Keresés

Leó pápa az Emberi Testvériség Világtalálkozójának résztvevőivel Leó pápa az Emberi Testvériség Világtalálkozójának résztvevőivel  (ANSA)

Leó pápa: A testvériség Isten arcának meglátása másokban

A harmadik alkalommal megrendezett Emberi Testvériség Világtalálkozójának résztvevőihez szólva a pápa egy „emberi szövetség” létrehozását sürgette, amely a gondoskodáson, a nagylelkűségen és a bizalmon alapul, nem pedig a hatalmon, a haszonszerzésen és a gyanakváson.

Kielce Gussie / Somogyi Viktória – Vatikán

Az Emberi Testvériség harmadik világtalálkozójának kezdetén Leó pápa köszöntötte a résztvevőket az Apostoli Palota Kelemen-termében. Hangsúlyozta, hogy a konfliktusokkal és megosztottsággal teli világban jelenlétük még fontosabb, mivel „egyesíti őket az erős és bátor »nem« a háborúra, és a harsány »igen« a békére és a testvériségre”. Ferenc pápa szavairól elmélkedve, miszerint a háború soha nem válasz, Leó pápa kifejtette, hogy a résztvevők jelenléte tanúskodik erről az üzenetről, amely egyesítheti a különböző vallásokat és kultúrákat. Úgy jellemezte azt, mint „csendes, mégis erőteljes erő, amely segít felismernünk egymást testvérként, minden különbségünk ellenére”.

Hol van a testvéred?

Leó pápa a Káin és Ábel testvérpár kapcsolatára – az első ilyen jellegű kapcsolatra – utalt és rámutatott, hogy még ezt is konfliktusok jellemezték. Ugyanakkor figyelmeztetett, hogy ez a kezdeti erőszakos cselekedet nem késztethet arra minket, hogy azt higgyük, ez mindig is így volt. „Bármilyen ősi vagy elterjedt is legyen, Káin erőszakosságát soha nem szabad »normálisnak« tekinteni” – nyomatékosította a pápa. A követendő mércét ehelyett az a kérdés fogalmazza meg: „Hol van a testvéred?” Ebben találhatjuk meg hivatásunkat, példánkat, igazságosságunk mértékét és szabályát. Leó pápa kiemelte, hogy Isten nem áll bosszút Káinon testvére meggyilkolásáért. Épp ellenkezőleg, felteszi azt a kérdést, amely az idők során végig kísérte az emberiséget.

Egy kérdés

Mégis, ez több mint egy egyszerű kérdés. Leó pápa hangsúlyozta, hogy ez „a megbékélés alapelvévé” válik. Amikor megtanuljuk szívünkre venni, akkor ez személyes, tudatos kérdéssé válik, amelyet a mindennapi élet minden területén fel kell tennünk magunknak. „Hol vagytok a háborúk „üzletében”, amelyek lerombolják a fegyverfogásra kényszerített fiatalok életét; amelyek védtelen civileket, gyerekeket, nőket és időseket vesznek célba…? Testvér, nővér, hol vagytok egy erősen összekapcsolt életben, ahol a magány felemészti a társadalmi kötelékeket, és idegenné tesz minket még önmagunk számára is?” A csend nem lehet a válasz. A pápa arra buzdította az Emberi Testvériség Világtalálkozójának résztvevőit, hogy elkötelezettségükkel, bátorságukkal és jelenlétükkel ők jelentik a választ. Az a döntésük, hogy másféle életet élnek – a növekedés és a fejlődés útját –, megváltoztathatja a világot.

Lássuk meg Istent másokban

Amint elkezdjük testvéreinknek tekinteni a körülöttünk lévőket, megszabadulunk „attól a látszattól, hogy azt gondoljuk, elszigetelt egyének vagyunk, vagy attól a logikától, hogy csak önérdekből alakítunk ki kapcsolatokat”. Az önérdek nem az egyetlen alapja egy kapcsolatnak. A spirituális hagyományok és a fejlettebb kritikai gondolkodás megnyitotta az utat a családi vagy etnikai kötelékeinken túlmutató emberekkel való kapcsolatteremtéshez. „A testvériség a leghitelesebb név a közelségre” – állapította meg Leó pápa, mert azt jelenti, hogy „újra felfedezzük a másik arcát”. Azok számára, akik hisznek, ez annyit tesz, hogy meglátják Isten arcát mindenkiben – a szegényekben, a magányosokban, sőt az ellenségekben is.

A gondoskodásra épülő szövetség

Az emberi testvériségnek szentelt világtalálkozó fényében a pápa arra buzdította a résztvevőket, hogy találjanak új utakat a kötődések kialakítására a munka, a tudás és a nemzedékek különböző területein. Arra buzdított, hogy ezek az utak mindig vonják be a szegényeket – „nem csupán a segítségnyújtás kedvezményezettjeiként, hanem a megkülönböztetés és a párbeszéd aktív résztvevőiként”. „Folytassátok a magvetés csendes munkáját” – folytatta –, „amelyből egy valóban részvételen alapuló folyamat fakadhat, amelynek középpontjában az emberiség és a testvériség áll”. A pápa egy „emberi szövetség” létrehozására szólított fel, amely a gondoskodáson, a nagylelkűségen és a bizalmon alapul, nem pedig a hatalmon, a hasznon és a gyanakváson. Végezetül a pápa arra buzdított mindenkit, hogy továbbra is ápolják a testvériség szellemét a mindennapi életükben és azon túl is.

13 szeptember 2025, 11:41