A vallásszabadság nem opció, hanem minden igazságos társadalom alapköve
Gedő Ágnes - Vatikán
A remény szentéve alkalmából érkeztek Rómába a Szükséget Szenvedő Egyház nemzetközi segélyszerv tagjai, akikkel az Apostoli Palota Pápák termében találkozott XIV. Leó pápa. Látogatásuk időszerű, mivel világunkban azt tapasztaljuk, hogy tovább nő az ellenségeskedés és az erőszak az eltérő meggyőződésű emberekkel, köztük sok kereszténnyel szemben – mutatott rá a Szentatya. A segélyszerv küldetése ezzel szemben azt hirdeti, hogy mivel valamennyien Krisztus családjához tartozunk, nem hagyhatjuk magára üldözött testvéreinket. Odafigyelünk rájuk, melléjük állunk, és azon munkálkodunk, hogy biztosítsuk számukra az Istentől kapott szabadságot. „És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi” (1Kor 12,26) Szent Pál szavai visszhangoznak szívünkben ma is, mivel Krisztus testének bármelyik tagja is szenved, az egész egyház osztozik benne.
A vallásszabadság alapvető jog
Valamennyi ember szívében mélyen gyökerezik vágy az igazságra, az értelemre, a másokkal és Istennel való szeretetközösségre. Ez a törekvés lényünk mélyéből fakad. Ezért a vallásszabadsághoz való jog nem fakultatív, hanem alapvető. Az emberi személy méltóságában gyökerezik, akit Isten saját képmására teremtett, és felruházott ésszel és szabad akarattal. A vallásszabadság lehetővé teszi az egyéneknek és a közösségeknek, hogy keressék az igazságot, szabadon megéljék és nyíltan tanúskodjanak róla. Ezért tehát minden igazságos társadalom alapköve, mivel azt az erkölcsi teret védelmezi, amelyben a lelkiismeret formálható és gyakorolható.
Etikai és spirituális kötelékek
XIV. Leó pápa a gondolatot folytatva, aláhúzta: a vallásszabadság ezért nem pusztán jog vagy kiváltság, amit a kormányok engedélyeznek, hanem olyan alapvető feltétel, ami lehetővé teszi a hiteles kiengesztelődést. Amikor pedig megtagadják ezt a szabadságot, az emberi személyt megfosztják attól a képességétől, hogy szabadon válaszoljon az igazság keresésére. Ennek következményeként lassan szétforgácsolódnak azok az etikai és spirituális kötelékek, amelyek megtartják a közösségeket. A bizalom átadja a helyét a félelemnek, a gyanú a párbeszéd helyébe lép, az elnyomás erőszakot szül. Ahogy Ferenc pápa megállapította: „Semmilyen béke nem lehetséges ott, ahol nincs vallásszabadság, ahol nincs gondolati vagy szólásszabadság és ahol nem tartják tiszteletben mások véleményét”.
1947 óta segítik a szenvedő egyházakat
Ezért a katolikus egyház mindig is védelmezte minden ember vallásszabadságát. A II. vatikáni zsinat Dignitatis humanae – k. nyilatkozata kimondta, hogy ezt a jogot el kell ismerni valamennyi nemzet jogi és intézményi életében. A vallásszabadság védelme tehát nem maradhat elvont, hanem meg kell élni, óvni és előmozdítani az egyének és a közösségek mindennapi életében. Ez a meggyőződés hívta életre a Szükséget Szenvedő Egyház segélyszervet 1947-ben, válaszolva a háború által hagyott óriási szenvedésre. Küldetése kezdettől fogva a megbocsátás és a kiengesztelődés előmozdítása volt, illetve az, hogy segítsen és felemelje szavát ott, ahol az egyház támogatásra szorul, fenyegetik, vagy szenved. Több, mint 25 éve hathatós érzékenyítő eszköz a jelentés, amelyet a vallásszabadság világszintű helyzetéről kiadnak. Ez a dokumentáció sokkal több, mint információ: tanúságot tesz, felszólal azok nevében, akik nem tudják hallatni a hangjukat, és fölfedi azt a szenvedést, amelyet sokan rejtve átélnek.
Afrika, Peru: missziók
Leó pápa ezután arról szólt, hogy a segélyszerv miként járul hozzá az egyház missziójához szerte a világban: eljutva az elszigetelt, peremre szorított, vagy elnyomástól szenvedő közösségekhez is. Ahol újjáépítenek egy kápolnát, támogatnak egy szerzetesnőt, rádióállomást vagy járművet biztosítanak, megerősítik az egyház életét, és ezzel együtt a társadalom spirituális és erkölcsi szövetét. Sok perui missziót is segítettek, többek között a Chichlayo-i egyházmegyében is, ahol XIV. Leó pápa is szolgált. Támogatásuk kiterjed a keresztényekre is, a legapróbb és sebezhető kisebbségekre, hogy békességteremtők (vö. Mt 5,9) lehessenek szülőföldjükön. A Közép-afrikai Köztársaságban, Burkina Fasoban, Mozambikban segítségük révén a helyi egyház a társadalmi összhang és a testvériség élő jelévé válik, megmutatva szomszédaiknak, hogy lehetséges egy másik világ.
Ne fáradjanak el a jó cselekvésében
A Szentatya köszönetet mondott a Szükséget Szenvedő Egyház segélyszerv valamennyi tagjának ezért a szolidáris munkáért. Arra biztatta őket, hogy ne fáradjanak el a jó cselekvésében (vö. Gal 6,9), mert szolgálatuk sok ember életében gyümölcsöt hoz, és dicsőíti Atyánkat a mennyekben. Az audiencia végén a pápa a Szentlélek vigaszáért fohászkodott a szervezet tagjai és mindazok számára, akiket segítenek. Szűz Mária, a Remény Anyja legyen mindig mellettük és a szenvedők mellett. Mély szeretettel adom rátok apostoli áldásomat, a Jézus Krisztus Urunkban való kegyelem és béke zálogaként.
