Leó pápa az igazságosságról: nagyon sokan embertelen körülmények között élnek
Isabella H. de Carvalho / Gedő Ágnes - Vatikán
Sok ország és nép szomjazik az igazságosságra, mert életkörülményeik annyira méltánytalanok és embertelenek, hogy az elfogadhatatlan. A jelenlegi nemzetközi helyzetben alkalmazni kellene Szent Ágoston örökérvényű kijelentéseit, vagyis, hogy az olyan állam, amelyben nincs igazságosság, nem nevezhető államnak.
A pápai audiencia
Az igazságosságot a leggyengébbek szolgálatába kell állítani, a középpontba a személyek méltóságát és jogait helyezni világunkban, ahol túl sokan szenvednek a hátrányos megkülönböztetés és az egyenlőtlenségek miatt. XIV. Leó pápa erre buzdított beszédében, amelyet szeptember 20-án, az igazságszolgáltatásban dolgozók jubileumán mondott. Az esemény Rino Fisichella érsek, az Evangelizálás Dikasztérium pro-prefektusának rövid köszöntőjével kezdődött, majd a pápa mondta el beszédét a mintegy 20 ezer embernek, akik a Szent Péter-térre érkeztek: ügyészek, ügyvédek, társulatok és egyetemek képviselői, és sokan mások szerte a világból, akik mind az igazságszolgáltatás területén dolgoznak.
Az igazságosság magasabb rendű szempontjai
Leó pápa arra buzdította az egybegyűlteket, hogy rendalapítója, Szent Ágoston szavai, melyeket Az Isten városáról – című művében megfogalmazott, szolgáljanak iránytűként egy egyenlőbb társadalom megteremtéséhez. Nem lehet igazságosság nélkül igazgatni az államot; nem létezhet jog ott, ahol nincs valódi igazságosság. Az igazságosság ugyanis az az erény, amely megadja mindenkinek, ami jár. Nem lehet tehát az embernek igazságossága, ha elveszi Istentől magát az embert. Az emberi együttélésben az igazságosság egy magasabb szerepet hivatott betölteni, nem lehet a törvény puszta alkalmazására, vagy a bírók működésére redukálni, sem pedig az eljárásbeli szempontokra korlátozni. Az igazságosságban egyszerre érvényesül az emberi személy méltósága, másokkal való kapcsolata és a közösségi együttélés a maga szabályaival együtt. Ezt az egyensúlyt kell biztosítania az igazságosságnak a különböző konfliktusokkal szemben, amelyeket az egyéni viselkedés, a közösségi lét értelmének elvesztése okozhat akár az intézmények szintjén is.
A személyek és az állam szolgálatában
Fontos, hogy az igazságszolgáltatásban dolgozók keressék és érvényre juttassák az együttélésben elfeledett értékeket, ápolják azok tiszteletét, szemben azokkal a viselkedésformákkal és stratégiákkal, amelyek lebecsülik az emberi életet annak első jeleitől fogva, megtagadják a személyes létezéshez való alapvető jogokat és a lelkiismereti szabadságot, amelyből a szabadságok fakadnak. Az igazságosság gyakorlása a személyek, a nép és az állam állandó és odaadó szolgálatát jelenti, akár az apró dolgokban is.
Valódi egyenlőtlenség a diszkrimináció ellen
Ahhoz, hogy az igazságosság konkrétummá váljon, egyenlő méltóságot és lehetőségeket kell biztosítani mindenkinek. Nem elég ezt jogi alapon felkínálni, hanem lehetővé kell tenni, hogy mindenki megvalósítsa saját elképzeléseit egy olyan intézményi rendszerben, mely mindenkinek egyforma méltóságot garantál.
A rosszat helyre kell hozni
Leó pápa arra buzdított, hogy tekintsünk az evangéliumi igazságosságra, mivel az nem áll szemben az emberi igazságossággal, hanem felülvizsgálja és újrafogalmazza azt, továbblépésre ösztönzi, a kiengesztelődés keresésére sarkallja. Erről tanúskodik sok példabeszéd, mint az özvegyasszony története, aki a bírót az igaz értelmének újra megtalálására indítja; vagy az utolsó órában munkába álló ember, a tékozló fiú esete... melyekben a megbocsátás ereje emelkedik felül. Ez ugyanis a szeretet parancsából következik, és egy olyan igazságosság alkotóeleme, amelyik képes összehangolni a természetfelettit az emberivel. A rosszat ugyanis nemcsak megbüntetni kell, hanem helyre is hozni – ezért a személyek és a közjó érdekét kell szem előtt tartani. Nehéz feladat, de nem lehetetlen azok számára, akik tudatában vannak annak, hogy másoknál többet követelő szolgálatot végeznek, és elkötelezik magukat arra, hogy feddhetetlen életet éljenek.
A nagyobb igazságot keresni
„Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők majd eltelnek vele” (Mt 5,6) – idézte a pápa Máté evangéliumát. Jézus ezzel a boldogságmondással azt a lelki feszültséget akarta kifejezni, ami a nyitottsághoz szükséges, nemcsak egy valódi igazságosság eléréséhez, hanem főleg ahhoz, hogy mindazok keressék, akiknek azt az adott történelmi helyzetben meg kell valósítaniuk. Az igazságra éhezni és szomjazni azt jelenti, hogy tudjuk: személyes erőfeszítéssel kell a törvény lehető legemberségesebb értelmezésére törekednünk. Ezt megelőzően pedig tisztában legyünk vele, hogy csak akkor lakhatunk jól az igazságossággal teljesen, ha az egy magasabb szintű igazságosság, mely túlmutat az egyes konkrét helyzeteken.
