A világegyház támogatja Leó pápa békefelhívásait: interjú Német László bíborossal a konzisztóriumról
Gedő Ágnes - Vatikán
Milyen élmény volt a szentmise?
Minden szentmise fantasztikus a Szentatyával a Szent Péter-bazilikában – mondta el a bíboros, aki szerint a templom gyönyörű környezete, a liturgia zenéje és szertartás egyes mozzanatai mind hozzájárulnak ahhoz, hogy szinte misztikus érzést váltson ki belőle. Annak ellenére, hogy a nagy hőség érezhető volt a bazilikában is, nagyon szép volt a szentmise, és jó érzés volt megtapasztalni az egyház megújulását, ahogy évről évre újabb metropoliták kapják meg az érseki rangot jelző palliumokat. Három évvel ezelőtt Német László is ebben a megtiszteltetésben részesült, amit most 39 főpásztor vehetett át Leó pápa kezéből. Bár a püspöki és metropolita érseki szolgálat nem különbözik nagyon egymástól, mégis ezek a gyönyörű báránygyapjúból készült palliumok a Jó Pásztort szimbolizálják, aki vállára veszi juhait, mint ahogy az érsek a gondjaira bízott híveket.
Péter és Pál: az egység és az igehirdetés apostolai
A Szentatya szép homíliát mondott, amelyben kitért Péter és Pál küldetésére, akik mindketten Rómában fejezték az életüket. Rámutatott a különbségre kettejük között: Péter, aki az egységet jobban formálta, és ezért volt hivatott, míg Pál volt az, aki a népeknek hirdette az evangéliumot, de előtte Isten különleges kegyelméből megtért, és apostollá vált. Még akkor is, ha ő az egyetlen apostol, akit Jézus nem fizikai értelemben választott, hanem a damaszkuszi úton kegyelmével meglátogatott és megáldott, vagyis kiválasztott erre az új feladatra.
Konzisztórium a szinodalitás jegyében
Június 26-án és 27-én Leó pápa rendkívüli bíborosi konzisztóriumot tartott, ami a januári második állomása volt 178 bíboros, köztük Német László bíboros részvételével. A Szentatya úgy definiálta a konzisztóriumot, mint ahol a bíborosi kollégium összegyűlik Péter utódja körül, hogy a kölcsönös meghallgatás és a közös megkülönböztetés során a Szentlélek segítse a pápát az egyház vezetésében. Azt is elmondta, hogy az egyházban olyan tereket kell teremteni, ahol Isten népe meghallgatja egymást, együtt imádkozik, megkülönböztet és halad előre az útján. Ez tulajdonképpen maga a szinodalitás, és ennek a lelkisége fogja vezetni a következő találkozót, amire majd októberben kerül sor.
Német László bíboros személyes tapasztalatát megosztva elmondta, hogy más érzés bíborosként találkozni a Szentatyával, aki őt kreálta, és más egy olyan pápával, akit bíborosként ők választottak. Ez a nagy különbség lelki szinten is egy közösségi vonalat hoz létre, hiszen Leó pápa megválasztása a konklávén részt vevő bíborosok Szentlélek iránti nyitottságának, imáinak az eredménye. Maga a Szentatya is kifejezte ezt, mondván megválasztották, tehát most támogassák őt péteri szolgálatában. Ez a második rendkívüli konzisztórium, amit ő egybehívott, és a bíborosok javaslata alapján az évente tervezett találkozókat négy naposra hosszabbítanák. Erre azért is van szükség, mert a világ másik feléről érkező főpásztorok – Ferenc pápa az óceániai szigetekre is kinevezett bíborosokat – több napig utaznak, mire Rómába érnek, sokuknak az időeltolódást is meg kell szokni, mielőtt munkához látnak.
Nyelvcsoportok és kulturális sajátosságok
Összességében elégedett a belgrádi bíboros érsek a konzisztóriummal, ugyanis ahogy a januári találkozó, a mostani is a szinodális metódust követte. Ez látható is volt abban, hogy kerekasztalokhoz rendezve húsz nyelvcsoportba osztották a résztvevőket. Német László - ahogy rendszerint - most is olasz nyelvcsoportba került, a tízből hat olasz bíboros közé. Rajtuk kívül egy dél-amerikai és két ázsiai, közülük egyik keleti pátriárka volt. Bár az olasz bíborosok szavak nélkül is értették egymást, hiszen egy kultúrkörből valók, nagyon jó beszélgetések alakultak ki, jó megosztások jöttek létre. A húszból nyolc csoport (a pápaválasztó, aktív bíborosok) beszámolóit felolvasták. A Szentatya megerősítette, hogy számára fontos a meghallani a világegyház hangját, hiszen a Vatikánon belüli bíborosokkal lehetősége nyílik találkozni akár a kertekben, akár az apostoli palotában. Értelemszerűen azoknak, akik csak a konzisztóriumra érkeztek Rómába, kevesebb lehetőségük van, hogy a pápával beszéljenek, ezért őket részesítették előnyben – magyarázta Német László bíboros.
