Leó pápa az albán Simoni bíborosnak: Egyetlen börtön sem választhat el senkit Isten szeretetétől
Fabrizio Peloni / Somogyi Viktória – Vatikán
„Egyetlen lánc sem elég erős ahhoz, hogy bebörtönözze az Evangélium által megvilágosodott lelkiismeretet; egyetlen éjszaka sem olyan hosszú, hogy megakadályozhassa a hajnalt, amelyet az Úr készít gyermekeinek; és egyetlen börtön sem elég mély ahhoz, hogy elválasszon valakit Isten szeretetétől.” Ezekkel a szavakkal, Szent Pál Rómaiakhoz írt levelére (8:35–39) utalva, XIV. Leó pápa üzenetet intézett Ernest Simoni albán bíboroshoz és mindazokhoz, akik részt vettek a főpásztor által bemutatott szentmisén július 31-én, péntek reggel a volt spaçi fogolytáborban, az ott szenvedők vagy elhunytak emlékére.
Egy hely, ahol sokan hordozták az igazságtalanság keresztjét
„Ez a hely, amely mélyen bevésődött az albán nép emlékezetébe, a nemzet történelmének egyik legfájdalmasabb fejezete marad. Spaç olyan hely volt, ahol sokan hordozták az igazságtalanság nehéz keresztjét” – írta a pápa az üzenetben, amelyet a szentmise végén olvastak fel. XIV. Leó emlékeztetett arra, hogy „azoknak a vére, akik ezek között a hegyek között szenvedtek és haltak meg, megöntözte azt a földet, a hűség, a bátorság és a remény néma tanújává téve azt”.
A kommunista rezsim alatti üldöztetés tanúja
A most 97 éves Simoni bíboros visszatért abba a táborba, ahol 18 évnyi börtönbüntetésének nagy részét töltötte, „hogy megünnepelje Krisztus áldozatát, amely a keresztet a halál jeléből az élet ígéretévé változtatta” – írta Leó pápa. Az albán bíboros első kézből tapasztalta meg a kommunista rezsim üldöztetését. Kezdetben halálra ítélték a nép ellenségeként, majd büntetését később börtönbüntetésre változtatták, amelyet különböző munkatáborokban töltött le, ahol évekig kényszermunkát kellett végeznie.
„Minden alkalommal kockáztattam az életemet, amikor szentmisét mutattam be”
Simoni bíboros felidézte: „Fogságom idején latinul, emlékezetből miséztem, minden alkalommal kockáztatva az életemet”. Azt is elmondta, hogy titokban gyóntatott és áldoztatott. Elmagyarázta, hogy a kenyeret rögtönzött tűzhelyeken lisztből sütötte és szőlőből facsart levet használt az Eucharisztia ünnepléséhez. „Ha megtaláltak volna, azonnal felakasztottak volna” – tette hozzá. A július 31-i szentmisén a bíboros megmutatta a jelenlévőknek azt a bányászsisakját, amelyet fiatal papként viselt, amikor földalatti bányákba küldték dolgozni.
A pápa imája a jeltelen sírokba temetettekért
Az üldöztetés éveire visszatekintve Leó pápa ezt írta: „Ki tudja, hány ima szállt fel a mennybe arról a helyről? Hány könyörgést suttogtak el csendben? Hány, nehézségek és nélkülözés által megjelölt arc bízta végső reményét az Úrra?” A pápa csatlakozott az imához ezekért a férfiakért és nőkért, akik közül sokakat jeltelen sírokba temettek, ahol senki sem gyászolhatta meg őket, vagy helyezhetett el virágot az emlékükre. XIV. Leó azért imádkozott, hogy „emlékük életben maradjon, és állandó emlékeztetőül szolgáljon az új nemzedékeknek minden emberi személy sérthetetlen méltóságára, a szabadság értékére és a béke iránti elkötelezettségre”.
