Leó pápa az ökumenikus és vallásközi találkozón Bejrútban: legyetek a béke építői
Somogyi Viktória – Vatikán
A pápát a bejrúti Mártírok terén felállított sátor bejáratánál a szír katolikus pátriárka, a maronita pátriárka, a szunnita főimám és a síita képviselő fogadta. A tér 1931-ben kapott neve és a közepén álló szobor azoknak a hazafiaknak állít emléket, akiket az első világháború alatt a törökök elleni felkelés során itt akasztottak fel. A szobor még mindig viseli a libanoni háború (1975-1990) golyónyomait. Az emlékmű Marino Mazzacurati olasz szobrászművész alkotása, és 1960-ban avatták fel. 2019 végén a Mártírok tere a kormányellenes tüntetések egyik fő gócpontjává vált.
A szír katolikus pátriárka köszöntő szavait követően felolvastak egy részletet az Evangéliumból, majd a Koránból. A tanúságtételt követően a vallási vezetők emelkedtek szóra, majd Leó pápa fordult beszéddel a jelenlevőkhöz. A találkozó végén közösen elültettek egy olajfát.
Az Ószövetség prófétái Libanon magas cédrusaiban az igaz lélek jelképeit látták
A Szentatya beszéde elején meghatódottan és hálásan fejezte ki örömét, hogy Libanon áldott földjén állhat a vallási vezetők körében. Ez egy olyan föld, amelyet felmagasztaltak az Ószövetség prófétái, akik magas cédrusaiban az igaz lélek jelképeit látták, amely az ég éber tekintete alatt fejlődik; egy olyan föld, ahol a Logosz visszhangja soha nem hallgatott el, hanem évszázadról évszázadra hívja azokat, akik meg szeretnék nyitni szívüket az élő Isten előtt – hangsúlyozta a pápa.
Szívből jövő ima a béke isteni ajándékáért
Felidézte, hogy 2012-ben XVI. Benedek pápa Bejrútban írta alá szinódus utáni Ecclesia in Medio Oriente (A közel-keleti egyház) kezdetű apostoli buzdítását. Ebben Benedek pápa hangsúlyozta, hogy „az Egyházat egyetemes küldetése arra hívja, hogy párbeszédet folytasson más vallások követőivel. A Közel-Keleten ez a párbeszéd a keresztények, zsidók és muzulmánok közötti mély lelki és történelmi kapcsolatokra épül. Ez egy olyan párbeszéd, amelyet nem politikai vagy társadalmi érdekek, hanem a hitben gyökerező mély teológiai igazságok vezérelnek” (19. pont). Kedves barátaim – folytatta beszédét a pápa – jelenlétetek ma itt, ezen a figyelemre méltó helyen, ahol minaretek és harangtornyok állnak egymás mellett, mégis mindkettő az ég felé nyúlik, tanúskodik e Föld kitartó hitéről és népének az egy Isten iránti rendíthetetlen odaadásáról. Itt, ezen a szeretett földön olvadjon össze minden harangszó, minden imára hívás egyetlen, szárnyaló himnusszá – nemcsak a menny és föld irgalmas Teremtőjének dicsőítésére, hanem egy szívből jövő imára is a béke isteni ajándékáért – fohászkodott a Szentatya.
Az egység, a kiengesztelődés és a béke lehetséges
Sok éven át, és különösen az utóbbi időben, a világ tekintete a Közel-Keletre, az ábrahámi vallások bölcsőjére szegeződik, figyelve a fáradságos utat és a béke értékes ajándékának szüntelen keresését. Az emberiség időnként félelemmel és csüggedéssel tekint a Közel-Keletre az ilyen összetett és régóta fennálló konfliktusok láttán. Mégis, e küzdelmek közepette reményre és bátorításra találhatunk, ha arra összpontosítunk, ami egyesít minket: a közös emberségünkre és a szeretet és irgalom Istenébe vetett hitünkre. Egy olyan korban, amikor az együttélés távoli álomnak tűnhet, Libanon népe, miközben elfogad különböző vallásokat, erőteljes emlékeztetőként áll itt arra, hogy nem a félelemé, a bizalmatlanságé és az előítéleté az utolsó szó, és hogy az egység, a kiengesztelődés és a béke lehetséges. Ez egy olyan küldetés, amely változatlan maradt e szeretett föld történelme során: tanúságot tenni arról az örök igazságról, hogy a keresztények, a muzulmánok, a drúzok és számtalan más nép együtt élhet, és a tisztelet és párbeszéd által egyesült országot építhet – mutatott rá XIV. Leó.
