Isten és a mammon – Janka Ferenc atya elmélkedése az évközi 25. vasárnapra

Az intéző magatartásának megítélését árnyalja egy olyan lehetséges magyarázat, mely a kor hitelezési gyakorlatára hivatkozik. Eszerint az ilyen szerződéseket akkoriban úgy kötötték, hogy a ténylegesen átadott mennyiségű áruhoz – a kölcsön fizetségeként – hozzá írták a tervezett haszon arányos részét. Amikor tehát az intéző kevesebbet íratott, akkor minden bizonnyal csak a ténylegesen meghitelezett árú mennyiségét vette figyelembe és a „kamatokat” engedte el. Eszerint nem károsította meg az urát, hanem szorult helyzetében csak a kialkudott haszonról mondott le annak reményében, hogy nagyvonalúsága később segítségére lesz.

A példabeszéd második fele szintén az anyagi javakkal kapcsolatos. De míg az első részben egy vészhelyzeti forgatókönyvről van szó, itt az életvitelt megalapozó tanítást hallunk.  A kicsiben is hű mentalitás fontosságát ismeri fel és dicséri a vagyonhoz és az élet egészéhez való hozzáállásban. Számtalan közmondás és életbölcsesség is kapcsolódik ehhez a belátáshoz. „Ki, mint veti ágyát, úgy alussza álmát.” Vagy a negatív példa, „aki szelet vet, vihart arat.” Kedves emlékként és értékes útmutatóként gyakran jut eszembe még a pannonhalmi latin órákon tanult szentencia: „Őrizd meg a rendet, és a rend megőriz téged”.

Számunkra ismertebb talán ez a konzervatív, értékőrző mentalitás. De az evangéliumi ellentétek, antinómiák éppen arra valók, hogy megóvjanak bennünket a túlzott intellektuális és spirituális leegyszerűsítésektől.

Vajon miért tanácsolja Jézus, hogy szerezzünk barátokat a hamis mammonnál? A Mester életének és tanításának egészéből kiindulva biztosak lehetünk abban, hogy nem csalásra buzdít és nem pazarlásra bátorít.  Inkább az anyagi eszközökkel való szorongás nélküli bánásmód találékonyságára ösztönöz.

Anselm Grün, a Münsterschwarzach-i bencés apátság ökonómusa és népszerű lelki írója, a pénzzel való bánásmódban fontosnak tartja a képmutatás és az álszentség kerülését. Tapasztalata szerint a magukat kereszténynek valló embereknél is gyakran előfordul, hogy a számukra nem fontos ügyek és személyek vonatkozásában a szegénységre hivatkoznak. Önmaguk vagy a számukra kedvesek tekintetében pedig pazarlóan bánnak a rendelkezésükre álló erőforrásokkal. Aztán az is előfordul, hogy valaki a szegénységet összekeveri a nemtörődömséggel, az egyszerűséget pedig a gondatlansággal. Egy közösség élete megköveteli az anyagi javakkal való felelős bánásmódot. Szent Benedek a Regulájában azt írja, hogy a ház gondnoka, a cellárius, úgy bánjon a monostor tulajdonában álló szerszámokkal és felszerelésekkel, mint az oltári szent edényekkel.  

Pater Grün a modern gazdaság világában, a pénzügyek terén is megfontoltságra és okosságra int. Egy józan mértékű kockázat felvállalását akkor is érdemesnek ítéli, ha nem mindig koronázza siker az elgondolást. De a hasznot hozó befektetésekből lehet olyan terveket  finanszírozni, amelyek nem jövedelmezőek. Oktatási, szociális, kulturális és karitatív projektekre gondol, amelyek esetében persze nem a pénz a lényeg, de anyagi forrás nélkül nem valósulhatnának meg.

Példa értékű a Fokolare mozgalom eredeti kezdeményezése is a „Közösségi gazdaság”. Ennek filozófiája az, hogy a világ bármely tájékán olyan vállalkozásokat hoznak létre, amelynek fontos eleme a helyi lakosság bevonása és méltányos jövedelemhez juttatása. A tisztes módon megtermelt profit egyharmadát aztán visszaforgatják a vállalkozás fenntartására és fejlesztésére. A második harmadát oktatási és képzési célokra fordítják, a harmadik harmadból pedig karitatív kezdeményezéseket támogatnak.

Jézus egymással ellentétben álló kijelentései a mammonhoz, vagyis a pénzhez és az anyagi javakhoz fűződő kapcsolatunk szükségképpen feszültségekkel járó összetettségére hívják fel a figyelmünket. Amikor Szent Pál azt írja, hogy „tudok szűkölködni és tudok bővelkedni is; mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad (Fil 4,12-14), akkor csak látszólag fogalmaz meg egyszerű tanítást. A hirtelen szegénységre jutó gazdagok példás helytállására, de kétségbeesésére és önpusztítására is találunk történelmi példákat. Éppen így a szegénységből különféle módokon meggazdagodók közül is vannak, akik a maguk és mások javára éltek e lehetőségeikkel, míg olyanok is, akik nem voltak képesek jól sáfárkodni a javakkal, vagy akiknek ez egyenesen kárára vált.  

A jézusi tanítás az Isten vagy a mammon szolgálatának radikális alternatívájával zárul.  „Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak”. Aki alábecsüli a biztonság és a mindenhatóság illúziójával kecsegtető pénzt, azt az a veszély fenyegeti, hogy észre sem veszi, hogy már minden energiájával neki szolgál. De az sem Isten szándéka szerint való, ha valaki nem a jó gazda gondosságával bánik a rá bízott anyagi javakkal, pedig kötelessége lenne, vagy sok jót tehetne vele.

Adja Isten, hogy a földi javak okos és hűséges intézőjeként bánjunk a ránk bízott anyagiakkal is. Hogy életünk végén ezt hallhassuk: „gyere jó és derék szolgám, mivel a kevésben hű voltál sokat bízok rád, jöjj be Urad örömébe” (vö. Mt 25,21).