Leó pápa: Az írás Istennel foglalkozik és segít az igazság körvonalainak nyomon követésében

Deborah Castellano Lubov / Somogyi Viktória – Vatikán

„Szükségünk van rátok. Szükségünk van a képzelőerőtökre, az elbeszélő kreativitásotokra és az élénk gondolkodásotokra. Szükségünk van ezekre ahhoz, hogy megteremtsük a szabadság és a hitelesség tereit, amelyekben az isteni kegyelem visszhangozhatja a vigasz és a béke ígéretét.” Így bátorította XIV. Leó pápa szerdán a világ számos részéről érkezett írót, akik Rómában gyűltek össze, hogy megünnepeljék a 1926-ban alapított Libreria Editrice Vaticana, a Vatikáni Könyvkiadó alapításának századik évfordulóját. Az írás az emberi kifejezésmód egyik formája, amelyben a stílusok és nyelvek sokfélesége tanítóként és példaképként szolgál.

Az írás az igazság és a kinyilatkoztatás cselekedete

Először is – mondta XIV. Leó – az írás az igazság, a kinyilatkoztatás cselekedete, mert feltárja, hogy kik vagyunk, mit hiszünk és mit remélünk, a világot, amely felé törekszünk, és a jövőt, amelyről álmodunk. „Az igazság keresésében azt érezzük, hogy az igazság árnyalt, feltárul előttünk az Istennel folytatott belső párbeszédünkben és a felebarátainkkal folytatott nyílt és tiszteletteljes párbeszédünkben” – mutatott rá Leó pápa, figyelmeztetve, hogy „soha nem vagyunk az igazság urai; ha valami, akkor az igazság az, ami „legyőz” minket.” A pápa reméli, hogy az írók másokat is arra inspirálnak, hogy vonzódjanak az igazsághoz, mert ők maguk is vonzódnak hozzá.

Az írás az emberség cselekedete

Másodszor, az írás az emberség cselekedete – hangsúlyozta Leó pápa. Megjegyezte, hogy az irodalom az emberi tapasztalat teljes spektrumát felöleli, olyan széles perspektívát nyerve, amely szélesíti emberségünket. „Képzeletbeli empátiát fejlesztünk ki, amely képessé tesz minket arra, hogy azonosuljunk azzal, ahogyan mások látják, megtapasztalják és reagálnak a valóságra” – állapította meg a Szentatya. „Ilyen empátia nélkül nem létezhet szolidaritás, osztozás, együttérzés vagy irgalom.” A pápa kiemelte, hogy amikor történeteket írnak és felépítik szereplőiket, az olvasók azonosulnak velük, megértik nézőpontjukat, érzelmeiket, érzéseiket és hozzáállásukat. A pápa az olvasást „az emberiség nagy gyakorlóterének” nevezte, „amelyet lehetővé tesztek az olvasóitok számára, hogy megtapasztalják, mert bizonyos értelemben az olvasók sok életet 'élnek' a sajátjukon kívül.” Segít abban is, hogy különböző perspektívákat fedezzünk fel, hogy elkerüljük a saját nézeteink abszolútként való kezelését, és hogy mozaikszerűen összerakjuk annak az igazságnak a körvonalait, amely mindig túlmutat rajtunk.

Az írás Istennel foglalkozik

Végül Leó pápa hangsúlyozta, hogy az írás Istennel foglalkozik. „Merész kijelentésnek tűnhet” – ismerte el –, „de számos teológus elmélkedett és írt az írás művészete és a bibliai Isten kinyilatkoztatása közötti harmóniáról. Maga a Kinyilatkoztatás szerkezete adja meg nekünk a felhatalmazást erre.” A Szentatya Timothy Radcliffe bíborost idézte, aki ezt írta: „A keresztények számára semmi emberi nem idegen Krisztustól. Minden kísérlet, amely életünk alapvető kérdéseivel foglalkozik – hogyan szeressünk, hogyan legyünk igazságosak, hogyan legyünk szabadok, hogyan nézzünk szembe a szenvedéssel és a halállal –, segít megérteni Krisztust, aki a legemberibb mind közül.”

Isten nagyon is emberi történetek közepette nyilatkoztatja ki magát

„Amikor emberségünk legmélyébe merülünk, nem vagyunk messze Istentől; mert ott, nagyon is emberi történetek közepette nyilatkoztatja ki magát Isten” – hangsúlyozta Leó pápa. „A Biblia Istene a rabszolgaságból való szabadulásban, egy fiú születésében nyilvánul meg, amikor minden remény elveszettnek tűnt, és irgalmas és hűséges szeretetben”, valamint „eseményeken és találkozásokon, arcokon és történeteken keresztül szólal meg”. „Isten az életünkben munkálkodik azon keresztül, amit teszünk, akik vagyunk, és a sok emberen keresztül, akikkel találkozunk” – emlékeztette a pápa az írókat. A Szentatya elismerte, hogy ezért szeretné megismételni VI. Pál pápa minden művészhez intézett szavait, nevezetesen, hogy „Szükségünk van rátok”. Leó pápa azzal zárta beszédét az írókhoz, hogy megköszönte erőfeszítéseiket a megbékélés, a találkozás és a barátság magvainak elvetéséért.