A pápa levele a Szent Kolumbán napra: Egymás hibáztatása helyett gyakoroljunk könyörületet
Gedő Ágnes - Vatikán
A lombardiai városban július 4-5-én tartották az európai kolumbán közösségek részvételével a 27. nemzetközi találkozót, amelyhez kapcsolódóan különleges eseményeket is szerveztek. Ez a történelmi hagyományokat felidéző találkozó segít megerősíteni a lelki és kulturális kötelékeket, amelyek összekötik a lombard vidéket a kelta kolostorok gyökereivel Szent Kolumbán, Európa nagy apátjának fényes tekintetétől és ihletétől vezérelve, akinek mottója még ma is a remény ígéretét közvetíti nekünk: Élj Krisztusban, ahogy Krisztus él benned!
A pápa levele
XIV. Leó pápa levelet küldött Maurizio Malvestiti Lodi püspöknek, amelyben köszönti a találkozó résztvevőit. Gratulál a kitartásukhoz, amellyel ezt a kezdeményezést évek óta folytatják, egyre több Szent Kolumbánt követő egyházi és polgári közösséget vonnak be Európa-szerte, megismertetve a nagy apát lelki örökségét és aktualitását az európai kultúra számára.
A Szentatya különösen nagyra értékeli a tényt, hogy Szent Kolumbán nevében, és mintegy tőle tanulva nem tartják meg maguknak Isten ajándékait, hanem megosztják azokat mindenkivel, a Kolumbán napokon sok különböző nyelvű és nemzetiségű ember találkozhatott egymással, és együtt fedezhették fel újra a keresztény hagyomány értékeit, hogy válaszoljanak korunk kihívásaira.
A béke és a könyörület
Ezek között kiemelten nagy jelentősége van a béke kihívásának. Ezzel kapcsolatban a pápa arra szólít, hogy tanuljuk meg Szent Kolumbántól a kiengesztelődéshez nélkülözhetetlen hozzáállást, vagyis a bűnbánat magatartását, amellyel Isten elé helyezzük magunkat, alázattal beismerve hibáinkat, személyesen és közösségileg is. Amikor pedig egy konfliktus háborúvá fajul, halált és pusztítást hozva magával tragikus módon, akkor ahelyett, hogy egymást hibáztatnánk, Isten könyörületéért kell fohászkodnunk az irgalmas ítélőbíróhoz. Csak az isteni könyörület képes emberi könyörülettel elárasztani a szívünket, hogy az ellenségek kezet nyújtsanak egymásnak.
Ezekkel a gondolatokkal zárja levelét a pápa, melyeket a szent apát ragyogó alakja ihletett, minden jót kívánva a Lodiban megrendezett Kolumbán napra, ahol nemrég lerótta tiszteletét Cabrini Szent Franciska előtt, majd apostoli áldását adja a találkozó résztvevőire.
Szent Kolumbán, az ír szerzetes
Az 523 és 543 között született ír szerzetes bejárta fél Európát: Szent Kolumbán Angliában, Bretagne-ban, a Rajna völgyében, majd Lombardiában hirdette Isten igéjét. Monostorokat alapított, melyeket szigorú regulával vezetett. Kora kiemelkedő apostolának tartották, aki új lendületet adott a lanyhuló keresztény életnek. Észak-Itáliában, a bobbiói kolostorban halt meg 615-ben. Földi maradványait az ottani székesegyház kriptájában őrzik. Az 1940-es években avatták szentté.
„Ha elveszed az ellenfeleket, nincs többé harc,
harc nélkül pedig nincs győzelmi koszorú.
A harccal együtt jár a bátorság,
a virrasztás, a türelem, a hűség, a bölcsesség és a kitartás.
De ha valakitől elveszed a szabadságát, a méltóságától fosztod meg.”
(Kolumbán levele luxeuil-i szerzeteseihez)
A szerzetesi hivatás és a misszió
Columbanus 543 körül született Írország középső, keleti vidékén, Leinster tartományban. Nagy műveltségre tett szert; az egyházi és világi tudományokban is jártas volt. Fölismerve, hogy számára a világ túl sok veszedelmet rejt magában, a magányban és az imádságban keresett menedéket. Ír szerzetesek nyomában a kontinensre akart menni, hogy vezekléséhez zordabb körülményeket találjon, és a népvándorlás következtében újra elpogányosodott vidékeken hirdesse az evangéliumot. Tizenkét társával együtt útnak indult: először a Brit-sziget legdélibb pontján, Cornwallban kötöttek ki. Angliában, később a galliai Bretagne-ban; majd a Rajna völgyében s végül Lombardiában hirdették az evangéliumot.
Kolostorok és regula
Annegray-ban Gotrannus burgund uralkodó egy régi római erődítmény romjait ajánlotta fel a szerzeteseknek, hogy kolostort alapítsanak. A környéken hamarosan híre ment a szerzeteseknek, akik fehér habitusban, kereszt alakban nyírt tonzúrával szüntelen imádságban és böjtölésben éltek, és kezük munkájával rendezték a kolostor környékét. Az ott élők közül egyre többen kérték, hogy Kolumbán tanítványai lehessenek: így további két kolostort alapított. A három közösség irányítására Kolumbán a saját tapasztalatai és az ír szerzetesség hagyományai alapján regulát írt azoknak, akik az ő vezetése mellett törekedtek a tökéletességre. Regulája rövid és rendkívül szigorú volt. Szabályokat adott a szerzetesi engedelmességre és a tökéletességre, és szigorú büntetéseket rótt ki a szabály megszegőire.
Itália és a kultúra
Az őskeresztény idők örökségeként építette be a szerzetesi életbe a szeretet és az apostoli buzgóság gyakorlását. Szigorú szerzetesi életformája hamar elterjedt a német, francia és olasz földön is. 612-ben Itáliában, Genovától nem messze, Bobbióban alapított monostort. Egy kis település mellett, a Szent Péter tiszteletére emelt kis templomhoz kapcsolódva épült föl a kolostor, amely századokon át a szerzetesség és a kultúra fellegvára volt; a 10. században Itália legjelentősebb könyvtára is itt volt.
Kolumbán a bobbiói kolostorban halt meg 615. november 23-án. Ereklyéit a székesegyház kriptájában őrzik. Tisztelete több országban is elterjedt. Emléknapját 1969-ben vették fel a római naptárba, és ezáltal az egész Egyház ünnepe lett.
Írói munkássága
Jelentős szerepet vállalt a korabeli tudomány és irodalom terjesztésében. Írói tevékenysége is jelentős: műveit latin nyelven írta, melyekre sok későbbi szerző, kézirat utal. Írásai közül kevés maradt fenn, ezek javarészt a kolostori életre vonatkoznak; a Regula sancti Columbani abbatis és a Poenitentiale című műve, valamint szerzetesekhez írott levelei szabályokat és előírásokat tartalmaznak. Hét levele maradt fenn, melyek nagy műveltségéről, a latin nyelv és a Biblia mély ismeretéről, továbbá a klasszikus római irodalomban való jártasságáról tanúskodnak. Zsoltárkommentárja és az ariánusok elleni értekezése elveszett. (Forrás: Diós István: Szentek élete)