A fiatalok: válság és transzcendens utáni vágy
Említettük a szinodalitást, ami - ahogy a Szentatya fogalmazott - egy lelki stílus, ami a találkozásból születik, a meghallgatásban növekszik, és a megkülönböztetésben érlelődik. Azt is kérte, hogy a bíborosok a saját területükön, egyházmegyéikben ezt szorgalmazzák, hogy tovább fejlődhessen. Fölmerültek továbbá olyan témák, mint hábor, vagy béke, erőszak, szegénység, igazságtalanság, szociális téren a magány, az emberi kapcsolatok válsága és a reménytelenség. A Szentatyára különösen nagy hatást gyakorolt a fiatalokkal kapcsolatban egy nagyon szomorú jelenség, hogy végső kétségbeesésükben sokan öngyilkossághoz fordulnak.
Német László elmondta, hogy talán ez volt az egész konzisztórium legfájóbb felismerése. Éppen az ő csoportjában szólt egyik olasz bíboros arról, hogy az egyházmegyéje területén az utóbbi öt évben 280 százalékkal nőtt a fiatalok körében az öngyilkosságok száma. Nyolcból négy csoport hasonló tapasztalatról számolt be. Ugyanakkor a számok mellett az okokra is fény derült; arra, hogy nagyon sokszor nincs előttük világos életcél, nem látják értelmét létezésüknek. A válságba került fiatalok pedig olykor öngyilkossághoz folyamodnak. A felszólalásokban rámutattak arra is, hogy nagyon sok fiatal most kezdi újból felfedezni a transzcendens értéket az életében, ezért ezt a két jelenséget kellene összekötni. Az evangelizációs munkában nagyon fontos lenne többet beszélni az élet értelméről, és ha valaki megjelenik az egyházban, meg tudtuk szólítani, akkor az általános transzcendens érzés helyett felmutassuk Jézus Krisztust, az élő Isten fiát, aki tényleg értelmet ad: én vagyok az élet, az igazság, és az út. Sok pozitív visszajelzés is érkezett a bíborosoktól a fiatalok megtéréséről, az egyház életében való részvételéről, hogy érdekli őket, közösségi munkát, önkéntességet vállalnak.
Igazságos háború helyett arányos önvédelem
Fontosnak és egyben korszakváltó gondolatnak nevezte a belgrádi bíboros érsek, hogy a konzisztóriumon egyhangúlag és világosan aláhúzták: nem létezik igazságos háború. Minden háború egy ördögi dolog, ami rossz. Létezhet azonban jogos önvédelem, ami akkor lesz igazságos, ha arányos, és nem válik ellentámadássá, nem akar bosszút állni, tönkretenni a másikat, csak önmagát védi.
Ez jelen volt korábban is a katolikus tanításban, de évszázadokon keresztül a hangsúly mindig az igazságos háborún volt.
Német László kifejtette, hogy ma az igazságos háborút nagyon sokan úgy értelmezik, hogy egyszerűen csapást mérnek a másikra, mert „veszélyes”. A Közel-Keleten és Ukrajnában is megelőző csapásként indult a háború. A megelőző csapás soha nem lehet igazságos, erre a katolikus egyház soha nem mondhatja, hogy szabad, mi több, erkölcsileg elítéli.
Támogatni a pápa békekezdeményezéseit helyi szinten
Szintén nagyon fontos, hogy Leó pápa békekezdeményezéseit minden csoport támogatta a konzisztóriumon. A pápa arra kérte a bíborosokat, hogy hazatérve a püspöki konferenciáik keretében osszák meg ezt a tapasztalatot a püspökökkel, próbáljanak minélt többet beszélni erről a témáról, és így is támogatni őt a munkájában.
A szinodális út és az eredmények kiértékelése
A 2021-ben elkezdődött szinodális út 2028-ban egy nagy egyházi találkozóbban folytatódik, de ott nem ér véget. A cél az, hogy a szinódusi záródokumentum javaslata alapján kiértékeljük az addig elért eredményeket, lássuk, milyen irányba haladunk, melyek a jó pontok és hol van olyan, amin változtatni lehetne. Ebben fejlődhet a katolikus egyház, mert nem elég meghirdetni, megtéríteni, hanem meg kell vizsgálni azt is, hogy ez a munka milyen eredményt hozott. Tudnunk kell, hogy amit teszünk, megfelel-e annak, amit Isten elvár tőlünk, és az egyház hogyan tudja megvalósítani az isteni küldetést – zárta gondolatait Német László SVD bíboros, belgrádi érsek.
Leó pápa a konzisztóriumi záróbeszéde végén megismételte a békefelhívását, és azt mondta, hogy Isten minden nemzet és minden nép számára békét kíván; a történelem során folyamatosan megnyitja a kiengesztelődés és a béke útjait, tehát nem az erőszaké lesz az utolsó szó.
A mi felelősségünk, hogy bátran járjuk ezeket az utakat, és segítsük a világot ennek felismerésében!
