Vittorio Messori, a hit okainak szenvedélyes kutatója volt – emlékezés a halálára
Vertse Márta - Vatikán
Elhunyt Vittorio Messori olasz író, a hitről szóló bestsellerek, sikerkönyvek szerzője, amelyekből több millió példány kelt el, és amelyek mély nyomot hagytak az olasz és a nemzetközi kulturális életben. Néhány nap múlva, (április 16-án) lett volna 85 éves. Szívműködése a lombardiai Garda tó partján lévő Desenzano del Garda otthonában, (április 3-án), Nagypénteken este állt le, 21 óra 45 perckor, Jézus Passiójának, kínszenvedésének emlékezete után, amelyet olyan nagy intellektuális őszinteséggel kutatott „Azt mondják, hogy feltámadt” című könyvében. Szeretett feleségét, Rosannát négy évvel ezelőtt vesztette el - idézi fel megemlékezésében Andrea Tornielli főszerkesztő.
Vittorio Messori az észak-olaszországi Emilia-Romagna tartomány Sassuolo városában született antiklerikális családban, amelyet a háború idején Brescia környékére menekítettek, majd közvetlenül a háború után Torinóba költöztek. Az egyetemen Alessandro Galante Garrone történész irányításával szerzett diplomát (1965-ben) politikatudományokból, az olasz egységet megteremtő történelmi folyamatról, az „újjászületést” jelentő Risorgimento-ról írt szakdolgozatával. A hittől távol álló élete gyökeresen megváltozott 1964-ben, miután elolvasta az evangéliumokat. Mélyen megérintették azok a magvas és lényegre törő szövegek, melyeket csaknem kétezer évvel korábban írtak, és attól a pillanattól kezdve a hit indokainak fáradhatatlan kutatójává tették. Beiratkozik Assisi „Pro Civitate Christiana” „A keresztény városért” nevű Krisztológiai Intézetébe, ahol egy évig tanul, és ahol megismeri későbbi feleségét. Torinóba visszatérve a „Società Editrice Internazionale” Nemzetközi Könyvkiadónál kezd el dolgozni, és több újságnak, valamint folyóiratnak is ír. 1970-ben bekerül a Stampa Sera, a nagymúltú torinói napilap délutáni kiadásának a szerkesztőségébe, majd a napilap „Tuttolibri”, „Csak könyvek” hetente megjelenő kulturális mellékletének szerkesztője lesz.
Tizenkét éven át tartó kutatásának gyümölcseként 1976-ban jelent meg első, meghatározó jelentőségű esszéje, a „Hipotézisek Jézusról”. A könyv a Názáreti Jézus történelmi valóságát vizsgálja, és mindenki számára hozzáférhetővé teszi azokat a tartalmakat, amelyek általában a szakértők szűk körére korlátozódnak. Anélkül, hogy ezt akarta vagy tervezte volna, egy új, modern apologetika, hitvédelmi irányzat kezdeményezőjévé vált, amelyet rendkívüli szigorral folytatott mindvégig.
1978-ban Milánóba költözik, hogy elindítsa a Paulinusok (Szent Pál Társasága) Jesus nevű vallási és kulturális havi folyóiratát, amelynek szerkesztőségében néhány évig dolgozik, majd külső munkatársként folytatja az együttműködést. 1982-ben teszi közzé a „Fogadás a halálra” című művét, amelyben a marxizmus válságát tárja fel. Leginkább azonban az evangéliumok történelmi hitelessége vonzotta: az első, Jézusnak szentelt alapvetően fontos könyvét további művek követték, amelyek rendszerbe foglalták az egész élete során szenvedélyesen folytatott kutatásait. 1987-ben jelent meg „Vizsgálódás a kereszténységről” c. műve, amelyben párbeszédet folytat keresztényekkel, más vallások híveivel, ateistákkal és agnosztikusokkal. (Negyvenhét személlyel, akik a XX. század vitathatatlan intellektuális főszereplői voltak). További művei: „Szenvedett Poncius Pilátus alatt” (1992), „Azt mondják, feltámadt” (2000), „Hipotézisek Máriáról” (2005).
De különösen egy másik könyv miatt emlékezünk rá, amely rendkívüli visszhangot váltott ki megjelenésekor. Vittorio Messori 1984-ben tette közzé „Beszélgetés a hitről” („Rapporto sulla fede”) c. könyvét, miután néhány napig beszélgetést folytatott Joseph Ratzinger bíborossal, aki éppen a Bressanone-i szemináriumban töltötte nyári pihenését. Ebben a művében bemutatja a nagyközönségnek annak a bíborosnak a gondolatait, akit II. János Pál néhány évvel korábban a Hittani Kongregáció élére hívott, és aki figyelmeztet bizonyos progresszív eszmevilágok ideológiai elhajlására.
A pápák és leendő pápák által nagyra becsült szerzőnek 1994-ben felajánlották, hogy készítsen interjút II. János Pál pápával. Ebből született meg az „Átlépni a remény küszöbén” című könyv, amelyben a pápa Vittorio Messori 35 kérdésére válaszol. A (150 évvel ezelőtt alapított) „Corriere della Sera”, „Esti Kurír”, napilap munkatársaként őt választották ki arra, hogy vezércikkben közölje Karol Wojtyła pápának a 2000-es évek elején hozott döntését: a betegség előrehaladása ellenére sem mond le péteri szolgálatáról, a pápaságról.
Érdeklődésének középpontjában egész életében a hit hirdetése, a hit okai, indítékai, valamint az evangéliumok történelmi hitelességét alátámasztó érvek álltak. Megtérését megelőző élete és a kerygma, az evangélium hirdetésének előtérbe helyezése következtében Vittorio Messorit soha nem érdekelték különösebben az erkölcsi kérdések. Szerette ismételgetni mondását, miszerint „A hit szöge nélkül az erkölcs fogasa nem rögződhet”. Ezzel azt akarta hangsúlyozni, hogy a mai szekularizált környezetben mindenekelőtt alapvetően fontos, hogy hirdessük Krisztus halálát és feltámadását, hogy tanúságot tegyünk a hit lényegéről.
A lourdes-i jelenések és csodák nagy kutatójaként az utóbbi években még inkább elmélyült Mária-tisztelete és jelentős erőfeszítéseket tett, személyes erőforrásait is felhasználva a „Madonna dell’Ulivo” kápolna létrehozásába a Maguzzano-i bencés apátságot körülvevő történelmi olajfaültetvény közepén, a Garda-tó közelében, ahol jelenleg az Isteni Gondviselés Szegény Szolgái Kongregáció tagjai élnek.
Mélyen megérintő – vonja le végkövetkeztetését Vittorio Messori-ról szóló megemlékezésében Andrea Tornielli, a Vatican News főszerkesztője, - hogy egy író, aki minden erejét Jézus alakjának rekonstruálására fordította, éppen azon a napon hunyt el, amikor a hívek az egész világon a Názáreti Jézus Golgotán elszenvedett halálára emlékeznek.
