A pápa Regina Coeli-imája: Urunk mennybemenetele a mennyei dicsőség felé vonz minket is

Urunk mennybemenetele nem eltávolodás, nem egy távoli esemény, hanem egy élő kapcsolat, amely már földi életünkben kitágítja látókörünket és Isten szívéhez közelít bennünket - tanította XIV. Leó pápa vasárnap délben, a Regina Coeli elimádkozása előtt mondott beszédében.

Vertse Márta – Vatikán

A pápa az Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakából köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt mintegy húszezer hívőt, arra buzdítva, hogy növeljük magunkban és körülöttünk azt az isteni életet, amelyet a keresztségben kaptunk, és amely folyamatosan felfelé, az Atyával való teljes közösség felé vonz bennünket, és terjesszük a világban a közösség és a béke értékes gyümölcseit.        

A pápa elmondja beszédét
A pápa elmondja beszédét   (@Vatican Media)

Egyetlen testben kapcsolódunk Jézushoz, mint tagok a fejhez

Ma a világ számos országában ünneplik az Úr mennybemenetelének ünnepét – kezdte beszédét XIV. Leó pápa, majd utalt az Apostolok Cselekedeteiből vett olvasmány szavaira (vö. ApCsel 1,1–11): az a kép, ahogyan Jézus a bibliai szöveg szerint a földről felemelkedve a mennybe száll, azt a benyomást keltheti bennünk, hogy ez a misztérium egy távoli esemény. Valójában azonban nem így van, ugyanis Jézushoz mi egyetlen testben úgy kapcsolódunk, mint a tagok a fejhez, és mennybemenetele minket is magával vonz, Ővele együtt, az Atyával való teljes közösség felé. Szent Ágoston erről így szólt: „Az a tény, hogy a fej előrehalad, a tagok reményét jelenti” (Szent Ágoston 265, 1.2, Urunk mennybemenetele) – idézte a hippói egyházatya tanítását Leó pápa.

Húsvét végső győzelme megsemmisítette a halált

Krisztus egész élete egy felfelé ívelő mozgás, amely emberi mivoltán keresztül az egész világot átöleli és magába foglalja, felemeli és megváltja az embert bűnös állapotából, fényt, bocsánatot és reményt hoz el oda, ahol sötétség, igazságtalanság és kétségbeesés uralkodott, hogy eljusson Húsvét végső győzelméhez, amelyben Isten Fia „halálával megsemmisítette a mi halálunkat, és feltámadásával visszaszerezte életünket” (Húsvéti prefáció, I) – emlékeztetett a Húsvéti prefációra Leó pápa.

A Szent Péter-téren követik a pápa imáját
A Szent Péter-téren követik a pápa imáját   (@Vatican Media)

Urunk mennybemenetele egy élő kapcsolat

Az Úr mennybemenetele tehát nem egy távoli ígéretről szól, hanem egy élő kapcsolatról, amely minket is a mennyei dicsőség felé vonz. Már földi életünkben kitágítja és felfelé irányítja látókörünket és egyre inkább Isten szívének mértékéhez közelíti gondolkodásunkat, érzéseinket és cselekedeteinket – mutatott rá a Szentatya.

,Mi ismerjük ennek a felemelkedő útnak az irányát (vö. Jn 14,1–6). Megtaláljuk Jézusban, életének ajándékában, példáiban és tanításaiban. Látjuk a felemelkedésnek ezt az útját Szűz Máriában és a szentekben is: mindazokban, akiket az Egyház egyetemes példaképként kínál fel nekünk, és azokban is, akiket Ferenc pápa a „mellettünk élőknek”, szomszédjainknak szeretett nevezni (vö. Gaudete et exsultate k. Apostoli buzdítás, 7), akikkel együtt éljük mindennapjainkat, apák, anyák, nagyszülők, minden korú és helyzetű emberek, akik örömmel és elkötelezettséggel őszintén igyekeznek az evangélium szerint élni.

A keresztségben kapott isten élet az Atyához vonz bennünket

Velük együtt, támogatásukkal és imáiknak köszönhetően mi is megtanulhatjuk, hogyan emelkedjünk nap mint nap a Mennyek felé. Leó pápa idézett Szent Pálnak a filippiekhez írt leveléből, amelyben az apostol arra buzdít, hogy „irányuljanak gondolataitok mindarra, ami igaz, ami tiszteletre és becsülésre méltó, ami tiszta, ami szeretetre és dicséretre méltó, ami erényes és magasztos” (Fil 4,8), Isten segítségével valósítsuk meg a gyakorlatban azt, amit „hallottunk és láttunk” (9. v.), növeljük magunkban és körülöttünk azt az isteni életet, amelyet a keresztségben kaptunk, és amely folyamatosan felfelé, az Atyához vonz bennünket, és terjesszük a világban a közösség és a béke értékes gyümölcseit. XIV. Leó pápa beszéde végén Szűz Máriához fohászkodott: segítsen nekünk a Mennyek Királynője, aki minden pillanatban megvilágítja és irányítja utunkat.

18 május 2026, 12:25

A Regina Coeli (vagy Regina Caeli) egyike a négy Mária-antifónának (a másik három az Alma Redemptoris Mater, az Ave Regina Coelorum és a Salve Regina).

XIV. Benedek pápa 1742-ben rendelte el, hogy az Úrangyala helyett imádkozzuk állva a halál feletti győzelem jeléül a húsvéti időben, vagyis Húsvét vasárnaptól kezdve Pünkösd napjáig.

Az Úrangyalához hasonlóan naponta háromszor imádkozzuk: hajnalban, délben és naplementekor, hogy a napot Istennek és Máriának ajánljuk fel.

Ez az ősi antifóna egy kegyes hagyomány szerint a VI. vagy a X. századra nyúlik vissza, míg elterjedésének első írásos dokumentuma egy XIII. század első feléből származó ferences breviárium. Négy rövid verssorból áll, mindegyik Allelujával fejeződik be. Ezzel az imával a hívek Máriához, a Mennyek Királynőjéhez fordulnak, hogy vele együtt örüljenek Krisztus feltámadásának.

Ferenc pápa 2015. április 6-án, éppen a Regina Coeli elimádkozásakor, a Húsvét utáni napon tanácsolta, hogy milyen legyen a szívünk, amikor ezt az imát mondjuk:

„...Máriához fordulunk és arra hívjuk, hogy örvendezzen, mert Az, akit méhében hordozott, ígéretéhez híven feltámadt, és Mária közbenjárására bízzuk magunkat. Valójában a mi örömünk Mária örömének visszatükröződése, mert Ő az, aki megőrizte, és hittel őrzi a Jézussal történt eseményeket. Mondjuk el tehát ezt az imát a gyermekek meghatottságával, akik boldogok, mert Anyjuk boldog”. 

A legutóbbi Úrangyala / Regina Caeli imádságok

Olvasd el mindet >