Az agrigentói érsek köszönetnyilvánítása Leó pápának a tenger áldozatai emlékére
Francesco Ricupero / Somogyi Viktória – Vatikán
„A tenger számtalan áldozata, családjaik és közösségeik nevében köszönjük! Köszönjük az irgalmasság gesztusát, amelyet eljött megtenni és az imát, amelyet eljött elmondani” – fordult a pápához Alessandro Damiano agrigentói érsek, a végső áldás előtt, amelyet XIV. Leó adott a sportpályán felállított oltárról, ahol szombat délelőtt szentmisét mutatott be Lampedusa híveinek.
„Ma reggel itt Lampedusán elsősorban azok voltak jelen, akik nem élték túl a tengeri utat, mint például a kis Juszuf, akinek sírja előtt tiszteletét tette a pápa a temetőben. Számukra ez a Mare Nostrum a kétségbeesés szakadékává és a halál mélységévé vált. Ki tudja, hány ember maradt még a tenger mélyén, azokon kívül, akiket visszaadott, és akik az egyházmegye különböző temetőiben nyugszanak” – jegyezte meg az agrigentói érsek.
Az utolsó simogatástól az új élet álmáig
A főpásztor szerint a pápa látogatása kétségtelenül „mindegyikük számára azt az utolsó csókot és azt az utolsó simogatást jelentette, amely talán kevésbé keserűvé tette volna a halált”, de azokkal együtt, akiknek nem sikerült eljutniuk Lampedusára, „azok is várták, akiknek sikerült elérniük a partot. Számukra az új élet álma, amely a haláltól való meneküléssel kezdődött, folytatódhat. De ez egy olyan álom, amelynek mégis túl nagy ára van, mert azok szegénysége, akiknek a semmiből kell indulniuk, mindig ijesztő.” A pápa jelenléte amellett, hogy vigaszt nyújtott és bátorságot ébresztett, Damiano érsek szerint „mindegyikük számára békés ölelés volt, amely megkülönböztetés nélkül befogad, és kinyújtott kéz, amely bátorít, anélkül, hogy kivételezne”.
Az érsek köszönetet mondott XIV. Leónak azok nevében, akiknek sikerült megérkezniük és próbálnak újrakezdeni, valamint azok nevében, akik távolról félelemmel és aggodalommal követik a nyomdokait. „Köszönöm!” Végül, emlékeztetve arra, hogy Lampedusa egy furcsa „ígéret földje”, mert „hiányzik belőle a jövő garantálásához szükséges potenciál és az erőforrások, és általában csak átmeneti állomás”, Agrigento érseke hangsúlyozta, hogy Leó pápa látogatása „emlékeztetett arra, hogy semmilyen okból ne hárítsuk el ezt a terhet, amely elsősorban megtiszteltetés. Újra ráébresztett minket eredeti hivatásunkra, hogy ’testvéreink őrzői’ legyünk; visszaadta nekünk a vendégszeretet szolgálatát, amelyben találkozhatunk az Úrral, és hagyhatjuk, hogy Ő találkozzon velünk”.