Meg kell erősítenie minden ember egyenlő méltóságát
Utalt rá, hogy hatvan évvel ezelőtt a II. Vatikáni Zsinat a Nostra Aetate kezdetű nyilatkozatának kihirdetésével új távlatot nyitott a katolikusok és a különböző vallású emberek közötti találkozás és kölcsönös tisztelet előtt, hangsúlyozva, hogy az igazi párbeszéd és együttműködés a szeretetben gyökerezik – a béke, az igazságosság és a kiengesztelődés egyetlen alapjában. Ennek az isteni szeretet által ösztönzött párbeszédnek minden jóakaratú embert fel kell ölelnie, és el kell utasítania az előítéleteket, a diszkriminációt és az üldöztetést, továbbá meg kell erősítenie minden ember egyenlő méltóságát – nyomatékosította a pápa.
Ezután felidézett egy evangéliumi részletet. Bár Jézus nyilvános szolgálata főként Galileában és Júdeában zajlott, az evangéliumok olyan epizódokról is beszámolnak, amikor a Dekapolisz vidékén járt – nevezetesen Tírusz és Szidon környékén –, ahol találkozott a szír-föníciai asszonnyal, akinek rendíthetetlen hite arra indította, hogy meggyógyítsa lányát (vö. Mk 7,24-30). Itt maga a föld többé válik, mint Jézus és egy könyörgő anya találkozásának puszta helyszíne; olyan hellyé válik, ahol az alázat, a bizalom és a kitartás legyőz minden akadályt, és találkozik Isten határtalan szeretetével, amely minden emberi szívet átölel. Valójában ez „maga a vallásközi párbeszéd lényege: Isten jelenlétének felfedezése minden korláton túl, és meghívás arra, hogy tisztelettel és alázattal együtt keressük őt” (általános kihallgatás, katekézis a Nostra Aetate zsinati nyilatkozat hatvanadik évfordulója alkalmából, 2025. október 29).
Az olajfa is LIbanon örökségének sarokköve
Ha Libanon fenséges cédrusairól híres, az olajfa is örökségének sarokköve. Az olajfa nemcsak ezt a teret díszíti, ahol ma összegyűlünk, hanem a kereszténység, a judaizmus és az iszlám szent szövegeiben is tisztelik, a kiengesztelődés és a béke időtlen szimbólumaként szolgál – állapította meg a pápa. Hosszú élettartama és figyelemre méltó képessége, hogy még a legzordabb körülmények között is fejlődik, a kitartást és a reményt szimbolizálja, tükrözve a békés együttélés ápolásához szükséges rendíthetetlen elkötelezettséget. Ebből a fából gyógyító olaj származik – balzsam a fizikai és lelki sebekre –, Isten határtalan együttérzését testesítve meg mindazok iránt, akik szenvednek. Olaja világosságot is nyújt, emlékeztetve arra a hívásra, hogy a hit, a szeretet és az alázat által világosítsuk meg szívünket – hangsúlyozta Leó pápa.
Megvilágítani az igazságosság és a megbékélés útját mindenki számára
Ahogy a cédrusok és olajfák gyökerei mélyre hatolnak és szélesre terjednek a földön, úgy a libanoni nép is szétszóródott a világban, mégis összeköti őket hazátok kitartó ereje és időtlen öröksége. Jelenlétetek itt és szerte a világon gazdagítja a világot több évezredes örökségetekkel, ami egyben hivatást is jelent – hívta fel a figyelmet a Szentatya. Egy egyre inkább összekapcsolódó világban arra kaptatok meghivatást, hogy a béke építői legyetek: szálljatok szembe az intoleranciával, győzzétek le az erőszakot és száműzzétek a kirekesztést, megvilágítva az igazságosság és a megbékélés útját mindenki számára, hitetek tanúságtétele által.
A harisszai Szűz Mária-szobor
Beszéde végén Leó pápa emlékeztetett arra, hogy minden év március 25-én, a nemzeti ünnepen összegyűlnek, hogy tiszteletüket fejezzék ki Mária, a Libanoni Szűzanya előtt, akit a harissai kegyhelyen tisztelnek. A kinyújtott karú Szűzanya lenyűgöző szobra díszíti a szentélyt, aki átöleli az egész libanoni népet. Szűz Mária, Jézus anyjának és a Béke Királynőjének ez a szerető és anyai ölelése vezessen mindannyiótokat, hogy a hazátokban, szerte a Közel-Keleten és az egész világon a megbékélés és a békés együttélés ajándéka áradjon szét, „mint a Libanonból fakadó patakok” (vö. Énekek Éneke 4,15), reményt és egységet hozva mindenkinek – zárta beszédét XIV. Leó Bejrútban a hétfő délutáni ökumenikus és vallásközi találkozón.
