Leó pápa a vigasztalás jubileuma alkalmából: Vigasztalásra a szilárd és stabil hitben találhatunk
Devin Watkins / Somogyi Viktória – Vatikán
Mintegy 9000 zarándok gyűlt össze hétfőn este a Szent Péter-bazilikában, hogy részt vegyen a Vigasztalás jubileumára szervezett imavirrasztáson. A szentév különleges eseményét mindazoknak szentelték, akik különösen nehéz, gyászt, szenvedést hozó vagy viszontagságos pillanatokat éltek meg. XIV. Leó pápa vezette a zarándokok igeliturgiáját, amelyen két olyan asszony tanúságtétele is elhangzott, akik különösen traumatikus veszteséget szenvedtek el szeretett egy személy halála miatt.
A kiengesztelődés tanúságtételei a fájdalom közepette
Diane Foley, a néhai amerikai újságíró, James Foley édesanyja elmesélte hitének történetét és kiengesztelődését a fiát meggyilkolt, az úgynevezett Iszlám Állam tagjával. Gyermeke 2012-ben független háborús újságíróként szolgált Szíriában, amikor elrabolták, éheztették, megkínozták, majd 2014 augusztusában nyilvánosan lefejezték, mert amerikai újságíró és keresztény volt. Foley asszony megosztotta a jelenlevőkkel, hogy milyen küzdelmet vívott azért, hogy ne keseredjen el, hanem haragja ellenére Istenhez forduljon. Szűz Máriára tekintett, akinek fiát szintén megölték ártatlansága ellenére. Hangsúlyozta, hogy a Szűzanya példája megtanította őt a hitben járni és Istenben bízni.
Miután az úgynevezett „Beatles-sejt” két dzsihadistáját letartóztatták és bíróság elé állították az Egyesült Államokban, Foley asszony találkozót kért Alexanda Kotey-val, a fiát megölő férfiak egyikével. A találkozójuk során Kotey „mély megbánást” tanúsított – mondta Foley asszony. „Isten megadta nekem a kegyelmet, hogy őt is bűnös társamnak tekintsem, aki irgalomra szorul, mint én” – fogalmazott tanúságtételében az amerikai édesanya.
Lucia Di Mauro Montanino asszony megosztotta a fájdalmat, amit lányával átélt, miután férjét, egy biztonsági őrt, egy csoport fiatal férfi meggyilkolt az olaszországi Nápolyban. Néhány évvel azután, hogy a csoport legfiatalabb tagját – a 17 éves Antoniót – 22 év börtönbüntetésre ítélték, találkozni akart Di Mauro asszonnyal, és bocsánatot akart kérni tőle. „Egy remegő, síró fiút találtam magam előtt, aki bocsánatot kért, és az egyetlen lehetséges dolog egy hosszú ölelés volt” – mondta az özvegyasszony. „Ott éreztem meg magamban a vágyat és a lehetőséget, hogy a fájdalmat valami újjá alakítsam.” Amikor Antoniót 14 évvel korábban felügyelet alatt szabadon engedték, Di Mauro asszony elkísérte őt és új családját „az újjászületés kanyargós útján”. „A kiengesztelődéshez aktív találkozásra van szükség, és ez tette lehetővé Antoniónak, hogy új életet kezdjen, nekem pedig, hogy értelmet adjak férjem halálának” – mondta az asszony.
Isten közelsége a sötétség idején
Beszédében Leó pápa arról szólt, hogy az emberiségnek vigaszra és vigasztalásra van szüksége a sok háború és személyes veszteség közepette, amelyeket az emberek nap mint nap elszenvednek. „A sötétség idején, még akkor sem, ha minden külső látszat mást sugall, Isten nem hagy el minket” – figyelmeztetett a pápa. „Ehelyett éppen ezekben a pillanatokban kapunk minden eddiginél nagyobb meghívást arra, hogy reményünket a Megváltó közelségébe vessük, aki soha nem hagy el minket.” A pápa megjegyezte, hogy a szenvedők körülnéznek, hogy valaki valamilyen vigasztalást nyújtson nekik, de gyakran senkit sem találnak. Időnként – tette hozzá – a könnyek az egyetlen vigasz, amit találunk, egy olyan vigasz, amelyet soha nem szabad szégyellnünk, mivel azok fejezik ki gyenge és megpróbált emberiségünk csendes kiáltását.
Előfordulhat, hogy megkérdőjelezzük a gonosz természetét, és azt, hogy Isten hogyan engedheti meg a gonosz létezését. Mégis a Szentíráshoz kell fordulnunk, hogy segítsen nekünk eljutni a megkérdőjelezéstől a hitig. Ha kérdéseinket Isten igazságosságáért és békéjéért fohászkodva és könyörögve fogalmazzuk meg, reményünket Jézushoz fordítjuk, aki a híd Isten és az emberiség között. „A vigasztalás ott található, ahol a hit szilárdan és stabilan áll, ott, ahol egykor formálatlan és tétova volt, mint egy hajó a viharban” – mondta Leó pápa. „Ahol jelen van a gonosz, ott keresnünk kell a vigaszt és a vigasztalást, amely legyőzheti azt, és nem ad neki haladékot.”
A megbocsátás megakadályozza, hogy a fájdalom erőszakba torkolljon
A pápa megjegyezte, hogy Foley és Di Mauro Montanino asszony tanúságtételei feltárják azt az igazságot, hogy „a fájdalom nem szülhet erőszakot”, mivel a szeretet legyőzheti a gyűlöletet. A megbocsátás ízelítőt ad nekünk Isten földi országából, megtöri a gonosz ördögi körét, és Isten irgalmára alapozva igazságosságot teremt. „Az Egyház, amelynek néhány tagja sajnos megbántott titeket, ma veletek térdel le Édesanyánk elé” – hangsúlyozta Leó pápa. „Tanuljuk meg mindannyian tőle, hogy gyengédséggel védelmezzük a legsebezhetőbbeket!” XIV. Leó arra hívott mindenkit, hogy engedje meg Istennek, hogy vigasztaljon minket fájdalmunkban, ahelyett, hogy saját akaraterőnkre hagyatkoznánk.
„Szeretteink, akiket a halál elválasztott tőlünk, nem vesznek el, és nem tűnnek el a semmibe” – emlékeztetett a pápa. „Életük az Úré, a Jó Pásztoré, aki átöleli és magához öleli őket.” Végezetül a pápa felhívást intézett, hogy vessenek véget az erőszak, az éhínség és a háború pusztító súlyának, amely mérhetetlen szenvedést okoz egész népeknek. „Még a sok arrogancia közepette is biztosak vagyunk abban, hogy Isten ösztönöz majd olyan szíveket és kezeket, amelyek segítséget és vigasztalást nyújtanak: béketeremtőket, akik megvigasztalhatják azokat, akik fájdalmat és szomorúságot élnek meg” – zárta beszédét Leó pápa a vigasztalás jubileumának imavirrasztásán.
