Leó pápa a libanoni egyháziakhoz: Hűség és szolidaritás horgonyával legyünk Krisztus jó illata
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A harissai Mária-kegyhely az egész libanoni nép egységének jelképe
Leó pápa francia nyelven szólt a hatalmas templomot megtöltő egyházi személyekhez, akikhez örömmel érkezett zarándokútja mottójával: „Boldogok a békességszerzők”. A libanoni egyház, mely egységes a sokféle arcában, ennek a mottónak az ikonja, ahogyan Szent II. János Pál pápa, aki annyira szerette a libanoni népet, megállapította: „A mai Libanonban” – mondta 1984 májusában – „ti vagytok a remény felelősei”, majd hozzátette: „Bárhol is éltek és dolgoztok, teremtsetek mindig testvéri légkört”. Naivitás nélkül bízzatok egymásban és legyetek kreatívak, hogy a megbocsátás és az irgalmasság újjáteremtő ereje diadalmaskodjon”. Ennek a kitartó erőnek a gyökerét az a csendes barlang jelképezi, ahol Szent Charbel imádkozott Isten Anyja képe előtt, illetve ez a harissai kegyhely, amely az egész libanoni nép egységének jelképe. Együtt állunk Máriával Jézus keresztjénél (vö. Jn 19,25) és így az imánk, mint egy láthatatlan híd, amely összekapcsolja a szíveket, erőt ad a reményhez és a munkához, még akkor is, amikor fegyverropogás dübörög körülöttünk, melyek a mindennapi életkörülményeket veszélyeztetik.
Ha békét akarunk építeni, vessünk horgonyt a mennyben!
A pápalátogatás „logójának” egyik szimbóluma a horgony, amit Ferenc pápa gyakran emlegetett a hit jeleként és amely lehetővé teszi számunkra, hogy „mindig előre haladjunk, még a legsötétebb pillanatokban is, egészen a mennyországig”. Azt mondta: „Hitünk a horgony a mennyben. Életünk a mennyben van lehorgonyozva. Mit is kell tennünk? Kapaszkodjunk a horgony kötelébe és így előre-haladunk, bízva abban, hogy megérkezünk a mennybe”. Ha békét akarunk építeni, vessünk horgonyt a mennyben – folytatta Leó pápa – és eltökélten tartsunk afelé, félelem nélkül, hogy elveszíthetjük azt, ami elmúlik! Ezekből a cédrushoz hasonló mély és erős gyökerekből gyarapodik a szeretet és Isten segítségével konkrét és tartós szolidaritási művek születnek. Leó pápa a találkozó során tanúságot tevő Youhanna atya példáját emelte ki, aki egy olyan kis faluban lelkipásztor, ahol a rendkívüli szükség és a bombázás veszélye ellenére, keresztények és muszlimok, libanoniak és a határon túlról érkező menekültek békésen élnek egymás mellett és segítik egymást.
Ünnepeljük meg a szeretet győzelmét a gyűlölet felett!
Elgondolkodtató, amit arról a szíriai pénzérméről mondott, amit alamizsnazsákokba rejtettek a libanoniak számára. Ez a fontos gesztus arra emlékeztet minket, hogy a szeretetben mindenkinek van mit adnia és kapnia és ez a kölcsönös adakozás mindenkit gazdagít és közelebb visz Istenhez. XVI. Benedek pápa 2012-es libanoni látogatása során a szeretet egyesítő erejéről szólt a megpróbáltatások idején: „Éppen most kell megünnepelnünk a szeretet győzelmét a gyűlölet felett, a megbocsátásét a bosszú felett, a szolgálatét az uralom felett, az alázatét a büszkeség felett, az egységét a megosztottság felett, tudva, hogyan alakítsuk át szenvedéseinket az Isten iránti szeretet és a felebarátaink iránti irgalmasság kiáltásává”. Csak így kerülhetjük el az igazságtalanság és a bántalmazás elnyomását, még akkor is, amikor egyének és szervezetek elárulnak minket, gátlástalanul kihasználva azok kétségbeesését, akiknek nincs más választásuk. Leó pápa a jelen valóság zord körülményei közt élő fiatalokra is gondolt, hogy bátorítást kapjanak, az egyházi szervezetek értékeljék innovatív kezdeményezéseiket, és hogy még egy fájdalmas kudarcokkal teli világ romjai között is konkrét és életképes lehetőséget kapjanak a jövőbeli újjászületésre és gyarapodásra.
