A Szentlélek ajándékai – Janka Ferenc atya elmélkedése Pünkösdvasárnapra
Emberi értelmünkkel talán a legnehezebben elgondolható valóság, hiszen a fényhez hasonlít. A fénnyel kapcsolatban pedig tudjuk, hogy sohasem magát a fényt látjuk, hanem az általa megvilágított dolgokat. A modern fizika a fény titkát egymást kölcsönösen kiegészítő és kizáró elméletekkel írja le. Egyszerre állítja róla, hogy részecske természetű, illetve, hogy elektromágneses hullám. A komplementaritás-elméletnek elnevezett tudományos belátás is azt az igazságot erősíti meg, hogy a valóság mindig több, mint a róla alkotott fogalmaink. A természet kifürkészhetetlenül gazdagabb, mint a tudomány mai állása szerinti, azt leíró természeti törvényeink.
Ezért nem kell akkor sem megijednünk, amikor a Szentírás a legkülönbözőbb hasonlatokkal közelíti meg a Lelket. Ilyenek a fémet megtisztító, emésztő tűz. A lámpás lángja, az értelem és a hit fénye. Az éltető és termékenyítő víz, a romolhatatlanság és a gyógyítás olaja, vagy az ünnep illatos kenete. A szelídség és a béke galambja. A szél, amiről nem tudjuk, hogy honnan jön és hová megy... Isten titkának a megismerésünk számára feltáruló részletei olyanok, mint a felhők résein átsütő napfény sugárnyalábjai. Berzsenyi Fohászkodás című verse fogalmaz hasonlóan:
Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke ohajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.
A Szentírás a Szentlélekről elsősorban az üdvösség történetében betöltött szerepe kapcsán beszél. Isten Lelke már a teremtéskor „ott lebeg a vizek felett”. Az Úr Lelke vezeti a prófétákat. Ő irányítja a nép vezetőit, a bírákat és a királyokat. Ő a bűnbánat és a bűnbocsánat Lelke is. Izajás próféta jövendölése szerint a Messiáson is az Úr lelke nyugszik, „a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme (Vö.: Iz 11,1-2).
Nagyon beszédes, hogy a karácsonyra váró adventi időszakban olvassuk Izajás messiási jövendöléseit. A Szentlélektől fogantatott és Szűz Máriától született Krisztus egész létét átfogja a Szentlélek. Nyilvános működése kezdetén ezért is olvassa Jézus a názáreti zsinagógában Izajás jövendölését: „az Úr lelke nyugszik rajtam. Ő kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek és meggyógyítsam a megtört szívűeket.”
A Lélek bölcsességével tanít és hatalmával tesz csodákat. A Lélek erősíti meg a szenvedésben. A Lelket adja át a kereszten, a Lélek erejében támad fel. A bűnbocsánat Lelkét adja meg az apostoloknak. Negyven nap múlva aztán felmegy az Atyához, hogy a Paraklétoszt, a vigasztaló és pártfogó Szentlelket elküldje. A Lélek tevékenysége és kiáradása nem egy pontszerű esemény, hanem egy hosszú folyamat kiteljesedése, amely még ekkor sem ér véget. Hiszen a Szentlélek vezeti az Egyházat és személy szerint bennünket is az isteni Igazság teljessége felé.
A Messiásra kiáradó Lélek ajándékai nekünk is szólnak. Bennünket is alakulásra hívnak és ha engedjük, akkor alakítanak is.
· A bölcsesség Lelke értésünkre adja, hogy nem az a bölcs, aki sokat tud, hanem aki tudja, hogy mitévő legyen. Az isteni bölcsesség megtanít becsülni a földi értékeket és életet, de felébreszti bennünk a múlhatatlan értékek és az örök élet utáni vágyat is.
· Az értelem által fogjuk föl, hogy a józan ész is az Isten ajándéka. A hit pedig nem értelmetlen, irracionális meggyőződés, hanem az értelmet felülmúló és megvilágosító, supra-rationalis ajándék.
· A tudomány Lelke az igazság megismerésében vezet bennünket. Annak belátásában, hogy a tudomány és a hit forrása is Isten. A valódi tudomány és az igaz hit ezért nem mondanak ellent egymásnak. Az értelem megtisztítja a természetes vallásos hajlamot a babonától és a fanatizmustól. A hit pedig megszabadítja a tudományt a mindenhatóság illúziójától és az „amit lehet, azt szabad is” veszedelmes, erkölcsi gátlástalanságától.
· A tanács Lelke teendőink között igazít el. A szeretet érték- és időrendjét ismerve és figyelembe véve ad útmutatást feladataink prioritásaiban.
· Az erősség Lelke állhatatossá tesz. Abban segít, hogy az Istenbe vetett bizalom a nehézségek között se vesszen el és kreatív hűséggel futhassuk be életpályánkat.
· A jámborság a mennyei Atya szabadító és szabad igent váró szeretetébe helyez és megőriz a bálványok követelte szolgalelkűségtől.
· Az istenfélelem nem az Istentől való félelem, hanem a szeretet minden képességünket mozgósító összpontosítása, hogy Isten segítségével a legjobbat hozzuk ki önmagunkból és ebben segítsünk másokat is.
Jöjj, Szentlélek Isten, Igazság, Szeretet, Béke és Öröm Lelke! Tölts be értelmünket, szívünket és kapcsolatainkat! Ne csak most, Pünkösd ünnepén, hanem egész életünkben!
