Leó pápa homíliája: A Sant’Anselmo legyen a bencés világ nagy testének dobogó szíve!

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán     

A Sant’Anselmo szolgálja a bencések jelenlétének megerősítését az Egyházban és a világban

„Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat” – idézte beszéde kezdetén Jézus szavait Leó pápa – miközben megemlékezünk e templom felszentelésének 125. évfordulójáról, amelyet XIII. Leó pápa erősen kívánt és aki támogatta annak megépítését. Az volt a szándéka, hogy ez az épület, a hozzá kapcsolódó Nemzetközi Kollégium épületével együtt szolgálja a bencések jelenlétének megerősítését az Egyházban és a világban, a Bencés Konföderáción belüli egyre nagyobb egység révén. Ezért vezették be a prímás apáti tisztséget is. XIII. Leó pápa meg volt győződve arról, hogy Szent Benedek ősi rendje nagy szolgálatot tehet Isten egész népe javára az 1900-as századforduló kihívásaival szemben – tanította Leó pápa.

Helyezzük Krisztust életünk és küldetésünk középpontjába!

A szerzetesség ugyanis kezdeteitől fogva „határmenti” valóság volt, amely arra ösztönözte a tagjait, hogy az ima, a munka és a szeretet központjait hozzák létre az elrejtett és elérhetetlen helyeken, miközben sivár területeket műveltek meg kemény munkával és az ott felépített monostorok egyre inkább a felvirágzás, a béke, a vendégszeretet és az egység helyeivé váltak. Mai korunk is kihívásokkal néz szembe – folytatta a pápa. A mostani gyors változások korábban soha nem látott kérdéseket vetnek fel. Ez a mai ünnep arra emlékeztet minket, hogy Péter apostol és Benedek példája nyomán mi is csak úgy tudunk válaszolni a kihívásokra, ha Krisztust helyezzük életünk és küldetésünk középpontjába, a Megváltóba vetett tevékeny hit és az elkötelező ima erejével. Ez a küldetés itt sokféle módon valósul meg: először is a liturgiában, majd a Lectio divina-ban, a kutatásban, a lelkigondozásban, a világ minden tájáról érkező szerzetesek bevonásával, valamint a legkülönbözőbb hátterű és helyzetű papok, szerzetesek és világiak iránti nyitottsággal. A bencés monostornak, az Athenaeumnak, a Liturgikus Intézetnek és az Egyházzal kapcsolatos lelkipásztori tevékenységeknek Szent Benedek tanításaival összhangban egyre nagyobb szinergiában kell fejlődnie, mint „az Úr szolgálatának hiteles iskolája” – ahogy Szent Benedek írja Regulájában.

A bencés világ nagy teste dobogó szívévé kell válnia

Ezért Leó pápa úgy gondol erre az egész épületegyüttesre, mint amelynek a bencés világ nagy teste dobogó szívévé kell válnia, amelynek középpontjában Szent Benedek tanítása szerint az Egyház áll. A Szent Anzelm egyetem legyen az a hely, ahonnan minden elindul, és ahová minden visszatér, hogy igazolást, megerősítést és elmélyülést találjon Isten előtt, ahogyan Szent II. János Pál ajánlotta a centenáriumi ünnepségek során Szent Anzelm gondolatával: „Az isteni misztériumok ismerete nem annyira az emberi zsenialitás vívmánya, hanem inkább Isten ajándéka, amelyet ő az alázatosoknak és a hívőknek ad”. Leó pápa reméli, hogy ez egyúttal egy prófétai üzenet is, amelyet az Egyetem az Egyháznak és a világnak ad a kapott közös küldetés beteljesüléséként, hogy „Isten magának szerzett népe legyünk, hogy hirdessük annak csodálatos tetteit, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el minket” (vö. 1 Pét 2,9).A felszentelés az épületet találkozási hellyé teszi a tér és az idő, a véges és a végtelen, az ember és Isten között, nyitott kapuvá az örökkévalóság felé, amelyben a lélek választ talál a „pillanat körülményei és a tágabb horizont közötti feszültségre, amely megnyit minket a jövő felé, mint a minket vonzó végső ok felé” – ahogy Ferenc pápa tanította az „Evangelii gaudium” apostoli buzdításában. Ez a mi életünk és minden ember nő életének tapasztalata ezen a világon, miközben azt a végső és alapvető választ keressük, amelyet nem a test és nem a vér tár fel, hanem csak a mi mennyei Atyánk, mert végső soron „Jézus Krisztusra, az élő Isten Fiára” van szükségünk. Arra kaptunk hivatást, hogy Őt keressük és Őhozzá vigyük mindazokat, akikkel találkozunk, legyünk hálásak az ajándékokért, amelyeket ránk árasztott, és mindenekelőtt a szeretetért, amellyel megelőzött minket (vö. Róm 5,6). Ezáltal ez a templom egyre inkább az öröm helyévé válik, ahol megtapasztaljuk annak szépségét, hogy megosztjuk másokkal azt, amit mi is ingyen kaptunk – zárta homíliáját Leó pápa a Szent Anzelm templom felszentelésének 125. évfordulóján bemutatott szentmisén. 

Az alapítás történetéről

Első alkalommal lépte át tehát pápa a Szent Anzelm temploma küszöbét, hogy megünnepelje annak évfordulóját, valójában azt a kívánságot, amelyet XIII. Leó soha nem tudott teljesíteni korának nehéz politikai viszonyai közt. 1900. november 11-én szentelték fel az új templomot a híres középkori bencés szerzetes, Szent Anzelm tiszteletére, és noha a templomépítést XIII. Leó pápa maga kezdeményezte és elő is teremtette a hozzá szükséges anyagi forrásokat, nem hagyhatta el a Vatikán területét. XIII. Leó korábban három bencés intézményt hozott létre az Aventinuson emelt új épületegyüttesben: újra megnyitotta az ősi Sant’Anselmo kollégiumot, megalapította a Sant’Anselmo Pápai Athenaeumot, és létrehozta a Bencés Konföderációt, annak székhelyével együtt. A Szent Anzelm templom rangját jelzi, hogy Hamvazószerdán hagyományosan innét indul a pápai asszisztencia, hogy aztán a közeli Szent Szabina bazilikában megtartsák Nagyböjt nyitó szentmiséjét.