvitte Ferenc pápa tanítóhivatalát a szegények iránti szeretetről szóló Dilexi te kezdetű apostoli buzdításával, melyben a „bevándorlók kíséréseként” megjelenő szeretetről beszél - Cabrini Szent Franciska és Scalabrini Szent János példáin keresztül. „Szent Franciska anyai szíve, amely soha nem nyugodott, mindenhol megmozdult feléjük, a bevándorlók felé, a nyomornegyedekben, a börtönökben, a bányákban” (74. sz.). Ő maga ezt írta: „Egyetlen feladat sem lesz túl nehéz, egyetlen ország sem túl távoli, egyetlen ember sem lesz túlságosan megsebzett Jézus Szívének szeretete és mindazok által, akiket meghívtak, hogy Krisztus szeretetének hordozói legyenek a világban.” Mi is lehetne napjaikban időszerűbb karizma ennél? Ezt itt mondom, Cabrini anya szívének ereklyéje előtt, amelyet a codognói anyaházból hoztak. Miközben üdvözlöm és szeretettel köszöntöm lelki lányait, a Jézus Szent Szíve Missziós Nővéreit, kérdezem: Mi lehetne ma időszerűbb, mint egy olyan missziós karizma, amely a migránsok szolgálatára áll? Ezt megragadva a pápa felhívást intézett különösen a fiatalokhoz: Ismerkedjetek meg Cabrini Szent Franciskával! Olvassátok Jézus és a misszió iránti szenvedéllyel teli írásait; leveleit, útinaplóit, lelkigyakorlatos jegyzeteit. Aki olvassa, azt lenyűgözi Cabrini anya tanítása. Lelke egyszerre volt szemlélődő és tevékeny; elmerült Krisztus Szívének szeretetében, és ez rendkívüli munkabírást és lelki erőt adott neki, összhangban azzal a páli mottóval, amelyet az intézmény számára választott: „Mindent elviselek Krisztusban, aki erőt adott nekem” (Fil 4,13).
Isten áldja meg őket, és újítsa meg hűségüket Cabrini anya karizmájával!
A Szentatya ezt a felhívást különösen Lodigiano helyi egyházához intézte, amely ma olyan nagy szeretettel fogadta őt! Azt óhajtotta, hogy a Lodi egyházmegye, San Bassiano védőszentje pártfogásával bárcsak mindig kitűnne azokkal a tulajdonságokkal, amelyek az ilyen dicsőséges leányában felragyogtak. Szent Cabrini példája és közbenjárása segítse őket, hogy Krisztust mélységesen szeretve, evangéliumának tanúi legyenek a legszegényebbek szolgálatában. Segítse őket abban, hogy a szinodalitást hatékonyan éljék, járjanak együtt, törekedjenek az életszentségre az adományok és szolgálatok sokféleségében. Ezért imádkozik a pápa értük. És imádkozik az Úrhoz Jézus Szent Szívének misszionáriusaiért minden közösségben. Isten áldja meg őket, és újítsa meg hűségüket Cabrini anya karizmájával. Az egész Egyház tekintsen erre a csodálatos szeretetmisszionáriusra, hogy megtanulja, mit jelent Isten országát szolgálni a történelem közepette. Végül Leó pápa szívből adta apostoli áldását mindnyájukra és szeretteitekre, majd a találkozót követően helikopterrel visszaindult a Vatikánba, ahová szombat este negyed tíz tájban érkezett meg.
