Utolsó találkozás Őrsy László jezsuita atyával – Galvácsy-Kovács Éva emlékezik
Somogyi Viktória – Vatikán
Őrsy László jezsuita atya hosszú élete szinte egy teljes évszázad egyházi és történelmi változásait fogta át. 1921-ben született Magyarországon, 1943-ban lépett be a Jézus Társaságába, majd a háború utáni években külföldön folytatta tanulmányait. 1951-ben Leuvenben szentelték pappá, a római Pápai Gergely Egyetemen kánonjogi doktorátust, Oxfordban jogi diplomát szerzett. A kánonjog és a teológia nemzetközileg elismert professzoraként többek között a római Gergely Egyetemen, a New York-i Fordham Egyetemen, a svájci Fribourgi Egyetemen, az Amerikai Katolikus Egyetemen, majd 1994-től a washingtoni Georgetown University Law Centerben tanított. A II. Vatikáni Zsinat idején püspökök szakértőjeként is közreműködött, később pedig az 1983-ban kihirdetett új Egyházi Törvénykönyv előkészítésének munkájában is részt vett. Több mint kétszáz tanulmány és kilenc könyv szerzőjeként különösen sokat foglalkozott a kánonjog és a teológia kapcsolatával, a zsinati megújulással, az egyházi tekintély, a lelkiismeret és a szabadság kérdéseivel.
Hosszú amerikai tanári pályája ugyanakkor azt is jelentette, hogy évtizedeken keresztül elsősorban egyetemi és tudományos szolgálata töltötte ki mindennapjait. Galvácsy-Kovács Éva visszaemlékezése szerint a folyamatos tanítás miatt Őrsy atyának korábban nemigen volt lehetősége arra, hogy rendszeres kapcsolatot tartson az amerikai magyar katolikus közösségekkel. Csak élete kilencvenes éveiben kapcsolódott közelebbről a washingtoni magyar közösséghez.
Ez a későn kialakult kapcsolat azonban annál személyesebbé vált. Éva az interjúban felidézi, miként ismerték meg Őrsy atyát, hogyan került közel a washingtoni magyar hívekhez, és milyen szeretettel fogadták őt a közösségben. A nemzetközi hírű professzor mögött egy közvetlen, érdeklődő és mélyen hívő jezsuita papot ismerhettek meg, aki idős korában is megőrizte szellemi frissességét és nyitottságát.
A beszélgetés legmegrendítőbb része az utolsó New York-i látogatás emléke. Galvácsy-Kovács Éva és férje tudták, hogy Őrsy atya már nagyon idős és gyenge, ezért amikor felkeresték, sejtették, hogy talán ez lesz az utolsó alkalom, amikor találkozhatnak vele. Néhány nappal később a jezsuita professzor földi élete valóban véget ért.
Éva visszaemlékezése éppen ezért nem csupán egy nagy tudós pályájának felidézése. Egy személyes búcsú története is: annak az utolsó találkozásnak az emléke, amikor még együtt lehettek azzal az emberrel, akit előbb professzorként és papként tiszteltek meg, majd az évek során barátként is megszerettek.
Őrsy László atya tudományos öröksége könyvekben, tanulmányokban és tanítványok nemzedékeiben él tovább. Azok számára azonban, akik személyesen is ismerték, ehhez egy másik örökség is társul: figyelme az ember iránt, a párbeszédre való készsége, jezsuita hivatásához való hűsége és az a szellemi szabadság, amellyel egész életében az Egyházat szolgálta.
Galvácsy-Kovács Évával Őrsy László atya utolsó napjairól és a washingtoni magyar katolikus közösséghez fűződő kapcsolatáról beszélgettünk.