Soha többé senkinek se kelljen elmenekülnie a hazájából!
Leó pápa visszautalt Loren tanúságtételére, mely a migránsok megsegítése iránti elkötelezettségéről szólt. Maga is migránsként régóta elkötelezetten támogatta azokat, akik nem saját választásukból, hanem szükségből kényszerültek mindent otthon hagyni, hogy idegenben keressenek jövőt és megélhetést. A tanúságtételek megmutatják a háborúk borzalmait, melyek sok ártatlan ember életébe kerülnek. Ferenc pápa gyakran intett arra, hogy az ilyen tragédiákkal szemben nem maradhatunk közömbösek és hogy fájdalmuk kihívást jelentenek számunkra is. Bátorságuk Isten világosságáról szól nekünk, továbbá megélt szenvedéseik arra indítanak minket, hogy elkötelezzük magunkat amellett, hogy soha többé senkinek se kelljen elmenekülnie a hazájából, de akik kopogtatnak közösségeink ajtaján, azok érezzék a befogadást: „Isten hozott minálunk!”.
Az értelem nevelése mindig kapcsolódjék össze a szív nevelésével!
Dima nővér tanúságtétele a hűségről szólt, aki az erőszakkal szembesülve úgy döntött, hogy nem hagyja el a tábort, hanem nyitva tartja az iskolát, ahová befogadják a menekülteket és ahol oktatási központot működtetnek. Itt az emberek megtanulják és megtanítják, hogyan kell megosztani a „kenyeret, a félelmet és a reményt”, hogyan kell szeretni a gyűlölet közepette, hogyan kell szolgálni még fáradtan is. Az oktatás kapcsán Leó pápa elismerően szólt a libanoni egyházról, mely mindig is nagy jelentőséget tulajdonított az oktatásnak. Kérte, hogy folytassák ezt a dicséretes munkát, főként a rászorulók iránt, annak jeleként, hogy az értelem nevelése mindig összekapcsolódik a szív nevelésével.
Életünkkel váljunk Krisztus illatává!
Charbel atya a börtöntapasztalatairól szólva mondta, hogy ahol a világ csak falakat és bűnöket lát, ott az új reménytől éltetett foglyok szemében mégis meg lehet látni az Atya gyengédségét. Valóban így is van, mert Jézus arca tükröződik a szenvedők arcán. Hamarosan megtesszük mi is azt a szimbolikus gesztust, hogy Arany Rózsát ajándékozunk ennek a kegyhelynek. Ez az ősi gesztus azt jelenti, hogy mi az életünkkel váljunk Krisztus illatává. Ennek jelei a libanoni terített asztalokról áradó illatok, melyek hol az illatok sokszínűségével, máskor pedig azok egységével ragadnak meg minket. Ilyen Krisztus illata! De már nem egy drága termék, amit csak kevesek engedhetnek meg maguknak, hanem ez az illat a bőség asztaláról árad, amiből mindenki részesedhet. Legyen ilyen ennek a szertartásnak a lelkülete, de amire nap mint nap törekszünk, hogy szeretetben egyesülve éljünk – zárta beszédét Leó pápa, melyet a Harisszai Libanoni Miasszonyunk kegyhely templomában mondott a libanoni katolikus egyház püspökeinek, papjainak, férfi és női szerzeteseinek és a lelkipásztori munkatársaknak.
