Leó pápa búcsút vett Libanontól: A fegyverek ölnek, a párbeszéd épít. Válasszuk a béke útját!
Gedő Ágnes – Vatikán
Erősek, mint a cédrusok – így jellemezte Leó pápa a libanoni népet, mely a találkozást kedveli, nem pedig az elszigeteltséget. Reméljük, hogy a testvériség és a békevágy szellemébe bevonhatjuk az egész Közel-Keletet, azokat is, akiket ma ellenségnek tartanak. A pápa hálás az együtt töltött napokért, és azért, hogy valóra válthatta szeretett elődje, Ferenc pápa vágyát, aki nagyon szeretett volna elmenni Libanonba. Valójában ő velünk van és együtt halad velünk az evangélium többi tanújával, akik várnak minket Isten örök ölelésében. Mi vagyunk az örökösei mindannak, amiben hittek, a hitnek, a reménynek és a szeretetnek, ami lelkesítette őket.
A libanoni látogatás állomásai
XIV. Leó pápa ezután sorra vette libanoni látogatásának állomásait. A libanoni nép nagy tisztelettel veszi körül a Boldogságos Szűz Máriát, aki nagyon kedves mind a keresztényeknek, mind a muzulmánoknak - mondta a Szentatya, majd így folytatta: Imádkoztam Szent Charbel sírjánál. Megéreztem ennek az országnak a mély spirituális gyökereit. Mennyi életerő árad történelmetekből, ami támaszt nyújthat a jövő felé tartó nehéz úton! Megérintette a szívemet a bejrúti kikötőben tett rövid látogatás, ahol a robbanás nemcsak egy helyet pusztított el, hanem sok életet. Imádkoztam minden áldozatért, és magammal viszem sok család, egy egész ország fájdalmát, az igazság és igazságosság iránti szomját”.
Válasszuk a béke útját!
A Szentatyának néhány nap alatt alkalma nyílt sok emberrel találkozni és kezet szorítani velük, ebből a fizikai és benső találkozásból a remény energiája áradt felé. Erősek vagytok, mint a cédrusok, gyümölcsökkel teliek, mint az olajfák – fordult vendéglátóihoz a pápa, aki üdvözölte mindazokat, akiket látogatása során nem kereshetett föl. Tripolit és az ország északi részét, Bekaat és a déli régiót, melyet konfliktus és bizonytalanság sújt. Valamennyiüket öleléséről biztosítva békét kívánt nekik. Szívből jövő felhívást intézett hozzájuk azért, hogy szűnjenek meg a támadások és az ellenségeskedés. Senki ne higgye többé, hogy a fegyveres harc jót hozhat! A fegyverek ölnek; a tárgyalás, a közvetítés és a párbeszéd épít. Válasszuk valamennyien a béke útját, ne csupán mint célkitűzést! Emlékezzünk arra, amit Szent II. János Pál mondott: „Libanon több, mint egy ország: egy üzenet!” Tanuljunk meg együtt dolgozni és együtt remélni, hogy így legyen. Isten áldja meg a libanoniakat, a Közel-Keletet és az egész emberiséget! Köszönöm és viszontlátásra – búcsúzott arab nyelven a cédrusok földjétől XIV. Leó pápa.
