Teljes gyógyulás: Sajgó Balázs atya elmélkedése az évközi 6. vasárnapra

A lepra Jézus korában rettegett ragályos betegség volt és aki megkapta, azt kizárták a közösségből. A betegség egyik formájában göbös csomók jelentkeznek a bőrön, mely az arcot eltorzítja, a másik formájánál a betegség az idegeket támadja meg, lehalnak a tagok és ízenként esnek le. Gyógyulás alig volt lehetséges, s ha mégis megtörtént, a megtisztultnak meg kellett jelennie a templomban, ahol megállapították a gyógyulást, azután áldozatot mutatott be. Így vették vissza a vallási és nemzeti közösségbe Mózes előírásai alapján (vö. Lev 13,1-2.44-46).

Az evangéliumban egy ilyen leprásról olvasunk, aki bátor lépést tesz Jézus felé és egyezteti akaratát Jézus akaratával. Elege volt a betegségéből – most már készen áll a gyógyulásra.

Igen, készen áll – mert amikor azt mondom, hogy akarok valamit, még nem biztos, hogy készen is állok lelkem mélyén. Bármennyire hihetetlen, de még lehet ott valami, ami visszatart és ezért hosszabb időtartamú egy lelki vagy testi betegségem.

A szóban kifejezett akarat és vágy csak akkor képes kifejteni teljes hatását, ha a szív és lélek mélyén is őszinte ez a vágy. Az igazság az, hogy amíg nem fizetem be a tanulópénzt, vagyis nem tanulok meg egy leckét, amelyre egy betegség vagy szenvedés tanít meg, addig nem tudok meggyógyulni teljesen. A gyógyulás egyik feltétele, hogy lelkem mélyén is akarjam, ne csak szavaim kinyilvánításával.

A gyógyulás másik feltétele paradox módon az, ha görcsösen akarom azt. A görcsre az ég nem tud válaszolni – hallottam az egyik filmben már nagyon régen. Amikor a leprás ember végre egyezteti akaratát Jézus akaratával, akkor már nem görcsösen ragaszkodik gyógyulásához, hanem – pontosan azért, mert képes végre elengedni a görcsösséget – elengedi saját akaratát és így találkozik az emberi akarat az isteni akarattal.

A lélek mélyén meg kell történnie saját akaratom elengedésének. Ez nem azt jelenti, hogy feladom a vágyat, hanem átadom magam az isteni akaratnak.

Lelki és testi betegségeim kialakulásában jelentős szerepe van emberi makacsságomnak, annak, amikor mindenáron kézben akarok tartani mindent és mindenkit. Így alakulhat ki évek alatt a görcsösség, amely aztán lassan, de biztosan bezár – és mások is eltávolodnak tőlem. Ez is egyfajta leprás állapot, amelyből csak akkor tudok kijutni, ha elhiszem, hogy emberi erőszakosságommal zártam be magam és ennek elengedése lesz az út a teljes gyógyuláshoz.

Ha elegem lett magamból, saját önző és erőszakos görcsösségeimből, kimondom majd én is – és ismételjem sokat magamban és magamnak: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz” (Mk 1, 40). Amikor az Úr látja, hogy készen vagyok, kimondja nekem, amit mindig is akart: „akarom, tisztulj meg” (Mk 1,41)!

Akarok meggyógyulni?