Leó pápa az olasz diplomácia jubileumán: A remény az akarat neve, mely a jóra, igazra irányul
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A remény erősít a kölcsönös megértésben még a nehézségek és feszültségek közepette
Leó pápa örömmel üdvözölte az olasz diplomáciának a Szent Kapun áthaladó zarándoklatát, mely gazdagítja a találkozást és lehetővé teszi a szívükben hordozott reményt, amelyről tanúságot szeretnénk tenni másoknak. A remény az akarat erényeként határozottan törekszik a jó és az igazságosság felé, amelynek hiányát érzi. A diplomáciában csak azok keresik és támogatják a párbeszédet a felek között, akik igazán remélnek, bízva a kölcsönös megértésben még a nehézségek és feszültségek közepette is. Mivel reméljük, hogy megértjük egymást, elkötelezzük magunkat amellett, hogy a legjobb módokat és szavakat keressük a megállapodás eléréséhez.
Érdemi tárgyalások szívbeli közelségével a megegyezések felé
Leó pápa aláhúzta, hogy az érdemi tárgyalásokat követő szerződések olasz neve – accordo – valójában a szívbeli közelségére – ad cor – utal, mely kifejezi a gesztusok, például az aláírás vagy a kézfogás őszinteségét. Éppen ez különbözteti meg a hiteles diplomáciai küldetést a személyes haszonra irányuló számítgatásoktól. Leó pápa Jézus példáját említette, akinek a megbékélésről és a békéről szóló tanúságtétele reményként ragyog minden nép számára. Az Atya nevében a Fiú a Szentlélek erejével szól, megvalósítva Isten párbeszédét az emberiséggel. Ezért az Isten képére teremtett ember a párbeszédben, a hallgatásban és a beszédben tapasztalja meg létezése alapvető kapcsolatait.
Az emberi személy akkor becsületes, ha „tartja a szavát”, ha őszinte és állhatatos
Nem véletlen, hogy a saját nyelvünket anyanyelvünknek nevezzük, amely kifejezi hazánk, pátriánk kultúráját, és egyetlen családdá egyesíti népünket. Minden nemzet a saját nyelvén fejezi ki a világról alkotott sajátos felfogását, annak legmagasabb értékeit és leghétköznapibb szokásait. A szavak a közös örökség, amelyen keresztül virágoznak a társadalom gyökerei, amelyben élünk. Egy többnemzetiségű környezetben ezért elengedhetetlen a párbeszéd előmozdítása, a kölcsönös és interkulturális megértés előmozdítása a befogadás, az integráció és a testvériség jeleként. Nemzetközi szinten ugyanez a stílus gyümölcsöző lehet az együttműködésben és a békében, feltéve, hogy kitartunk saját beszédmódunk ápolásában. Egy személy akkor becsületes, ha „tartja a szavát”, ha őszinte és állhatatos, vagyis a hűség jeleként nem hátrál meg. Hasonlóképpen következetes az ember, ha teszi, amit mond, ha a szavának jó záloga van. A keresztény mindig az Ige embere: az Ige, amelyet Istentől hall és amire imádságban válaszol. Ezért rajzolták a megkeresztelkedésünkkor a fülünkre a kereszt jelét, mondván: „Effata”, ami azt jelenti: „Nyílj meg!”. A Jézus gyógyítására emlékeztető gesztuson keresztül fogadjuk be az első szeretetteljes szavakat és azokat a nélkülözhetetlen kulturális elemeket, amelyek fenntartják életünket, a családban és a társadalomban.
A beszéd és a közbeszéd nyelvezetét is nevelni kell, mégpedig a meghallgatás és a párbeszéd iskolájában
Ahogy az érzékeket és a testet, úgy a nyelvezetet is nevelni kell, mégpedig a meghallgatás és a párbeszéd iskolájában. Hiteles kereszténynek és becsületes állampolgárnak lenni azt jelenti, hogy olyan szókincset osztunk meg, amely képes a dolgokat úgy elmondani, ahogy vannak, kettősség nélkül. Ezért a politikusok elkötelezettsége, hogy mindig ápolják a párbeszédet és mindig újítsák meg azt, valahányszor félbeszakad. A konfliktusok sújtotta mai nemzetközi helyzetben emlékezzünk arra – kérte a pápa –, hogy a párbeszéd ellentéte nem a hallgatás, hanem a sértődés. Míg a hallgatás valójában megnyit minket a meghallgatásra, és üdvözli az előttünk állók hangját, a sértődés verbális agresszió, hazugságokkal, propagandával és képmutatással felfegyverzett szavak háborúja. Kötelezzük el magunkat reménnyel a lefegyverző kiáltványok és beszédek mellett, ügyelve nemcsak szépségükre és pontosságukra, hanem mindenekelőtt őszinteségükre és körültekintésükre. Aki tudja, mit mondjon, annak nincs szüksége sok szóra, csak az éppen megfelelő szavakra. Gyakoroljuk tehát a jó-szolgálatú szavak megosztását, a megértést építő szavak kiválasztását, a sértések helyrehozását és a sértések megbocsátását célzó szavakkal való tanúságtételt. Aki belefárad a párbeszédbe, belefárad a béke reményébe.
„A béke az a kötelesség, amely egyesíti az emberiséget az igazságosság közös keresésében”
Végül Szent VI. Pál hatvan évvel ezelőtt az Egyesült Nemzetek Közgyűlésén mondott: Az embereket olyan szövetség egyesíti, amit „egy esküvel pecsételnek meg és aminek meg kell változtatnia a világ jövőjét, de ebben a szövetségben nincs többé háború, nincs többé háború! A béke, a béke kell, hogy vezesse a népek és az egész emberiség sorsát!”. Igen, a béke az a kötelesség, amely egyesíti az emberiséget az igazságosság közös keresésében. A béke az a szándék, amely karácsony éjszakájától Krisztus egész életét végig kíséri halálának és feltámadásának húsvétjáig. A béke a végső és örök jó, amelyet mindannyiunk számára remélünk – zárta beszédét Leó pápa az olasz diplomácia jubileumának 3400 képviselőjéhez.
