A pápa Úrangyala-imája: A szeretet elengedéssel, veszteséggel és befogadással jár
.Gedő Ágnes – Vatikán
Az elengedés művészete
Jézus azt mondja: “Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.” (Mt 10,37). Amikor misszióba küldi apostolait, az Úr azt akarja, hogy mentesek legyenek minden kötöttségtől. De mindenkire igaz, hogy a legfontosabb kapcsolatok a Krisztustól kapott szeretet által teljesednek ki. A házasságot is akkor élhetjük meg egészen, ha elhagyjuk szüleink házát. A nevelésben is akkor segítünk gyerekeinknek megvalósítani önmagukat és elérni a boldogságot, ha megtanítjuk őket a saját lábukon állni és meghozni döntéseiket.
Lemondani önmagunkról másokért
Ebben az értelemben a szeretet veszteség is. Ezt nehéz megértenünk, különösen egy olyan világban, ahol veszíteni gyengeségnek tűnik, ahol a megszerzés és birtoklás megszállottjai vagyunk. A szeretet azonban csak az önátadásban hoz gyümölcsöt: ha hajlandóak vagyunk kicsit elveszíteni önmagunkat, hogy helyet szorítsunk a másiknak; ha hajlandóak vagyunk időt szakítani arra, hogy meghallgassuk egy barátunkat; ha lemondanunk egy kicsit a kényelmünkről, hogy osztozzunk valakinek a nehéz helyzetében. Aki csak önmagáért él elveszíti életét – mondja az evangélium, mert nem nyílik meg a szeretet örömének és meddő marad. Ezért Jézus arra szólít, hogy vegyük föl a keresztet: ő fölajánlotta és föláldozta önmagát, hogy mi az ő életében bőven részesedjünk. Ugyanígy, ha az önajándékozás logikáját éljük, képesek leszünk új élettel tölteni meg kapcsolatainkat.
Befogadni, aki Jézus nevében jön
A harmadik feltétele a szeretetnek a befogadás – folytatta az Úrangyala előtt mondott beszédét a pápa. A szeretet konkrét döntésekben és cselekedetekben fejeződik ki, apró, hétköznapi gesztusokon keresztül, mint egy pohár vizet nyújtani a szomjazónak. Jézus, amikor előre küldi tanítványait, azt kéri, hogy útravaló nélkül induljanak, vagyis rászorulók legyenek, mert akkor befogadásra ösztönzik azokat, akikkel majd találkoznak. Így aki befogadja azt, aki Jézus nevében jön, őt fogadja be és a mennyei Atyát, aki küldte őt. Az Úr iránti szeretethez az út mindig a testvérek befogadásán keresztül vezet. Imádkozzunk Szűz Máriához, aki úgy szerette Fiát, hogy el is tudta veszíteni, ő segítsen nekünk, hogy Krisztus szeretetének alázatos és örömteli tanúi legyünk – fohászkodott végül XIV. Leó pápa.
A venezuelai földrengés
Az Úrangyala elimádkozása után a Szentatya szolidaritását fejezte ki a venezuelai földrengés áldozatainak és sérültjeinek. Az Úrhoz imádkozik örök nyugalomért az elhunytaknak, és lelki közelségéről biztosítja a hozzátartozókat, a sebesületeket és mindenkit, akit a tragédia sújtott. Egyben háláját és bátorítását fejezi ki a mentésben és a segítségnyújtásban résztvevőknek.
