Leó pápa az ágostonrendi nővérekhez: Az Úr örömmel töltött el titeket
Deborah Castellano Lubov / Somogyi Viktória – Vatikán
„Ahhoz, hogy találkozzunk az Úrral abban az életben, amelyet oly örömmel fogadtunk, egy úton kell járnunk, ahogyan a zarándokok teszik” – mondta XIV. Leó pápa a Mexikói Föderáció ágostonrendi rekollektus nővéreinek a Vatikánban a szerdai általános kihallgatás előtt. A Szentatya beszéde elején felidézte, hogy a nővérek ebben a szentévben Rómába utaztak, hogy megéljék az Úrral való találkozás pillanatát, „és látom, hogy örömmel töltött el titeket”.
Zarándokok, akik örömmel tartanak az Úr felé
A pápa felidézte, hogyan magyarázta Villanovai Szent Tamás ennek az örömnek az eredetét azzal, hogy az maga az Úr, és hogy ezért felvállaljuk a „zarándokok” útját. Bár számtalan út közül választhatunk, a Szentatya emlékeztetett rá, hogy mindegyik kettőre vezethető vissza: az irgalmasságra és az igazságra. „Járjunk ezen a két úton az Úr felé – szolgáljunk, mint Márta, az irgalmasság cselekedeteiben, vagy pihenjünk, mint Mária Jézus lábánál, hogy az igazságot szemléljük.”
Szeretet nélkül a munka értelmetlen
Leó pápa arra hívta az ágostonrendi nővéreket, hogy mutassanak példát az Isten és a felebarátok iránti szeretetre, és arra, hogy ezt a szeretetet hogyan kell megélni a szívünkben. „Isten valójában nem azt nézi, hogy mit vagy mennyit teszel, hanem azt, hogy mennyire növekszik benned a vágy és a szeretet iránta; mert bár igaz, hogy mindenkit a tettei alapján ítélnek meg, a munka igazi súlya a szív szeretete” (uo. VI. 487). A Szentatya emlékeztette őket arra, hogy ha hiányzik a szeretet tüze, a munkánk elveszíti értelmét, és „teherré válik a lélek számára”, ehelyett, „ahol szeretet van, ott nincs szenvedés”. Leó pápa végül a Jó Tanács Szűzanyjának anyai oltalmát és Villanovai Szent Tamás közbenjárását kérte, aki oly mélyen szerette az amerikai missziót, hogy „türelemmel és bátor lélekkel járhassuk a tökéletesség útját, amíg el nem érünk a végére”.
